Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

54 CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) néposztály birja, mely az utóbbi egy pár évtized alatt itt aránytalanul kevéssé jutalmazó szőlőmivelés terheit már is viselni képtelen levén, a parlag szőlők kiterjedése évről évre ijesztő mérvben terjed s már is a 15,000 holdat tevő dézsmás szőlőkből 3000 hold parlagon hever, s ekként adó tárgya is megszűnt lenni az országos kincstár nem csekély kárára ; „figyelembe véve végre, miszerint ezen mostoha viszonyokat maga az absolut kormány is belátni kénytelen levén, 1859-dik évben a kincstár és ő felsége, mint Tokaj és Tarczal városok földes urai, e nevezett városokkal, az 1853-dik év márczius 2-án kelt császári pátens szabályaitól egészen eltérőleg, a dézsmás szőlők örök megváltására nézve olyan szerződést kötöttek, mely szerint az évenkinti dézsmára való tekintet nélkül a szőlők fekvésök és talajuk minőségéhez képest V osztályra osztatván, katastrális holdankint 24—52 pengő forinttal, a parlag szőlők pedig 8 p. frttal váltattak meg: „mindezen körülményeket tekintetbe véve, indítványoztatik, miszerint a 317-dik számú törvényjavaslat 2-dik szakasza ezen vég szava után: „levonatik," a következő módositvány tétessék: „Tokaj-Hegyaljára vonatkozólag, mely Tokaj, Tarczal, Zombor, Mád, Tálya, Ond, Ráska, Golop, Szántó, B.-Keresztúr, Kisfalud, Szegi-Long, Erdő-Bénye , Olasz-Liszka , Tolcsva , Horváti. Vámos-Ujfalu, Sára, Zsadány, B.-Olaszi, Petrahó, Józseffalva, Tranczonfalva, Károlyfalva, S.-Patak, Ardó, S.-A.-Ujhely és Kis-Toronya városokat és községeket foglalja magában, tekintve ezen vidék kivételes helyzetét, s a tokaji bortermelés iparának országos fontosságát, ugy szintén figyelembe véve a Tokajra s Tarczalra nézve 1859-dik évben foganatosított örökváltsági szerződéseket: a 21-dik szakaszban említett választott bíróság által akként lesz a váltságí összeg megállapítandó , hogy ezen szőlők, minőségökhöz képest, öt osztályba Boroztatván, katastrális holdankint harmincz o. é. forinttól hatvan forintig, a parlag szőlők pedig nyolez forinttól tizenkét forintig terjedhető összeggel váltassanak meg. „A váltságösszeg biztosítására s kifizetése módozataira nézve mindenekben a jelen törvény | szabályai alkalmazandók." í (Olvassa Halász Boldizsár módositványát:) „A váltság, illetőleg kisajátítás tőkéjét a szőlővel bizonyos szolgálmányok teljesítésének feltétele alatt { beültetett földnek az alább megszabott módon becslés utján megállapitandó és törlesztendő örök ára teszi." HaláSZ Boldizsár: Csak az az észrevételem van, hogy míg az indokolást a másiknál felolvasni méltóztatott, az én módositványomnál az elhagyatott. Mihályi Péter jegyző : Elnöki meghagyás folytán hagytam el; ha egyébiránt a t. ház óhajtja, felolvastatik. HaláSZ Boldizsár: Csak azért szeretném felolvastatni, mert akkor a t. ház föl lesz mentve attól, hogy beszédemet hallgassa. Mihályi Péter jegyző (olvassa Halász Boldizsár módositvány áriak indokolását:') „Tekintve, hogy már az 1848-diki pozsonyi, még rendi országgyűlés a IX. törvényczikk 1-ső szakasza által, mely nem csak az úrbér, hanem az azt pótló szerződések alapjáni szolgálatokat, u. m. a dézsmát és pénzbeli fizetéseket is örökre megszüntette; a 2-dik §-ban pedig a kijavítást az álladalom terhéül fogadta el; az ugyanazon évi pesti, már képviseleti országgyűlés pedig a szorosan vett urbériségen kívül, minden egyéb hűbéri természetű viszonyokat is szintén örökre megszüntetni kötelességének tartván, ámbár annyiban, hogy az álladalom általi kisajátítást szavazattöbséggel egyedül az 7« telkes és az azokhoz hasonló 500 frt értékkel birokra szoritotta, abban azonban, hogy a dézsmás szőlőket illetőleg, a megváltás alapjául ne a szolgálmányokkal felérő tőke, mint az úrbériekre nézve felvétetett, hanem a föld becsára szolgáljon alapul, szept. 20-án tartott 57-dik ülésében egyértőleg határozott; habár ezen határozat a bekövetkezett gyászos események miatt kötelező törvény erejére nem emelkedhetvén, a provisorium alatt mellőztetett is, jelen országgyűlés által mindamellett legalább irányadóul vétethetik; „tekintve azt is, hogy miután jelen törvény alkotásának fő indoka nem lehet más, mint a hűbéri viszonyok megszüntetése, illetőleg a földnek szabaddá tétele által a szorgalomnak fokozása, a múltra nézve pedig megjutalmazása inkább, mini; büntetése; annál fogva az osztó igazsággal, mely senkit más kárával gazdagítani nem enged ugyan, de sajátját mindenkinek biztosítani köteles, az levén egyedül összeegyeztethető, ha ezen hűbéri viszonynak törvény által, tehát államérdekből megszüntetésénél , tekintve kényszeritett osztálynál mindegyik osztozó fél sajátját visszakapja; „kétségtelen levén tebá*-, hogy a földbirtokosnak földje örök áránál, melynek lefizetésével tulajdona kisajátittatik, egyéb követelni valója épen ugy nincs, mint nem volt a dézsmaadónak akkor, midőn a földtulajdonos által kibecsültetvén, a más földjébe ültetett tőkék s egyéb beruházásainak becsárát megkapván, azokat ugy volt a föld birtokosának átengedni kényfelen, hogy arról, vajon a becsár tőkének kamatja a szőlőből vett eddigi jövedelmével felér-e ? szó sem lehetstt: „ezeknek folytán a szőlők megváltására vo-