Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

6 CCCXXIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) Paiss Andor jegyző (olvassa Maceüáriu Élés és társai határozati javaslatát.) Elnök: Ki fog nyomatni') és szét fog osztatni. A központi bizottság előadója annak jelentését fogja előterjeszteni. Kéthelyi József előadó (olvassa

0-). Deák Ferencz: T. ház! Gyakran fordul elő a parlamentalis életben az, hogy valamely törvényjavaslat vagy indítvány felett a határvonalokat, melyek az átalános tárgyalást a részletes tárgyalástól elválasztják, alig lehet szorosan megállapítani. Ilyen helyzetben vagyok én most a jelen törvényjavaslatra nézve. A beadott törvényjavaslat, különösen az, melyet a központi bizottság készített, igen sok pontjaiban megegyez az én nézetemmel ; de nem egyez meg a szövegnek felosztására, a szerkezetnek logicai folyamára nézve. Ezen kívül vannak némely egyes pontok, a melyekben az én véleményem más. A részletes tárgyalásoknál mondottam volna el az egyes szakaszokra teendő észrevételeimet; de épen azért, mivel én a szerkezetet egészen másként akarom állítani, s a mi a központi bizottságnál a szerkezet végén van, azt én előre óhajtom tenni; némely dolgokat pedig ki akarnék mondatni, a mi a szerkezetben nem mondatik ki: azért tehát szükséges itt az átalános tárgyalásnál felszólalnom. (Halljuk!) Az idő rövid, hosszas szónoklattal nem fogom ezt az időt pazarolni; egyszerűen azt mondom, hogy az én meggyőződésem a fenforgó kérdésekben az, hogy Magyarországban egy politikai nemzet létezik: az egységes, oszthatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármi nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja. (Helyeslés) A másik, a mit tartok és hiszek: hogy ezen egyenjogúságot csak az országban dhó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve. s erre nézve is csak annyiban lehet külön szabályok alá vonni, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat lehetősége, czélszerüsége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi. (Helyeslés.) Ezen két elvből kiindulva nem uj dolgot mondok, mert eddig is az alkotmány alapelve szerint ugy állott, hogy, mint emlitém, Magyarország összes honpolgárai egy politikai nemzetet képeznek, s ez a magyar, és ezen politikai nemzetnek minden honpolgár egyenjogú tagja. Kimondom továbbá, hogy a nemzet emiitett politikai egységénél fogva az, a mi az állam összes nevében történik, nem történhetik többféle nyelven: annak az állam nyelvén, magyar nyelven kell történnie. Ennélf >gva valamint eddig, ugy ezentúl is, Magyarországban a törvényhozás nyelvének, a tör') Lásd az Irományok 391-dik számát a

) Lásd az Irományok 361-dik számát. vényhozási tanácskozásokban és minden működédésekben a magyar nyelvnek kell lenni; magyar nyelven kell alkotni a törvényeket, melyek hiteles forditásban más nyelveken is kiadandók. A kormány nyelve pedig a kormányzás minden ágaiban szintén a magyar. Lefelé azonban, a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, egyháznál én nem idegenkedem semmit az egyenjogúságot nem korlátolni s annak tág tért adni; ugy az igazságszolgáltatásnál is az alsóbb bíróságokat illetőleg, de nem a föllebbviteliekeí. Nem indokolom mindezeket, mert ha szükséges lesz még valamit az indokolásra mondani, el fogom azt mondani a tanácskozások végével, a tán engem is megillető zárbeszéd folytán, minthogy külön indítványt teszek. Ezúttal csak egyet jegyzek meg: hogy az első bíróságok előtú törvénykezést illetőleg én kész volnék s óhajtanám, hogy mindenütt, a hol több jegyzőkönyv van a megyében, mivel több a nemzetiség, az első bix'ósági perlekedés a jegyzőkönyvek bármelyik nyelvén engedtessék meg. En ebben semmi káros következménytől nem félnék, s azon tekintet is előttem áll, hogy ha Magyarország be akarja hozni az esküdtszéki intézményt, a szóbeli eljárást, elkerülhetlen lesz a magyar nyelven kivül más nyelveken is megengedni a perlekedést. Azon véleményt pedig, hogy a hol nem magyar a lakosság nyelve, magyar nyelven kelljen okvetlenül perlekedni, kivihetlennek, helytelennek tartom, s a magyar nemzet érdekében nem látom szükségesnek. (Helyeslés.) Nehézségeket támasztottak ugyan ez ellen az osztályokban s másutt is. Azon ellenvetések czáfolásába most nem bocsátkozom. Óhajtanám, hogy a perlekedés ott, hol nem magyar a lakosság, az ottani lakosság nyelvén is megengedtessék ; de mivel ismerve a hangulatot, ezt most alig hiszem kivihetőnek, én pedig eredményt akarok vagy pedig oly megállapodást, mely óhajtásom jövendő teljesítését legalább ne koczkáztassa: a jelen körülmények között megnyugszom abban, hogy az eddigi gyakorlat addig is meghagyassák, mig a törvénykezésre nézve a szóbeliség s esküdtszéki eljárás behozva, s az alsó biróságok rendezve nem lesznek. Mert meg vagyok győződve, hogy a mint ezen tárgyakat rendezni fogjuk, az amit óhajtok, hogy t. i. mindenütt megengedtessék a lakosság nyelvén a perlekedés, magától be fog következni s az országgyűlés azt törvény által is ki fogja mondani. De nem ereszkedem ennek további vitatásába. Bátorkodom a t. háznak indítványként külön törvényjavaslatot előterjeszteni anemzetiségi egyen| joguság tárgyában, megjegyezvén, hogy ezen kü-