Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-285

CCLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szeptember 21. 1868.) 11 B "Is • ••• törvénynek előterjesztésében fejeztetik ki. Azt mondja a szőnyegen levő indítvány, hogy lehetne segitni a bajon oly módon, ha a ház a minisztériumnak az ezen év folyta alatt mind ez ideig adott, e folyó hó végéig fenálló meghatalmazást adna arra nézve, hogy ezen egész év utolsó napjáig ezen felhatalmazás értelmében intézze az állam költségvetését. Később az indítvány azt mondja ezen módra nézve, hogy azt sem czélszerünek, sem lehetőnek nem tartja. Nem tartja pedig czélszerünek és lehetőnek jelesen azért, mert az 1867diki XII-dik törvényczikk értelmében a delegatio által megállapitott összegeknek ugyan azon törvény értelmében az ország költségvetésébe be kell vezettetniök. Ezt pedig egyszerű meghatalmazás által alig lehet eszközölni. Bátor vagyok e tekintetben egyéni nézetemet kifejezni, és kimondani, miszerint egyszerűen az eddigi meghatalmazásnak meghosszabbítása által valóban nem lenne elég téve a törvény azon rendeletének, hogy a delegatio által a közös költségekre meghatározott és megállapitott összegek az államköltségvetésbe, mintegy törvénybe felvéve legyenek. Azonban azt hiszem, a jelen kivételes állásban az országos törvényhozás segíthetne az által, hogy nem egyszerűen az eddigi meghatalmazásnak tisztán csak meghosszabbítását mondaná ki határozatilag, hanem ugyan azon meghatalmazásban megemlítvén ezen körülményt, a minisztériumot fölhatalmazná arra nézve is, hogy ezen és némely a törvényhozás által már megállapitott kiadásokat hasonlóképen az államkiadások közé vegyen fel. Azt mondja a szőnyegen levő indítvány, hogy ezen eljárás nem lehető és nem czélszerü. Én egész tisztelettel bátor vagyok kifejezni azt, hogy én ellenkezőleg az indítványban jelölt módot, hogy jelenben a törvényhozás csak a főtételeket szavazza meg és a részletekbe ne bocsátkozzék, gyakorlatilag kivihetlennek tartom. Kivihetlennek tartom pedig jelesen azért, mert a képviselőtől az kívántatik, hogy szavazzon meg bizonyos meghatározott összeget. Már maga a képviselői állás, de maga az indítványnak azon kifejezése, hogy szavazzuk meg, feltételezi okvetlenül annak lehetőségét, hogy egyik vagy másik képviselő egy vagy más tételt megszavazni vonakodhatik. Most már, ha a tárgyalás alkalmával bárki a t. képviselők közó'l az egyik vagy másik tétel ellen szót emelne, indokait nem meríthetné más alapból természetesen, mint az, azon tételeknek alapul szolgáló egyes részletekből, és ha hasonlókép a kormány, az indítvány alapján előterjesztendő átalános budget-törvény egyik vagy másik tételének megtámadása esetében, azt védelmezni akarná, az szintén indokait előterjesztésének védelmére máshonnét nem vehetné, mint ismét az annak alapjául szolgáló egyes részletekből. Van egy eset, egy lehetőség : t. i. az, ha az előterjesztendő törvényt a t. ház minden egyes tagja minden észrevétel nélkül elfogadja. Azonban, t. ház, én megvallom, ezen eset bekövetkezését nem hiszem. Joga levén tehát minden képviselőnek felszólalni az egyes tételek ellen, akár akarjuk, akár nem, kénytelenek leszünk, ha nem is minden, de azon megtámadott tételekre nézve a részletekbe is belebocsátkozni. Az indemnityre nézve, t. ház, bátor vagyok kijelenteni, hogy az indemnityk adásának én barátja egyátalában nem vagyok; az indemnitast mindig a kényszerűség következményének tekintem, a mint azt másnak tekinteni nem is lehet. De magában az, a mit at. ház ez ideig a kormánynak az eljárások ós különösen az államkiadásokra nézve adott, tulajdonképen nem is olyan indemnitas, a hogy az indemnitast valóban érteni kellene. Az indemnitas, ugy mint a hogy azt valóban értelmezni kell, nem felhatalmazása a kormánynak jövendőben egyik vagy másik cselekvényt törvényen kívüli módon intézni el, hanem utólagos jóváhagyása a kormány egyik vagy másik olyan cselekvényének, a melyre a törvény által feljogosítva nem volt. Ilyen indemnitast adni a kormánynak most előlegesen ezen értelmezés szerint lehetetlen. Tehát az, mit én ajánlani bátor lessek, s a mit mint indítványt a ház asztalára letenni szerencsém van, az valóban nem ezen correct értelemben vett indemnitas, hanem egy felhatalmazása volna a kormánynak arra nézve, hogy miután már az állam-kiadásokat eddigelé az évnek három negyed részében ilyen felhatalmazás által s ily felhatalmazás mellett intézte és rendelte, most már a még hátralevő 3 hónapban is ugyanezen felhatalmazás értelmében járjon el. Azt gondolom, t. ház, ha az, a mit a t. kormány majdan ezen inditvány alapján előterjesztendő átalános budgettörvényben elő fog adni, ugyan az lesz, a mi szerint már e folyó év három negyedén keresztül intézte a kormány kiadásait, akkor tökéletesen egy, akár elfogadjuk aztenbloc, akár felhatalmazást adunk a kormánynak arra nézve, hogy még három hónapon át ugyanazt alkalmazza. Ha pedig azon átalános budgettörvény, melyet a kormány ezen indítvány folytán annak elfogadása esetében előterjesztend, különbözik attól, mely szerint a kormány egész mai napig és a felhatalmazás folytán e hó végéig eszközölte és intézte az állam kiadásait, akkor, ha agyelembe veszszük azt, hogy még majdan ezen hozandó törvényjavaslatnak itt e házban és a felsőházban is el kell fogadtatnia, még azon fölül annak szentesítést is kell nyernie, majd körülbelül csak a jövő hónap