Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-308
260 CCCVffl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 9. 1868.) miként nyilatkoztam, miként vélekedem én. Az én nyilatkozatom, az én véleményem lehet helyes, lehet téves, de Magyarország közjogának állására semmi befolyással nem bir. Magyarország jogkörét az én nyilatkozatom, az én vélekedésem sem nem öregbitheti, sem nem kevesbiti. A kérdés itt az: helyes-e vagy néma kérdéses miniszteri czim? van-e joga az országgyűlésnek az illetéktelen czimezés ellen felszólalni ? Ha az országgyűlésnek erre joga van, ezen jogot nem szüntethetné meg az, ha én vagy elvbarátim bármikor ellenkező véleményben lettünk volna. De mi ezzel ellenkező véleményben soha, sem voltunk. A delegatióban is azon elveket vitattuk, a melyeket vitatunk most. Ha a nyilatkozat;, melyet a delegatió előtt tettünk, ha ezen nyilatkozatnak szövege mostnni indítványunktól különböző, ennek oka az, hogy különböző az álláspont, melyen állottunk ott, és a melyen állunk itt. A delegatió jogköre különböző az országgyűlés jogkörétől: ott nyilatkoztunk mmt egyes tagjai a delegatiónak. itt nyilatkozunk és szólunk ugy, mint országgyűlési képviselők. Az országgyűlés teljesen illetékes Ítélni a ezimkérdés felett; ezen jogkörhöz mérve tettük tehát és támogatjuk a tanácskozás stádiumain keresztül indítványunkat. A delegatióban a fölmerült kérdést elhallgatni nem lehetett, mert a hallgatás elismerésnek vétetett volna ; nem lehetett hallgatni azért sem, hogy itt e helyen a kérdés megpendittethessék • mertba ott nem említ tetett volna ,most azt mondanák,hogy nem szólhatunk, mert nem mertünk szólani Bécsben; de ott a kérdést tovább vitatni, a vitát befejezni, a delegatió határozatát kierőszakolni nem lehetett, me ,t a delegatió ezen kérdésnek elitélésére illetéktelen. Ez az oka azon nyilatkozatnak, melyet a delegatióban tettünk, mint az abban meg is van említve. Van azonban, t. ház, azon nyilatkozatnak egy más oka is, és én azt is egész őszinteséggel bevallom, itt az ország szine előtt, mint olyant, mely reám egyénileg leginkább hatott; készakarva mondom: egyénileg, mert mások nevében szólani nincs jogom. Nézetem szerint nekünk vagy ugy kellett nyilatkoznunk, mint nyilatkoztunk, vagy tömegesen elhagynunk a delegatiót. A delegatió tömeges elhagyása nem csekély egyéniségünk fontossága, hanem az országgyűlés által ránk ruházott állásnak, akkori helyzetünknek fontossága miatt, némi zavart idézhetett volna elő a delegatió tárgyalásainak további folyamában, sőt az országgyűlés akkori szünetelése mellett, midőn elégséges póttagokról sem volt gondoskodva, némi zavart idézhetett volna elő az országgyűlés további folyamában, s a közigazgatás ugy is döczögőn mozgó gépezetének haladásában. Én ezt figyelembe veendőnek véltem, s ha igen t. Deák Ferencz képviselő úr szememre veti, hogy ezt tevém, hogy nem ártottam az ő művének, nem ártottam annyit, a mennyit akkori esetleges helyzetemben árthattam volna, én nem azt mondom, hogy ö nem méltányos irányomban, hanem őszintén bevallom, hogy e szemrehányás után magam is kétkedni kezdek abban, vajon helvesen cselekedtem-e akkor, midőn személyes meggyőződésemet alárendeltem azon érdeknek , melyet a haza érdekének lenni véltem. {Élénk helyeslés bal felöl). De ha hibáztam volna is azon nyilatkozatban , melyet a delegatióban tettem, mit el nem ismerek, helyrehoztam e hibát most az inditványbau, melyet tevénk; s midőn ezt azon veszélynek kitéve tevém, hogy delegationalis nyilatkozatom szememre vettethetik, és igy oly körülmények között tevém, melyekben személyes tekintetek tán hallgatást tanácsolhattak volna, akkor is — ugy vagyok legalább meggyőződve —polgári kötelességemet oly módon teljesítettem, mely elég áldozatkészséggel bir arra, hogy személyes érdekét alárendelje a közérdeknek. Indítványunkat elfogadtatni továbbá is kérem. (Elénk, hosszan tartó helyeslés bal felöl. Szavazzunk! Szavazzunk !) Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! Legelőször is arra teszek észi*evételt, mit az előttem szólott érdemes képviselő felhozott : hogy mi helytelenül állitjuk, miszerint az indítvány súlya arra volna fektetve, hogy a közös minisztérium magát birodalmi minisztériumnak nevezi. így értettem legalább szavait. Hogy erre fekteti a fő suh r t az indítvány, azt minden szava mutatja: (Helyeslés jobbról) a túloldalon előttem szólott valamennyi t. képviselő úr azt állította, hogy midőn a közös minisztérium magát birodalmi minisztériumnak nevezé, törvényt sértett. Ha csakugyan törvényt sértett, törvény szerint felelős és felelősségre vonása épen a delegatió feladata lett volna. (Elénk helyeslés.) Világosan mondja a törvény: „A mi a köeös minisztérium felelősségét s annak módját illeti, mindenik bizottságnak jogában leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös minisztériumnak vagy a minisztérium egyes tagjának perbe fogatását indítványozni s ezen indítványt írásban a másik bizottsággal közölni." Már most, ha igaz az, hogy a közös minisztérium megsértette a törvényt akkor, mikor közös minisztérium helyett birodalmi minisztériumnak nevezte magát, kötelessége lett volna Magyarország deiegatiójának a perbe fogást indítványozni és azt a másik delegatióval közölni. (Hosszan tartó élénk helyeslés.) Tette ezt a delegatió ? Nem tette. (Elénk helyeslés.) És ha nem tette, azért nem tette-e, mert a
