Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-320

386 CCCXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 21. 1868.) nok ezen szakaszhoz csatolni, azt t. i., hogy addig is. mig ez életbe nem lép minden tanító fizetésére nézve, addig is legyen meg az ösztön a tanítóknak, hogy ők el ne maradjanak azon színvonalról, a melyen kívánja az állam, hogy a tanító álljon a tanításban. Pótinditványoni tehát igy hangzik: „A tanítók fizetésének pontos kiszolgáltatása fölötti ó'rködés az állam közegeinek, az illető polgári hatóságoknak kötelessége. Az állam által a köziskolai nevelésre nézve megállapított tanrendszert teljesítő tanítók valláskülönbség nélkül ösztöndijakban részesittetnek." Besze János : T. ház! A törvényhozó tudományának két forrása van : az egyik abibliothéka, másik az életkönyve. Ha t. Schvarcz Gyula képviselőtársam ebben a másodikban, azaz, az életkönyvében annyit lapozgatott volna, mint tán az elsőben, igen tudná, hogy Magyarországban jelenleg — mondhatom — több ezer tanító van olyan, kinek fizetése a 100 frtot meg nem haladja, sőt 80 frtos is van: és arra a gondolatra ezer meg ezer tanitó közül egysem|jött, hogy az orsággyülés előtt kérelmezzék, hogy 300 írtnál jobban fizessük őket. Adja isten, hogy tehessük idővel a nép terhéltetése nélkül; de jelenleg ha 300 írtban állapittatik meg a minimum, hálát adhatnak az Istennek és a képviselő háznak, hogy ügyöket annyira fölkarolja, hogy bár jterheltetésével a népnek is, állásukon ennyire segittetik. [Helyeslés.) A mi pedig illeti, hogy mit, tanulunk a bibliothékából, tudni kellene a képviselő urnák, hogy Poroszországban mainapig is a minimum 100 tallér, Svájczban a minimum 200 frc, a maximum majdnem csak 500 frc, Franeziaországban pedig csak a legközelebbi időben 600 frcra emeltetett a minimum. így tehát ezen önnek kicsinek látszó 300 forinttal jobban lesznek nálunk a tanítók jutalmazva, mint világszerte bár mely országban. [Helyeslés.) Igyekezni fog a nemzet, mihelyt vagyonosodni fog, és miután életbe léptette az uj intézményt és megnépesedünk, megerősödünk, hogy a nép szorgalma gyümölcsét fordítsa még jobban a népnevelésre ,; csak akkor támaszthatunk oly igényeket, és igy én jelenleg a 300 frt minimummal tökéletesen meg vagyok elégedve; pártolom a szerkezetet. Schvarcz Gyula: T. ház! (Zaj: Szavazzunk!) Tisztelettel kérem a többséget, legyen szíves egy pár szavamat meghallgatni. Csak Tisza Kálmán általam igen t. képviselő urnák vagyok bátor felelni. Igen t. képviselő társam azon nézetben van, hogy nem lehetne Magyarországon néptanítóink nyomorán a nélkül segíteni, ha az ugy is nyomasztó adó 10 °/„ -kai fel nem emeltetnék. Én megvallom, iszonyodom azon gondolattól is , hogy a nép velejét kiszárító adó még nagyobbra okoztassék. A mi azt illeti, hogy én miért nem léptem fel inditványnyal annak kimutatására , hogy hogyan emeltessék a költségvetés, erre csak azt felelhetem a t. képviselő urnák, miszerint «zt óhajtom — ámbár ezt indítványban most be nem adhatom — hogy üzzönakomány oly politikát, hogy legalább 1870-ben lehessen már leszállítani a katonaságot. (Jobbról zaj.) Ha valaki félre értett, bátor vagyok ismételni, mert a jelen törvényiavaslatbari, melyet pedig semmi költségvetés meg' nem változtathat, nem invalidálhat, kilátásba vannak helyezve oly kiadások, melyeket a jelen költségvetés mellett, daczára annak, hogy az állam megígérte, még sem lehet megadni. Nem akarom b. Eötvös József miniszter úr szavait egész terjedeltnökben idézni, csak azt idézem, hogy „ne kecsegtessük magunkat oly valamivel, a. mit be nem tölthetünk." íme mind azon községek kötelezve vannak iskolát állítni, melyek nem bírnak oly felekezeti iskolával, mely megfelel a törvény rendeletének. De ezen fölül az állam kötelezi magát mind azon községekben saját költségein állítani iskolát, a melyek kimutatják, bog}* a magok kötségén nem képesek iskolát állítani. Ez oly liatározmány, melynek a jelen költségvetés nem tehet eleget. Tisza Kálmán igen t. képviselőtársam monda, hogy 1870—1871-re nézve sem lesz kilátás arra, hogy a közoktatásügyi költségvetés fölebb emeltethessék. Jó; én ugyan beismerem, hogy az 1869-diki költségvetés mellett nem lehet tanítóinknak nyomorán nagyobb mérvben segíteni, mint a központi bizottság, illetőleg a miniszteri javaslat által, de (Zaj: Csak IS nap van hátra!) én azért óhajtom a jelen törvénybe bevezettetni tanítóink fizetésének magasabb fölemelését, mert ez által a most növekedő generatiót arra akarom buzdítani, hogy, ha hivatást érez magában a tanítói pályára, ügyekezzék magát arra előkészíteni : mert a mostani nemzedék, hogy ha azt fogja a törvényben olvasni, hogy 300 frt a minimum, a nemzet virága nem fog igen neki buzdulni a tanítás pályára. Én tehát azt látom, hogy sem érveim meg nem czáfoltattak (Hangos nevetés) és átalában véve megmaradok a mellett, hogy a jelen törvénybe épen azon jognál fogva lehetne bevezetni néptanítóink és az összes népoktatási tanítói személyzet fizetésének magasabb felemelését, mint a minő joggal bevezettetett a miniszteri javaslatba az, hogy az állam maga erejével fogja pótolni mind azon községek népiskoláinak felállítását, melyek kimutatják, hogy nem képesek népiskolát saját erejükből fölállítani. (Zaj: Elég!) Még Tisza Kálmán igen igen t. képviselő