Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-300

CCC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 18Ó8.) 177 különittessenek el egyházi és polgári eredményei a házasságnak,s a polgári eredményekről intézked­jék s a polgári törvényhozás. Egyébiránt is, mint­hogy a kánoni szabályokban maga az egyház egyesek testi lelki java tekintetéből dispensalni szokott, sőt ezt szükségnek tartja, kétségtelenül a polgári törvény követelményeihez a közjó tekin­tetéből az egyház alkalmazkodni fogna. Röviden Tisza Kálmán módositványát pártolom. (Helyeslés balról. Szavazzunk !) Dobrzánszky Adolf: Tisztelt ház ! (Eláll! Eláll!) El nem áll ugyan, de nem szándékozik so­ká igénybe venni a t. ház figyelmét, miután az ügyet kimeritettnek véli. Csak oda kívánom a t. ház figyelmét irányoz­ni, hogy a házasság nem csak a római, hanem a keleti egyház dogmái szerint is szentséget képez, melynek kezelésébe, tehát feladásába vagy feloldá­sába az egyházon kívül bármely más hatalomnak avatkozni ép oly kevéssé szabad, mint más szent­ségek kezelésébe, vagy érvényűk, illetőleg érvény­telenségük megitélésébe. Nem tagadom én, t. ház, hogy tömérdek a panasz a szent székek eljárása ellen. Panaszkod­nak a római katb. hivek, hogy papságuk által az egyházra s igy a szentszékekre minden befolyás­tól megfosztattak, habár ez a régi egyházban el­lenkezőleg állott; panaszkodnak nem alap nélkül a római egyházzal egyesült keleti egyház hivei, hogy ujabb időben az ő püspökeik, egyszersmind a szent székek elnökei, nem a papság és nép által választatnak, mit pedig az egyesülési okmány íar­talma szerint egyoldalúkig megszüntetni, vagy azon csak változtatni is senkinek szabadságában nem áll,s nem állott soha, hanem kineveztetnek; hogy épen e kinevezések okai, miként az ő püspökjeik is, mellőzésével a papság és nép törvénye befolyá­sának, azon ösvényen kezdenek járni, melyen jár­nak a római egyház elöljárói, s hogy jelesül a szent székek majd csaknem teljesen ignorálván a keleti egyház kánonjait, a mennyiben ezektől jogellene sen a római szent székekhez szokott történni a fö­lebbvitel, inkább a római kanonok alapján szeret­nek ítélni, mi kivált házassági ügyekben a hívekre nézve igen sérelmes; panaszkodnak magok a keleti orthodox vallásúak is, a mennyiben ott sem tarta­tik meg mindig a kellő rend a szent székeknél. De mindezen bajok az állam beavatkozásának és pe­dig hívatlan beavatkozásának következményei, e bajok orvoslását tehát a hivek egyelőre magától az egyháztól várják; s azért merem állítani, hogy a mennyiben a házassági szentség kezelésébe az államhatalom beavatkoznék, az minden részről hívatlan beavatkozásnak vétetnék, és csak tilta­kozásokat s lecsillapithatlan ingerültséget szül­hetne. KÉPV. H. NAPLÓ. 186 & / 8- x A protestáns s unitárius egyházak is, mint azt Geduly képviselő úr igen helyesen felhozta, nem azt kívántak eddigelé, hogy az egyházi bíróságok megszüntessenek, hanem evvel ellenkezőleg min­dig azt sürgették, hogy nálok is egyházi bíróságok ítéljenek házassági ügyekben, s ezt el is nyerték itt Magyarországban elvileg, Erdélyben pedig tényleg is. S Erdélyországban tényleg gyakorol­ják a protestáns és unitárius egyház szent székei a házassági ügyekben a bíráskodást századok óta, pe­dig alig tudna valaki példát felhozni arra nézve, hogy ily bíróságok tagjaivá megválasztattak vol­na más felekezetű egyének, nyilvános tanúságául annak, hogy a protestáns s unitárius egyház is, mely pedig a házasságot szentségnek nem tartja, mégis óvakodik az idegen felekezetűek befolyásá­tól házassági ügyeiben, vagy legalább szívesen ki­zárja azt, ha lehet. E szerint nem csak a római és keleti egyház hivei, hanem magok a protestánsok s unitáriusok sem lennének a bizottság javaslatának elfogadásá­val megelégedve; de ugy hiszem, hogy a mózes­vallásuak sem, a mennyiben ezek számára a tiszt, bizottság kivételes állapotot tervez. E felekezet pe­dig , mely nem rég vergődött ki a kivételes álla­potból, teljes joggal követelheti, hogy abba bármi ürügy alatt vissza ne sodortassák. Nem ajánlható tehát azon ut, melyen a jog­ügyi bizottság a jogegyenlőség s viszonosság szent elvét kívánja érvényre juttatni, s valóban nem marad más hátra, mint e szent elvet azon, az egyházak szabadságát nem sértő, sőt azt szi­lárdító utón érvényre juttatni, melyet Geduly La­jos képviselő úr ajánlott, s azért annak indítványá­hoz én is csatlakozom. Papp Zsigmond: T. ház! Bobory képvi­selőtársunk azon kezdette beszédét, miszerint ő valami ujat fog mondani. Megvallom igazán, hogy ujat mondott, a mennyiben tagadta a szentséget, s oly magyarázatokra adott alkalmat, melyek nem e házba, hanem a zsinatokba valók, a hol ha azokat ugy, mint itt e házban fejtegetné, őt bizonyo­san anathemávál sújtanák. E téren tehát nem fogom őt kisérni, mert azt mondani, hogy keresz­tvénből is lehet zsidó, ha ezt elmondja a zsinat­ban, mely a jövő évre Rónába van összehiva, őt minden esetre hereticusnak fogják declarálni. Miután tehát minden vallási kérdést kerülni akarván, melybe ő oly kezekkel nyúlt bele, mint nem kellett volna, e téren követni nem akarom, miu­tán itt sacramentumok;;t nem fejtegetük, hanem egyszerűen veszszük a dolgot: a házasságot: én is ehhez akarok szólni. Mindenekelőtt azon érveléseket, melyek a jogügyi bizottság munkálatában felhozattak, aka­rom belátásom szerint s csekély tehetségemhez 23

Next

/
Thumbnails
Contents