Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-292
90 CCXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1868.) rok e tárgyban szólani, és meg fog bocsátani a miniszter úr, hogy, habár tisztán e szempontból fogom is fel a dolgot, mindamellett, miután a tényeket előhoznom kell, egyszersmind ezekkel szoros összeköttetésben levő személyét érintenem kell, melyet nem érintenék, ha küldöttségünk mikénti eljárásának körülményeit megemlítenem nem kellene. E ek pedig a következők: Megjelentünk a miniszter úr előtt, és előterjeszteltük kérelmünket, mely más nem volt és nem lehetett, mint az, mely a városnak általunk ez alkalommal kézbesített felterjesztésében foglaltatik. A miniszter úr bokros gondjai következtében épen nem csoda, ha e tárgyban miként történt értekezletről nem a legjobban emlékezni méltóztatott, s azért e tekintetben tett nyilatkozatait , ha ezek a tényállással nem tökéletesen öszhangzók, csak is ezen és nem más körülménynek kívánom tulajdonítani. A t. miniszter úr azt méltóztatott a tanácskozás folyama alatt mondani, hogy feljövetelünk már elkésett, miután a szerződés már megköttetett, és erre nézve igen nagy sajnálkozását fejezte ki a miniszter úr a nyert felvilágosítás következtében, mert azt méltóztatott mondani, ha tudta volna a tényállást, a szerződést nem is kötötte volna meg. Mi nagy megelégedéssel fogadtuk miniszter úr e nyilatkozatát, és ebbeli elismerésünknek a küldöttség a városi közgyűléshez intézett jelentésében kifejezést is adott. Midőn akkori értekezésünk további folyamára pedig a tisztelt miniszter úr és a t. ház figyelmét kikérni bátorkodom, van szerencsém egyszesmind a miniszter urnák ismert igen is jó emlékező tehetségére hivatkozni. Midőn t. i. felemlítem, hogy igen sajnáljuk, miszerint a mi telegrammunk a miniszter úr kezeihez meg nem érkezett, azt méltóztatott rá mondani, hogy ez már mitsem használt és ugy is késő lett volna, mert a szerződés már megköttetett, mire azon észrevételt bátorkodtam tenni, hogy miután a pénzügyminiszter úr még a törvényhatóságoknak is az állam érdekében küldött táviratait, mint látszik, megkapni nem szokta, ha táviratunk a szerződés megkötése előtt is érkezett volna meg, minden esetre későn jött volna, mintán ezt meg nem kapta volna. Ez a tény valódi állása. Azonban bocsásson meg a miniszter úr, ha a tények valódiságának eonstatálása szempontjából egyszersmind az országgyűlési naplóra is hivatkozom. A folyó év június hó 17-én tartott országos ülésben ezen napló tanúsága szerint Nicolics Sándor képviselőtársamnak következő észrevételére: „A szerződés april hő 12-én köttetett, Temesvár város közgyűlése aprilhó 15-én tartatott, a küldöttség pedig 16-án volt ott a t. miniszter urnái, mikor már a szerződés meg volt kötve" azt méltóztatott felelni: „Nicolicsképviselő úr által idézett dátumok állanak ; mindamellett tehettem ezen ajánlatot, mert minden ily tárgyalások alkalmával a szerződés alá is iratik, a pontozatok meg is állapittatnak ; de mindig benne van a szerződésben e zen záradék, hogy a „jóváhagyás fentartatik." Tehát a szerződés aláírása után is tehettem az átruházási ajánlatot." Mennyiben való ezen szerződés, mely kezeink között van, és mennyiben öszhangző az az eredetivel, azt nem tudom; de okom van feltenni, hogy annak tökéletesen hiteles mása. Legyen megengedve a szerződést magát idéznem. Ezen szerződés aláiratott aprilhó 12-én egyrészről pénzügyminiszter Lónyay úr, más részről pedig Bayersdorf és Biach mint válalkozók által, tanuk gyanánt pedig előfordulnak: Fröhlich Frigyes, Ludwig Kari Wolf, kiknek jelenlétében a szerződés megköttetett. Lónyay Menyhért pénzügyér: Ez a két tanú a kereskedőkre nézve áll, de nem rám nézve. MiSSiCS JánOS: Miután tehát a minisztérium részéről a szerződés szintén april hó 12-én aláíratott , egy alázatos kérést vagyok bátor a miniszter úrhoz intézni, hogy: minő jóváhagyás-fentartásról méltóztatott megemlékezni a képviselőház ülésében akkor, midőn ezen szerződés maga a pénzügyminiszter úr által, nem pedig, mint átalában szokás más alárendelt hivatalnál, íratott alá, mert csak hasonló mások által kötött és aláirt szerződéseknél érthető és tartható fen a felsőbb jóváhagyás, nem pedig olyanoknál, melyekben a pénzügyminiszter maga mint szerződő fél írja alá a szerződést. Ha a pénzügyminiszter úr aláirta mint szerződő fél, minő felsőbb jóváhagyás létezhetik még? Kern öszhangzó tehát egészen a tényekkel a miniszter urnák az országgyűlésen tett fentebbi nyilatkozata; miért is a nélkül, hogy a miniszter úr személyét érinteni akarnám, csakis a tárgy felderítése szempontjából hivatkozom e körülményre. Azon nyilatkozatára, hogy minden szerződésben, tehát ebben is benne van a jóváhagyás fentartásának záradéka, legyen szabad magára a szerződésre hivatkoznom. Ezen szerződésben azonban ezen kitétel sehol sem fordul elő. De okszerűen, helyesen elő sem fordulhatna, mert kinek a jóváhagyása lett volna fentartva, midőn a miniszter úr maga, mint szerződő fél, mint már megemlitni szerencsém volt, aláirta a szerződést (Derültség jobbról, Felkiáltások: Ennek nincs értelme!) Bocsánatot kérek, ennek igenis van, sőt nagyon is van értelme ; mert az nagy horderejű, mit a miniszter úr a képviselőház előtt mondott és annak mind állani kell, mit itt mond: igy tehát annak is állania kellene, hogy minden szerződésben és
