Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-285

1« CCLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 21. 1868.) fő tételeiben, mert rá nem érek a részletekbe bele menni. Különösen nem veszélyes és nem káros ez, miután, a mint az indítványban is említettem, néhány hét múlva az 1869 ki költségvetést fogjuk tárgyalni, annak részleteibe pedig bele megyünk. Ha tehát valakinek az elvek ellen van kifogása, azon elveket megállapíthatjuk az 1869-iki költségvetésben, és így a jövendőre ez semmi kárt nem okoz. Nem ereszkedem bővebben a dologba, mert nem tartom szükségesnek a hosszas vitatkozást ; röviden csak azt mondom, hogy a nem normális két mód között én sokkal alkotmányosabbnak tartom azt, ha a ház meghatározza a tárgyalásnak oly módját, mely a részletek mellőzésével a fő tételekre szoritkozik, de mégis megállapítja a budgetet, és határozottan kimondja a költségvetés összegét, mint ha ismét csak felhatalmazást adunk az esztendő végéig, a jövő országgyűlésig, ugy hogy ezen országgyűlés az 1868-iki budgetre nézve semmi határozatot nem hozna. En tehát indítványozom, méltóztassanak az általam ajánlott módot elfogadni. (Elénk helyeslés a középen. Elfogadjuk!) Ráday László gróf: Tisztelt ház! A vita berekesztése előtt szabad legyen nekem az általam beadott indítvány támogatására, helyesebben pedig az indítványom ellenében felhozott czáfolatokra néhány rövid megjegyzést tennem. Mindazok, kik inditványom ellenében felszólaltuk, különösen az általam mélyen tisztelt indítványozó úr, már indítványában is abból indul ki, hogy a helyzet, melyben vagyunk, nem normális. Itt tehát arról, hogy valami normális eljárást kövessünk, szó sem lehet. Átment továbbá az indítványozó úr arra, hogy a két rósz közül, melyet a kényszerűség parancsol, hogy eszközöljük, melyiket fogadjuk el ? Abból, hogy az országgyűlésnek, habár későn is, de egy költségvetést megállapítani nem csak joga van, de egyszersmind kötelessége, merített egy igen erős f érvet az általa beadott indítvány támogatására. Én, t.ház, elismerem, hogy az országgyűlésnek ez kötelessége ; de hasonlóképen állítom, és azt hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy minden egyes képviselőnek ép oly szent kötelessége, mielőtt valamely tételt megszavaz, azon tételnek alapul szolgáló részleteket vizsgálat alá venni. Ha áll, hogy a háznak kötelessége a költségvetést megszavazni , akkor szerintem a háznak nem áll jogában fölmenteni az egyes képviselőket azon kötelesség alól hogy mind addig, mig magokat megnyugtatva nem érzik, bele ne bocsátkozzanak az átalános tételeknek alapjául szolgáló részletekbe. En-e nézve a tisztelt pénzügyminiszter úr azt emiitette, hogy a költségvetés rég ki van osztva és azt a pénzügyi bizottság szigorú birálat alá vette, ennél fogva azt hiszi, hogy a képviselők aggodalmai el lehetnek oszlatva, miután ismerik a tételeknek alapul szolgáló részleteket. Bocsásson meg a t. pénzügyminiszter úr, ha kénytelen vagyok illusioját elrontani: mert igenis épen azért, mert képviselőtársaim közül többen, mindnyájan foglalkoztak az előterjesztett budgettel és egyszersmind ismerik a pénzügyi bizottság határozatait is — melyekre nézve meg kell jegyeznem, hogy természet szerint a pénzügyi bizottságnak nem minden határozata hozatott közmegegyezéssel és egyhangúlag— épen azért, mert ezt ismerik, kötelességük lesz az egyes tételek ellen felszólalni, és föl is fognak szólalni, s akkor előáll azon eset, melyet Tisza Kálmán barátom jelzett: hogy t. i. belemegyünk a részletességbe, és az által, hogy ezt teszszük, lehetetlenné lesz az, a mit a t. pénzügyi miniszter úr is, az én szavaimat átvéve, mondott: hogy a rendes kerékvágásba bele zökkenjen a költségvetés szekere. Azt mondotta t. pénzügyminiszter úr, hogy a számadásokat elkészíteni költségvetés nélkül lehetetlen . . . Lónyay Menyhért pénzügyér: Rendes, törvényes ! Ráday László gróf: E n ugy tudom, hogy 1867-ben költségvetés nem volt, nem is lehetett; költekezni pedig kellett, tehát számadásoknak 1867-dik évről mégis lenni kell. Elismerem, hogy emez formájára nem lehet oly tökéletes, mint a mostani vagy jövő évi, azonban meg" vagyok győ| ződve, hogy at. pénzügyminiszter úr az 1867-diki áílamkiadásokról szóló számadásokat hasonlóképen a lehető pontossággal fogja előterjeszteni, és azon esetben is, hogy ha e számadások nem is lesznek oly tökéletesek, sokkal inkább megnyugvást találok abban, ha az országgyűlés, melynek többsége oly nagy bizalommal ragaszkodik a minisztériumhoz, a minisztériumnak ezen számvetéseiben meg fog nyugodni, mint másrészről veszélyt látok abban, hogy ha most az országgyűlés belebocsátkozik az egyes tő tételek részletes vita nélküli megállapításába, mert lehetetlen elkerülnünk azt, hogy majd az 1869-diki költségvetés tárgyalásánál ezen most ily lóhátról megállapított fő összegek bizonyos hatást ne gyakoroljanak. Ezek azok, miket inditványom érdekében elmondani szükségesnek tartottam. Bobory Károly: Mint módosító bát or vagyok néhány szót mondani. Halmosy Endre.- Nem szabad h áromszor szólani S BobOry Károly : Azon tisztelt képviselő urDak, ki közbe szólott, figyelmeztetésül azt mon-