Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-326
122 CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) rázat által ama kifejezésnek mind azon élét, melyet félre magyarázhatni, visszavonta. Varga Flórián : Igen is visszavontam azt, a mit nem is mondottam, mert a magyar nemzetet nem neveztem meg. Nem akarván többet e tárgyhoz szólni, most csupán a közoktatási miniszter úr jeles beszédének egyik mondatára kívánok némi észrevételt tenni. Az igen t. cultusminiszter úr beszédének végső pontjaiban azt mondotta: „Hála legyen a mindenhatónak, a szabadság századában élünk ; nincs ékesszólás, nincs hatalom, mely minket a szabadság, a versenyzés teréről a privilégiumok sáneza közé visszaterelhetne!" Ha ez áll, akkor áll az is, hogy nincs ékesszólás, nincs hatalom, mely nemzetemnek legdrágább kincsét, a nyelvet elvehetne. Ha pedig a t. cultuszminister úr azt is értette, hogy nem élünk olyan századokban, a mikor privilégiumokat osztogassunk: erre én azt mondom, a nemzetek nem szoktak sem privilégiumokat, sem jogokat követelni vagy koldulni; a nemzetek privilégiuma saját természeti jogaikban fekszik, a miket megadni nem lehet, hanem törvény által elismerni; és azon állam. mely az életben levő nemzeteknek jogát nem akarja biztositani, azon állam a legszerencsétlenebb politikát követi. Bánó Miklós : T. ház ! {Szavazzunk! Élőül Folytonos zaj.) Miután a t. ház túlnyomó többsége azt kívánja, hogy a szónok a szótól elálljon, és én meggyőződöm arról, hogy ezen példát követni fogják a túloldalról is. akkor ezen feltétel alatt a szótól elállók. Ha azonban azt látnám, hogy a t. bal oldal szónokai a szólástól el nem akarnának állani, akkor én is szólok. Tessék felszólítani a következő szónokot. {Leül; azonban a következő szónok beszélni akarván . ismét feláll. Folytonos zaj. Eláll! Eláll!) Ha t. ház annyira kívánja, én kötelességemnek tartom a szótól elállni. [Atalános helyeslés?) Bohetielu Sándor: Tisztelt ház! {Eláll!) Én szavaimtól el nem állok, hanem rövideden fogom e tárgy körüli nézeteimet előadni. A nemzetiségi kérdés megoldására két törvényjavaslat fekszik előttünk. Mindkettőnek czime ugyau egy : „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúságról." Egyik a központi bizottság törvényjavaslata, és annak atyafias módosítása Deák Ferencz képviselőtársunk által beadva. A másik a kisebbség törvényjavaslata. Mindkét törvényjavaslatnak négy nap óta akadtak számtalan pártolói, és viszont megtámadói, jelesebbnél jelesebb szónoklatok tartattak itt, egyiknek védelmére, a másiknak megtámadására; mindazáltal e szónoklatok nem voltak képesek közelebb hozni a különböző véleményüeket. Mindkét törvényjavaslat pártolói elismerik, hogy Magyarország törvényhozása történelmében nem fordul elő sok, a szőnyegen levő tárgynál kényesebb és fontosabb törvényhozási teendő. Mindenki elismeri, hogy ezen kérdést csak az igazság és méltányosság elvei szerint kell megoldani; mindnyájan elismerik, hogy e fontos kérdés szerencsés megoldásától függ hazánk boldogsága, üdve, ennek szerencsés megoldásától függ a különböző nyelvű és nemzetiségű lakosok nemzeti biztossága, és egyúttal a különböző nemzetiségű honpolgároknak egymás iránti meglazult bizalma csak e kérdés igazságos megoldása által fog újra megszilárdulhatni. Mégis tehát mi oka, hogy négy nap óta semmivel sem közeledtek egymáshoz a két különböző törvényjavaslat pártolói? Ennek oka az elv különbsége, a melyből kiindul a két különböző törvényjavaslat. Jelesül, jól lehet a központi bizottság törvényjavaslatának czimén az áll: „törvényjavaslata nemzeti egyenjogúságról, 44 de az egész törvényjavaslatban arról egy szó emlités sincsen, a miről szól a czim. Egyébről szól a czim és egyéb a torvényjavaslat tartalma. Az egész törvényjavaslatból kivehető azon fő elv, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet, és annak csak egy hivatalos nyelve van és lehet. Ezen fő elv felállítása után, és e mellett, ad némi engedményeket az egyéneknek. így például az első szakasz megengedi az egyénnek, hogy ugy saját községéhez, valamint az államkormányhoz intézett beadványait nyújthassa be saját nyelvén; ugyanezen engedélyt megadja a 4-dik szakasz az egyes községek nek is; de már az 5-dik engedélyeket, miket szakasz egyes honpolgároknak, megtagadja hasonnyelvü több honpolgárokból alakult községektől, polgári törvényhatóságoktól, vagy felsőbb egyházi hatóságoktól, mert már a polgári törvényhatóságoktól azt követelik, hogy hivatalos nyelvül csak a magyart használják, s tanácskozásaikról okvetetlenül vezessenek magyar jegyzőkönyvet. Még odáig is megy e törvény rendelkezése, hogy oly törvényhatóságok tanácskozásairól is vezettessék magyar jegyzőkön} v és kétes esetekben a magyar legyen a hiteles, a hol csak alig 5 százalékát teszik a magyarok, vagy a magyar nyelvet értők, a többi román vagy szász, és ily törvényhatóság kivált Erdélyben nem egy-kettő, hanem öt-hatnál is több van. Tehát a tanácskozásokról vezetett jegyzőkönyv rendesen csak magyar lehet, és ez hiteles, és ctak concessio gyanánt és a törvénytől kivételként engedi meg a magyar mellett külön még más nyelven is vezettetni. Megtagadja, uraim, a központi bizottmány törvényjavaslata azokat az elveket, a miket külöszakasz és a 10-dik ezen megad az első és negyedik
