Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-308

262 CCCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 9. 1868.) hetet vesz igénybe, a delegatiók működését pedig egy pár hétig elhalasztani, s csak azután fogni a dologhoz, annyit tesz, mint a budgetet meg nem állapítani. {Helyeslés.) Azt mondja Tisza Kálmán képviselőtársam, hogy ó' mindig azon tant liallotta és tartotta, hogy az adómegajánlás joga eszköz az ország jogainak megtartására és kivivására, s hogy nem az adó megajánlása a fő kötelesség, hanem fő kötelesség az ország jogainak s önállásának megtartása. Tisza Kálmán : Ezt nem mondottam ! Deák Ferencz: Ha csak az első felét mondta volna s a másikat nem, akkor nem beszélt volna logice, én pedig Tisza Kálmántól logikus beszédet várok, s azért meg vagyok győződve, hogy igenis igy mondta. En is azt tartom, hogy az ország jogai megvédésére és fentartására az adómegajánlás igen fontos eszköz; de azt is tanultam, s követtem is mindig, hogy épen azért, mert ez annyira éles és erős fegyver, nagyon óvatosan kell azt használni, s hogy ezért, mielőtt ezen eszközhöz nyúlna az országgyűlés, meg kell fontolni, hogy előnyösebb-e, ha ezt a fegyvert használja? vagy nagyobb-e a kár, mit azon fegyver használásával okoz? (Helyeslés.) És itt áll köztünk a különbség, hogy a túlsó oldalon lévő urak azt hiszik, hogy az által, mert a miniszterek birodalmi miniszter czimet használnak, nem osztrák birodalmi czimet, annyira van veszélyeztetve az ország önállása és függetlensége, hogy ez sokkal fontosabb, mint az, hogy az országgyűlés , eloszlása s mandátumának megszűnése előtt, a költségvetést megállapítsa. Ez az ő nézetök ; az én nézetem pedig az, hogy akár helyes, akár nem helyes a birodalmi miniszter czimnek használata, ebből sokkal kevesebb kár következik, mint a mi következnék abból, ha ez az országgyűlés szétmegy a nélkül, hogy a költségvetést megállapítja. E részben, ugy látszik, aligha fogjuk egymást capacitálni. En csak tiltakoztam olyan ráfogások ellen, melyeket ennem mondottam. Példának okáért, hogy a czimet nem tartom fontosnak. Igen is fontosnak tartom, hanem nem azt, hogy a miniszter itt magát birodalmi miniszternek nevezi vagy nem ? vagy legalább nem tartom olyan fontosnak, hogy aat, a mit az indítvány magában foglal, elfogadjam. Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni. {Halljtik!) Vagy én tévedtem vagy Ghyczy Kálmán képviselő úr, azt állítván, hogy a miniszterelnök úr előadta ugyan, miszerint ő a czim kérdésében működött, de működésének eredményéről nem szólott, ha tehát ó'k, t. i. Ghyczy és elvbarátai indítvány helyett interpellatiót intéztek volna is a miniszterelnökhöz, ily felelet után az indítványt mégis meg kellett volna tenni. Vagy Ghyczy Kálmán képviselő úr tévedett, 'midőn miniszterelnök úr szavait ekként idézte, vagy én tévedtem, midőn szavait ugy értettem, hogy a czim kérdésének leglényesebb részeire sikerült már a megállapodást kieszközölni, csak némely ktvésbbé lényeges pontok vannak még elintézetlenül, és míg ezek is tisztába nem hozatnak, interpellatió nélkül ő a dolgot föl nem hozhatta s a félig befejezett tárgyat a ház elé nem terjeszthette. (Ugy van!) Ismétlem tehát, hogy miután kiindulási pontunk különböző; miután abban, hogy a közös miniszterek magokat birodalmi minisztereknek, de nem osztrák birodalmiaknak nevezik, oly súlyos veszélyt nem látunk, mint az indítványozó urak, hogy e miatt a delegatiók működésének meggátlását és ennek következtében a jövő évi költségvetés megállapításának lehetetlenné tételét indodokoltnak s igazolhatónak tekinthetnők: nincs egyéb hátra, mint szavazás által dönteni el az ügyet, melyre nézve indítványomat a t. háznak ajánlom. {Elénk helyeslés.) Tisza Kálmán : T. ház ! {Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, mint mindenkinek, ugy nekem is meg lesz engedve, a mennyiben szavaim félremagyaráztattak, azok értelmét helyreállítani. {Zaj. De csak a személyes kérdéshez ! Halljuk !) Szigorúan meg fogom a határt tartani és semmi egyéb czáfolatba — bár sok példát tudnék felhozni, hogy mások megtették — bocsátkozni nem fogok. Azt mondotta t. előttem szóló képviselő úr, hogy én azt mondottam volna, miszerint az adómegajánlási jog azon joga a nemzetnek, a mely által az egyéb jogait szokta védeni és nem a megajánlási jog a fő fontosságú, hanem az egyéb jogok megvédése. Engedelmet kérek, nem ezt mondottam: méltóztassék csak a gyorsírói jegyzeteket megnézni. Deák Ferencz : Én elhiszem! Tisza Kálmán : Én azt mondottam, és azt hiszem, hogy a logika úgyis megvolt benne: hogy én azt tanultam, ugy tudom, hogy az adómegajánlási jog azon jog, melylyel a nemzetek egyéb jogaikat védeni és szerezni szokták, és egészen uj dolog azon tekintetben hivatkozni reá, hogy ne kérjük jogainkat, mert különben nem szavazhatjuk meg az adót. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: T. ház ! . .. Tisza Kálmán : Nincs joga szólani ! Andrásy Gyula gróf miniszterelnök : T. képviselőtársam, ugy veszem észre, azt mondja, hogy nincs jogom felszólalni. Én ez ellenében bátor vagyok azt állítani, hogy igenis van jogom. És pedig kétszeresen. Először jogom van felszólalni azért, mert a minisztériumnak fen van tartva azon jog, hogy ő bármikor szót kérhet. {Uyy van ! jobbról.) Ha azon képviselő úr, a ki épen most szólott, ki nem mond-