Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-311

284 CCCXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November U. 1838.) n

°gy t- i- hegyen szabad egyház a szabad államban, ezt tartja egyedül igazságosnak, s épen e/ért az egyháznak az államtól való elválasztását és függetlenségét tartja egyedül czélszerünek': én e tételhez elvben is, gyakorlatban is ragaszkodni kívánván, a budget ezen tételét szavazatommal törlesztetni véleményezem. {Helyeslés) Bethlen JánOS gr.: T. ház! Én azt hiszem, midőn a t. ház országos segélyt akar adni, akár egyes eklézsiáknak, akár hitfelekezeteknek, kötelessége azt is tenni, hogy akként osztassék fel, a mint legczélszerübb. Azon mód, mely jelenleg használtatik, tökéletesen ezélszerütlen, a mintZsedényi barátom már kifejtette ; és ugy áll ez az egész országra nézve, hogy folyamodnak az egyes eklézsiák, nem foly be erre az illető egyház, mely jobban tudja, hol van a baj, hol kell segíteni, s így ezen pénz csaknem egészen el van veszve. Ennélfogva pártolom Zsedényi képviselőtársam indítványát, hogy minden superintendentiának az illető összeg adassék ki szétosztás végett és az számoljon róla a minisztériumnak. Berzenczey László: Véleményem szerint Magyarországban, hol az egyházat egyesek és fejedelmek szokták dotálni — meg is van donálva úgyannyira, hogy Magyarhon területének több mint tized része egyházi birtok — hogy a budgetben mégis helye legyen az egyház dotatiójának: ez furcsa, és mégis elkerülhetlen, mert mig az egyik egyház nagyon is gazdag, a másiknak meg semmije sincsen. Nem mondhatjuk, hogy szabadegyházban szabad állam : mert nem szabad a segély ; azért jobb csak azokról beszélni; miután a kath. egyházat a szegényebbekkel megosztoztatni nem lehet, hát csak adjunk meg mi a státuséból azoknak, melyek rászorulnak. Zsarnay Imre: Én ezen ügyet sokkal nagyobbszerünek és fontosabbnak tartom, semhogy csak ugy felületesen és nem részletesen tárgyalva elhatározzuk. Habár az 1848-ki törvény szerint minden vallás egyházi és iskolai szükségei az állam által fedezendők, mindamellett fontos és még eddig el nem határozott kérdés az, hogy az e czélra szükséges pénzösszeg mi kútfőből lesz meritendő, mi feltételek alatt fog ez az állam által az egyes vallásfelekezetek intézeteire fordíttatni? Ezt igy mellékesen s rögtönözve[elhatározni nem lehet, sőt káros lenne. E lehet oka annak, hogy t. Zsedényi képviselőtársam indítványa iránt a reformált vallású képviselők közül senki sem nyilatkozott. A mennyire én ismerem e valláskövető'k nézetét — bármenynyire súlyos a teher, melyet ők viselni kénytelenek, hogy egyházaikat s iskoláikat fentarthassák, bár mennyire sajnálandó sorsuk azon szép tehetséggel biró , kiképzett honpolgártársainknak, kik nyomorban és Ínségben élve működnek a hazára nézve legfontosabb népnevelési pályán — mindamellett a reformátusok nincsenek tisztában az iránt, hogy elfogadják-e, és mi feltétel alatt fogadják el az állam segélyét ?s méltó aggodalmuk van, vajon ez által nem fog-e megszűnni önkormányzati joguk, melynél fogva eddig, bár szegénységben, de szabadon intézkedtek egyházi és iskolai ügyeikben? Nem tagadom, hogy az absolut kormány által megajánlott segélypénzben a protestáns egyházak — még a legnépesebb superiutendentiát sem véve ki — felvették az államsegélyt; én magam is pártoltam több egyház folyamodását; igen, de ezt csak az iuség és nyomor kényszeritette., ez nem a törvényhozás ténye volt. Azért én nem kívánom, hogy e fontos kérdés a ház által most döntessék el; ugy is a jelen intézkedések csak ideiglenesek, ez osztály-vita sok időt venne el ; azt inkább forditsuk a népnevelési törvény megalkotására, mely a nép érdekére s a haza felvirágzására fontosabb lesz minden eddig alkotott törvényünknél. Én hiszem, e törvényt minden képviselőtárséra egyformán óhajtja; az én véleményem szerint a tiszta hazafiság mérlege az áldozatkészség, melylyel valaki a népnevelést előmozdítja; e nélkül a ki magát népbarátnak hirdeti, s állítja, hogy ő demokrata, csak ámító s hypokrita. Tisza Kálmán : Én, t. ház, részemről az előttem szóló képviselő urnák annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy azon állítása, mintha a superintendentiák kénytelenek voltak volna azon kegy elemadományt elfogadni, igen hamar tévútra vezethetne , amennyiben, midőn azon kegytlemadománynyal megkináltattak, 1859- és 60-ban tudtomra azt valamenyi tuperintendentia visszautasitá. Nem szeretném, hogy félremagyaráztassék a képviselő úr nyilatkozata, miután ő maga is máskép nem érthette. A mi magát a dolgot illeti, szó sincs róla. hogy hitem és meggyőződésem szerint az egyedüli helyes viszony állam és egyház közt az, hogy mindegyik egyház fedezi a maga költségeit önállóan, és az állam egyiknek is egy fillért sem ad. (Helyeslés.) De nálunk ezt ma még kivinni nem lehetvén, nem látom át, hogy midőn az állam az egyiket majdnem milliókkal dotálja, ha nem is készpénzzel, de alapítványokkal és jószágokkal, hogy, mondom, miért kelljen a többinek visszautasitni, ha az állam valamivel segíteni akarja. (Helyeslés.) A szerkezetet pártolom. Elnök: A ház elfogadta az átalános összegeket, ugy, mint a szerkezetben van, ugy, hogy másról nincs szó, csak Zsedényi képviselő úr indítványáról, mely a szerkezettel ellentétben nem