Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-311

278 CCCXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 12. 18Ő8.) Egyébiránt az 1868. év átmeneti év volt, s e tekintetben is rendkívüli, miután rendes alkotmányos viszonyok között nem fordulhat elő azon körülmény, hogy egy évben két költségvetés állapittassék meg; s az átmenet korszaka hozta magával, hogy ez évben nem csak az 1869, hanem az 1868. évi költségvetést is meg kellett állapítani. Tehát a törvény értelme s/ érint, a delegatiók működése befejezte után köteles a ministterium a jövő évre a költségvetést elkészíteni és a törvényhozás elé terjeszteni. A mi indítványának másik részét illeti, melyben' azt méltóztatott mondani, hogy határozatilag mondjuk ki azt, miszerint a most megszavazandó költségvetés csak egy évreszóland, erre megjegyzem, hogy ily határozat hozatala szükségtelen, mert e tekintetben a törvény világosan rendelkezik, ugyanis az 1867. évi X. törvényczikkben az áll: „minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig cs.;k egy évre terjed." Tehát azt, miről már a törvény világosan rendelkezett, ujabb országos határozatok által megerősíteni fölösleges. Ezeket az inditvány lénj-egére megjegyezvén, bátor vagyok a t. házat, tekintetbe vévén ez országgyűlés tartamának rövidségét, arra kérni, méltóztassék átmenni a pénzügyi bizottság javaslatának tárgyalására. (Helyeslés.) Nyáry Pál: T. ház ! Jogom van szólani indítványomhoz ; de most, bár inditványozó vagyok, nem e joggal élek, hanem az okból vagyok bátor szólani, mert nem egészen meritette ki a t. miniszter úr feleletében azt, a mit kívánok: nevezetesen nem] meritette ki nz elsőre nézve azt, a mit kívánok, hogy t. i. nemcsak a költségvetést kívánom az év elején beterjesztetni, hanem a számadásokat is. Lónyay Menyhért pénzügy ér: Ez lehetetlen ! Nyáry Pál: A másik az, hogy én is tudom, mi van a törvényben; s én csak azt indokoltam, miért szükséges nekünk a költségvetést tárgyalni, a mi most lehetetlen vélekedésem szerint. Ennélfogva nem azt kívánom én csupán, hogy csak egy évig tartson, hanem azt kívánom , hogy a kellően nem tárgyalt költségvetés alapul nem szolgálhat a jövőre nézve és abból semmi következés ne vonassék. Vadnay LajOS: Egyik országgyűlés nem köti a másikat. SomSSich Pál: Én, mint a pénzügyi bizottságnak elnöke, bátor vagyok a t. háztél azon méltánylatot kikérni': méltóztassék előbb a mi jelentésünkön végig menni, eredményeit megbírálni, és akkor, ha szükségesnek tartják, ily inditványt tenni és felette határozni. E véleményes jelentésben vannak oly megjegyzések is téve, melyek vonatkoznak a be nem adott számadások miatti aggodalmakra. Tessék ezt meghallgatni, a felett határozni. Most ezen inditvány tárgyalásába ugy sem bocsátkozhatunk : mert akkor előbb írásban kell beadni, kinyomatni, tárgyalására napot tűzni; ez pedig nem történvén, kérem a napirenden levő tárgyat elővétetni. (Hehjeslés jobb felöl.) BÓlliS Sámuel: T. ház! Én csak röviden az előttem szóló érdemes barátom észrevételére vagyok bátor azt mondani, hogy mielőtt a pénzügyi bizottság jelentése részletességben tárgyaltatnék, ha valaki kíván a ház szabályainak értelmében átalánosságbau szólni, az átalános vitában részt vehet a nélkül, hogy ez által a pénzügyi bizottságnak valamit derogálna. (Felkiáltások: Arról szó sem voltl) Elnök: Nyáry Pál képviselő úr, ha jól értettem, indítványát szintén azon alternatívával tette, hogy most kíván-e a t. ház felette határozni, vagy midőn a végleges költségvetés fog előterjesztetni ? Nem tudom, a t. ház beleegyezik-e abba, hogy majd mikor a végleges költségvetés adatik be. (Helyeslés, zaj.) Áttérünk a napirendre. Tisza Kálmán: Én azt gondolom, t. ház, hogy napirenden ezen előterjesztésekre vonatkozólag mindenesetre az átalános vita van: mert az átalános vita eddig még mindig megelőzte a részletes vitát, s csak ha az átalános vita befejeztetett, lehetett a részletes vitára átmenni. A napirendre térés által tehát nem méltóztatnak azt kimondani, hogy ehhez a tárgyhjz nem szólhatunk, és nem is méltóztatnak épen czéljokat elérni. Különben az mondatott itt egy igen t. képviselőtársunk által, hogy ezen indítványt kinyomatni s napirendre kellene tűzni. Én nem vagyok ezen véleményben. Először, mint épen maga Nyáry Pál t. képviselőtársam előadta, ő nem szándékozott forma szerint inditványt tenni, mert még csak nem is kivánta határozottan, hogy az általa felhozott eszmék felett a ház most határozzon. De továbbá emlékeztttem a t. házat a folytonos gyakorlatra is, mely szerint, midőn valamely tárgy napirendre volt kitűzve, az e tárgyra beadott inditványok, mint vélemények azon tárgy fölött tekintettek, s külön napirendre nem tűzettek ki, hanem azzal együtt tárgyaltattak. A mi különben magát a dolog lényegét illeti: Nyáry Pál nem kivánt most határozott inditványnyal fellépni, hanem nézetem szerint is igen helyes nézeteket és elveket kivánt megemlíteni, fentartva, hogy ha ugy méltóztatik határozni, később foglaltassák az rendszeres inditványba. Én magam is ahhoz, hogy a felett most ezen perczben határozat hozassák, nem ragaszkodom; de azt kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy igenis, magam is azon nézetben vag . ok, hogy mindaz, a mit mi most ezen