Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-300
170 OCC. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Október 20. 1808.) Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt, hogy Magyarországban a házasság nem kizárólag polgári szerződés, még az állammal szemben sem : mert maga az állam törvény által parancsolta, hogy a házasságok az egyház előtt köttessenek; parancsolta ezt, minden felekezeteknél, még a vegyes házasságoknál is. Sőt az ujabb törvény is, mely ott, hol a katholikus pap nem akarja összeadni a vegyes házasságot, megengedi, hogy az a protestáns egyház előtt köttessék, minden esetre az egyházhoz utasitja a házasságot. Tekintetbe veendő tehát a házasságnak mind polgári, mind egyházi része. Mindaddig, mig e kettő össze lesz szőve, megparancsolni az egyháznak, hogy a házasságokat adja össze a maga egyházi szabályai szerint és azután azt mondani, hogy: „Te ezen házassági ügyekben nem fogsz itélni, hanem itélni fognak mások," talán jogtalanság, de minden esetre nem igen logikai dolog. (Helyeslés.) Ha a házassági bíróságokra nézve tisztába akarunk jőni, ha azt akarjuk, hogy a házasságok érvénye fölött semmi esetben se ítéljenek az egyházi bir'ságok, s e részben az eddigi törvényt meg akarjuk változtatni: következetesek csak akkor leszünk, ha más államok példájára a házasságnak polgári részét a tisztán és szorosan vallásitól elválasztjuk. A hol az állam ugy intézkedik. mint intézkedett Francziaországban, Belgiumban és a rainai tartomúuyokban,, a hol a törvényhozás határozottan kimondja, hogy a házasságot, szemben az államhatalommal, ugy kivánja tekintetni, mint polgári szerződést, a vallási dolgokba nem avatkozik,, hanem azokat végezzék el a hivők saját egyházukkal önlelkiismeretök szerint, a hol ezen elvek alapján kötelezó'leg kimondatik, hogy minden házasságnak, mint polgári szerződésnek, a polgári hatóság előtt kell köttetni: ott igen természetes, hogy a házasságnak, mint polgári szerződésnek fölbontása is a polgári bíróságok elé tartozik. De mig ez meg nem történik, e nagyfontosságú kérdést a perrendtartás megállapításánál, bővebb vitatás, kifejtés és m'nden tekintetek, minden érdekek megfontolása nélkül mintegy mellesleg eldönteni valóban idő előtti volna. (Helyeslés.) Egyik fő érv. mely az egyházi itélő székeknek most azonnal a perrendtartás szabályai közt kimondandó eltörlése mellett fölhozatott, az volt, hogy ezen eszme liberális, hogy azt a jogegyenlőség megkívánja, hogy előre kell haladnunk, az eldöntés elhalasztása pedig hátralépés volna. Hosszas politikai pályámon tapasztaltam, hogy egyetlen egy szóval sem történik annyi visszaélés, mint e szóval „liberális." Gyakran oly eszmékre ragasztatik e czim, melyek, ha mélyebben vizsgáljuk azokat, épen nem liberálisak, s a gyakorlati életben államok intézkedéseinél is nem mindig a liberalismus utáni vágy, hanem az ország érdekei szoktak döntők lenni. íme közelebb is azon korban, midőn itt Európában liberális eszmének a szabad kereskedést tartja a világ, Éjszak-Amerika, melyet illiberalisnak nem szoktak nevezni, védvámokat állított föl. s azokat oly magasságra emelte, mely az európai védvámokéit sok tekintetben meghaladja. Taglaljuk hát a liberális szónak valódi értelmét a jelen kérdésre vonatkozólag. (Halljuk!) Egyik fél azt mondja, hogy liberális eszme különbség nélkül polgári biróságokra bizni a házasságok érvényének megítélését, egy szóval minden a házasságra vonatkozó perlekedést és ennélfogva eltörölni e részben az egyházi bíróságokat, mert ezt kivánja a vallások jogegyenlősége, melyet az 1848. törvény is kimondott, az ellenkező pedig visszalépés volna s a jogegyenlőséget sértené. Ennek ellenében kijelentem én is, mit tartok e téren valódilag liberálisnak s a vallások jogegyenlőségéből szorosan következőnek. {Halljuk!) Szabad egyház szabad államban, ez az én jelszavam. (Elénk helyeslés.) Ebből indulok ki, s a mi ezzel ellenkezik, azt sem liberálisnak, tem a vallások jogegyenlőségével megférőnek nem tartom. Absolutisnms is behozhatja formákban az egyenlőséget s eltörölheti az egyházi törvényszékeket, (Fölkiáltások: Meg is telte!) de nem állapította meg a szabad államot és a szabad egyházat, pedig ez, ugy hiszem, a dolog lényege. (Helyeslés.) A vallások egyenlőségét szent és sérthetetlen elvnek tartom én is, s ha azt az 1848-diki törvény ki nem mondotta volna, nem szűnném meg annak kimondását sürgetni. De a szabad egyház eszméje s a vallások egyenjogúsága azt kivánja, hogy a hon minden polgára, bármely hitfelekezethez tartozzék is, szabadon élhessen saját vallásának szabályai szerint, ha azok az állam czéljával nem ellenkeznek és mások hasonló jogait nem sértik, (Hclijeslés.) Ezen előttem kétségtelen igazságot, alkalmazva a jelen esetre, ha vannak e hazában hitfelekezetek, melyek vallási szabályaik közé számítják azt is, hogy az ő házasságuk érvénye fölött a megállapított vallási elvek szerint egyházi bíróság ítéljen, helyes volna e, ha a törvényhozás azt, mondaná: „Te nemélheíszvallásod ezen szabálya szerint, mert én a formában egyenlőséget akarok s ennek amazt fel kell áldoznod," holott az a szabály sem az állam czéljával nem ellenkezik, a más vallás felekezetűek hasonsó jogait nem sérti — ? (Elénk helyeslés.) Már pedig vannak igenis hitfelekezetek hazánkban, melyek az emiitett nézetet vallásuk szabályának tekintik, vannak pedig igen számosan: ilyenek a római katholikusok és a nem egyesült keleti egyház hívei. Nem vizsgálom, e
