Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-300
CCC ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1868.) 173 állottak volna, a mit pedig ők el nem fogadhattak. Egyébiránt ők is szükségesnek tartották a polgári házasság eszméjét létrehozni, valamint más országokban is a polgári bíróságok itélő hatalma házassági ügyekben a polgári házasságok fogalmával van párosítva. A mi már a szomszéd Ausztriában létrehozott polgári házasságok módját, vagyis, amint ők nevezik: a ,,Noth-Civilehe"-t illeti, abban én nem szeretnék követőjök lenni: mert sokkal természetesebbnek tartom, hogy az állam azt mondja ki: „Minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnek tekintek, s mint ilyent a polgári hatóság előtt kötendőnek rendelem, vallási szertartások és elvek az egyes felekhez s az^n egyházhoz tartozván, melynek ök hívei;" ezt, mondom, sokkal egyszerűbbnek s következetesebbnek tartom, mint azt mondani, hogy: „A házasságokat az egyház, pap előtt kell kötni, de ha az a feleket összeadni nem akarja, akkor én, állam, fogom a házasulok összeadását polgári hatóságom által teljesíttetni, a házassági kérdések felett pedig egyik esetben ugy mint a másikban, nem az egyházi, hanem a világi bíróság Ítéljen." Én. még liberalismus szempontjából is, ha már arról kell szólni,az első módot ezen másodiknál jobbnak tartom. (Helyeslés.) A központi bizottság azon indokolása ellen, hogy valamint több első bírósági itélő széket, minők a megyei s városi törvényszékek, nem rendezett ezen perrendtartási javaslat, ugy nem kell ereszben kivételt tenni az egyházi itélő székekre nézve sem, hanem ezek ugy mint amazok felett utóbb külön törvényben kell rendelkezni, felhozták némelyek, hogy hiszen, mind a miniszteri javaslat, mind a központi bizottság némileg már beleereszkedett a szentszékek rendezésébe, miután azoktól több, a házasság polgári következéseit illető tárgyakat, s más eddig azokhoz tartozó kérdéseket elvesz s a világi itélő székekhez utasit. Igaz, hogy legegyszerűbb volna ezúttal az egyházi itélő székekre nézve, semmit nem mondani; de nagy különbség van mégis a közt, a mit a központi bizottság javasol, s az egyházi itélő székek teljes függetlensége közt. Az emiitett kérdések tisztán világiak, semmi legkisebb kapcsolatban nem állnak a vallási szertartásokkal, nem is követeltetnek természetüknél fogva egyházi bíróság , elé tartozóknak, és ha azok a világi bíróságokhoz tétetnek is át, legkisebb zavar vagy nyugtalanság, vagy egyházi féltékenység nem idéztetik elő; de kétségtelenül másként áll a házasságok érvényének kérdése. Ismétlem tehát, hogy az alapelv, melyből én e tárgyra nézve kiindulok, a szabad állam s szabad egyház eszméje, s a vallásfelekezetek jogegyenlősége, melynél fogva szükséges, hogy kiki saját vallásának szabályai szerint élhessen, a mennyiben azok az állam ezéljával s mások hasonló jogaival nem ellenkeznek. Ugyanazért eddigi törvényeink azon részét, mely a vegyes házasságokat is a róm. kath. szent székek által rendeli elitéltetni, úgyszintén azon elvet, hogy mivel a kathol. fél saját hitelvei szerint ujabb házasságra nem léphet, az a protest. félnek se engedtessék meg, még akkor se, ha azt az; ő valláselvei is megengednék,s a törvénynek azon rendeletét, mely szerint vegyes házasságoknál római kathol. atyának minden gyermeke a róm. kathol. vallásban nevelendő, de ha az atya nem római kath., e részben viszonosság nincs: mindezeket a szabad egyház fogalmával s a vallások jogegyenlőségével ellenkezőknek tartom, s e rendelkezéseket mielőbb eltöröltetni óhajtom. (Élénk helyeslés.) Továbbá azon eszmét, hogy minden házassági ügy, bármely vallásúak közt forog is fen, egyedül s teljesen a polgári biróságok által ítéltessék el s erre nézve az egyházi ítélőszékek eltöröltessenek, csak ugy s akkor tartom czélszerünek , ha ezen rendelkezéssel a polgári házasság egyszerre s együtt létesittetik, (Helyeslés) s a törvényhozás kimondja, hogy minden házasságot az állammal szemben polgári szerződésnek tekint, s annak megkötését a polgári hatóság elé tartozónak rendeli, megállapítván egyszersmind világos törvény által a megkötés módját, az érvényesség kellékeit s az elválaszthatás szigorú feltételeit. (Helyeslés.) Míg ez meg nem történik, amazt egyoldalú s idő előtti káros intézkedésnek tartom, melyben sem liberalismust, sem jogegyenlőséget nem látok, sőt épen a a szabadelv üreggel, a szabad egyháznak fogalmával s ennélfogva a vallások valódi jogegyenlőségével ellenkezőnek találom azt. Én tehát inkább a központi bizottság véleményét fogadom el, mint a jogügyi bizottságnak erre vonatkozó javaslatát. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kérem a t. képviselőket, foglalják el helyeiket. Csanády képviselő úron van a sor. (Szavazzunk!) Csanády Sándor: Csináljon az elnök úr csendet: akkor beszélek; addig nem. Elnök: Csendet kérek, t. ház, hogy tanácskozásainkat folytathassuk és Csanády képviselő úr beszélhessen. Csanády Sándor: T. képviselőház! Azon kérdésre nézve, melyet a jogügyi bizottság a most felolvasott pontban az egyházi bíróságokat illetőleg tett a ház elé, óhajtottam volna, hogy a jelen országgyűlés egyhangúlag igennel felelt volna; óhajtottam volna, hogy ez országgyűlés egy értelemmel mondotta volna ki az egyházi biróságok végleges megszüntetését. Ezt kivánta volna tőlünk a nemzet reputatiója, ezt kivánta volna az osztó
