Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-290

40 CCXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 29. 1868.) Tehát ezen alternatívából magából következik, hogy nem igazságos, hogy valaki a maga szorgalmát azzal lássa törvény által megjutalmazva, hogy midőn szomszédja, ki parlagon hevertette szőlejét, minden esetre a jövedelem után számítva a váltság diját, fele árán jut a földéhez, akkor a szorgalmas annak árát többszörösen fizetvén meg, szorgalmáért pénzbüntetést fizessen. Van nekem egy dézsmásom, a ki egy tót garabolyban egész termését dézsmálás végett udvaromba hozván, kapok tőle heted fejében 3—4 fürt szőlőt: ha már ennek húszszoros tőkéjét veszszük, mi alig tenne pár forintot, ez egy hold földért csakugyan kevés lenne. Vannak ismét néhány más dézsmásaim, kik mintegy 5—6 akót adnak évenkint: már most akóját csak 2—3 írtai véve, méltányos-e, hogy ezek holdankint két vagy háromszáz frtot fizessenek azért, a mi lelkiismeretes számítás szerint 20 vagy legfelebb 40 frtot ér ? Hallottam egy példát — meglehet, hogy azont. barátom maga is el fogja mondani a ház előtt — hogy midőn ő testvéreivel megosztozott, volt oly futó homokos földjök is, mit egyik testvér sem akarván elfogadni, köztök árvereltetvén, rajta 5 frtban maradván, azt ugy adta ki szőlő alá, hogy holdjáért évenkint 2 frtot kap, mi 40 frt tőkét képvisel. Tegyük fel azt az esetet, hogy ő később 5—6 akó bort kap holdankint és évenkint: igazságos lenne-e, hogy 5 forintjába esett földért 2 vagy 3 száz frt kisajátítást kapjon? Vannak, kik a hűbéri viszonyt consortiumnak nevezik: elfogadom a hasonlatot. Vegyünk példát egy 4 vagy 5 tagból álló kereskedelmi társaságról. melynek tagjai közül mindegyik 1000 frtot tevén az üzletbe, szép nyereség, nem öt, nem tíz, hanem 20'—20 százaléknyi nyereség mutatkozván, ha azt parancsolná az országgyűlés, hogy ezen consortiumnak megszűnnie, tehát osztozni kell: mindenik viszszakapja 1000 írtját, s azért, hogy az ő pénze bőven kamatozott, senki sem fogja kártalanítani. Épen ez az eset forog fen, ha a földbirtokos visszakapja a consortiumba tett földjét: egyébbel neki senki sem tartozik. Azon véletlenség, hogy havaiakinek szorgalma, mely másnak bőven kamatozott, a törvény által megszüntetik, ez oly megszüntetés, melyért kárpótlással a dézsmás nem tartozik. Ha mi azt akarjuk, hogy ezen törvénynek valami keserves emléke ne maradjon az ország nagy részénél — mert bocsánatot kérek, már maga az is kellemetlen érzést okoz, midőn az országnak legszegényebb része, a zsellérség, melynek nem volt módja tulajdont szerezni, hanem a mi rósz földünk mivelését magára vállalta, hogy szőlővel beültesse, most azt látja, hogy egy, két, vagy három telekkel bírt volt úrbéres 10,000 forinttal felérő jó földet ingyen kapott, Ő pedig azt a roszat, mely egyedül az ő szorgalmát képviseli, három, négy áron köteles megváltani — én részemről azt óhajtom, hogy igazság legyen szolgáltatva mindenkinek, ugy, hogy ne mondhassa senki, hogy az országgyűlés megszüntette ugyan a dézsmát, deninca köszönet benne. Van ugyan a törvényjavaslatban némi középút, a mennyiben a központi bizottság eltér a szerkezettől annyiban, hogy azt mondja: nem egyénenkint fog a tiszta jövedelem kiszámíttatni, hanem vidékek vagy promontoriumok szerint. Ez nem fogja kiegyenlíteni a bajt soha, a mennyiben lehetnek egyes határok szőlőmivelői épen ugy szorgalmatosak, mint hanyagok ; ez csak azt igazolja, miszerint a központi bizottság meggyőződött arról, hogy igazságtalanság történik az által, ha két szomszéd közül ez egyik, mert szorgalmas, 300 forinttal köteleztetik megváltani szorgalmát, inig a másik, a ki parlagon hagyta heverni a földet, alig fizet 5 vagy 10 forintot egy hold földért. Azért választotta ezen közvetítőt. A föld, a tulajdon értéke szerint való megváltás közelebb jár az igazsághoz : mert ha az átlagi számitás szerint kapja meg jövedelmét a tulajdonos, véletlenül sokkal kevesebbet kaphat, mint tiszta jövedelme után illetné, s igy a törvényjavaslat alapelve csakugyan meg lenne sértve. Ezek azon okok, melyek arra határoztak, hogy ezen törvényjavaslatot még csak részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el igy, a mint a ház elé van terjesztve : mert hibás alapra épiteni képes nem vagyok ; mert az sem igazságos , sem méltányos, előnyben részesíteni az ország egy részét, még pedig azt a részét, uraim, mely mint műveltebb és vagyonosabb osztály könnyebben átlátja azt, hogy ezen igazságtalan alap reá nézve habár hasznos is, visszautasítandó, mint azok, a kik azt ugyan látják, hogy midőn a 15—20 ezer forint értékű volt úrbéresek azt ajándékba kapták, az örökárt kétszeres, sőt ötszörösen kénytelen fizetni. Ezen okoknál fogva kérem a t. házat, méltóztassék a megváltás alapjául a földbecset, illetőleg örökárt elfogadni. A mi a megváltást illeti, az a részletes tárgyalásnál fog előkerülni. LÓnyay Gábor: T.ház! Engedjenek nekem egy pár szót. mielőtt a részletes tárgyalásba bocsátkoznánk, a tövényjavaslat felett elmondani. (Halljuk!) Én a törvényjavaslatot szivemből és lelkemből üdvözlöm, valamint azon indítványt, mely a szőlődézsma megszüntetésére és megváltására tétetett; tehát a törvényjavaslatot, mely ennek életbe léptetésére szolgáland, nem kívánom alapjaiban megtámadni ; hanem azt hiszem, hogy most van ideje szóba hozni és megemlíteni azon kérdést, hpgy a megváltás ki által és miképen történjék ? Én a