Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-295
CCXCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 9. 1868.) 115 bár az 1848: XII. törvényczikk 9-dik szakasza a már addig kötött úrbéri örökváltsági szerződésekre nézve azon törvény alapján ugyan, mely azonban a hűbéri addig fönái'oít viszonyok megszüntetésénél egyéb nem lehetett, a körülményekhez képest az igazság és méltányosság szerint intézkedést hagyta meg az akkori minisztériumnak ; miután azonban a haza körülményei, illetőleg pénzügyi viszonyai ne n indokolják azt, hogy ezen 1848-ban az utókor számára függőben hagyott kérdés ugy oldassák meg, hogy az államadósságok szaporításával egy részről, más részről a már tettleg magánosak erejével, saját érdekűkben megszüntetett hűbéri viszonyok megváltásáért fizetttt összegek visszatérítése által az ország nagy része, egy kis résznek előnyére megadóztassák: mondja ki a ház, hogy a 320. sz. a. az úrbéri örökváltságokért országos alapból, adandó megtérítésről szóló törvényjavaslat mellőzésével napirendre tér át." Horváth Döme: T. ház ! Az átalános vita már is hosszabbra terjedt, mintsem sokan e tárgyban vártuk volna; azért az átalános tárgyalást részemről fölöslegesnek tartva, rövid leszek. Nem pártolhatom Halász Boldizsár képviselőtársam indítványát', jóllehet beszéde bevezetését már Horác latin mondatával spékelte meg: nem pártolhatom pedig azért, mert mi mindketten, t. i. ő és én, bátran bevallhatjuk, hogy azon latin mondatot: „est modus in rebus" mi legalább nem igen fogadjuk meg és nem mindig tarjuk fen szónoklataink rövidsége tekintetében,; nem pártolhatom indítványát képviselőtársamnak azért, mert ha elfogadnék, tökéletesen ellenkeznénk az 1848. XII. törvényczikk 9. szakaszának szavaival; nem pártolhatom, mert ekkor semmivé válnék azon kötelezettség, mely épen a nemzet védpaizsa alá helyezvén, ezen törvény hozatalát tette kötelességünké. Ha azon eljárást fogadnók eh valóban, t. ház, azon igazság és méltányosság, melyet e törvényczikk parancsol, zérussá fogna fajulni. Azt hiszem, e nézetet, e törvényjavaslatot, melyet igazságügyminiszter úr annyira indokolt, bővebben indokolni felesleges; én csak egyszerűen nyilvánítom, hogy Halász képviselőtársam indítványát nem fogadhatom el. De igen is elfogadom Bánó József képviselőtársam javaslatát; elfogadom pedig azért, mert az nem csak a hivatkozott .1848 : XII. törvényczikk 9-dik szakaszán alapszik, de mert tökéletesen életbe lépteti mind azon előzményt, mely az 1840 s 1832—6.országgyűlésen és országgyűlés által történt. Egyszerűen nyilvánitom, hogy ezt elfogadom, és ha netalán a t. ház többsége által Bánó József képviselőtársam inditványa elvettetnék, fentaríom a jogot, hogy maga helyén és idején indokolt módositványt adhassak ba. Gubody Sándor (a szószékről): T. ház! A ház asztalán fekvő törvényjavaslatot a részletes vitatkozás alapjául nem fogadhatom el, (Felkiáltások : Hangosabhan f) mert sehol sem veszem észre benne azon irányadó eszmét, melyet az 1848. XII. törvényczikk 9. szakasza értelmében az illető minisztériumnak követni kellett volna a régebben megváltott úrbéri kárpótlást követelő községekre nézve. Megvallom, fájdalmas érzést gerjeszt bennem már az 1-ső szakasz második alineája, mely igy hangzik: „Ezen kedvezmény azonban csak oly úrbéri örökváltsági szerződések alapján vehető igénybe, a melyek a földesúri tartozásoknak, szolgálatoknak és adózásoknak örök időre való megváltását megengedő 1840. évi VII. törvényczikk kihirdetése után 1848-dik évi május 1-jéig keletkeztek , s mind lényeg, mind alap tekintetében az 1840. VII. törvényczikk 9-dik szakaszában foglalt kellékeknek megfelelnek." Hasonlókép elszomoritanak a 20-dik szakasz ezen szavai: „A jelen törvény intézkedései által, az úrbéri kárpótlás ügye végleg befejeztetvén, az országos alap az 1848. IX. törvényczikk alapjára fektethető minden követelés ellen biztosíttatik." Oly biztosnak képzeli a t. kormány hatalmának állandóságát, hogy minden időre rendelkezik és örökre elzárja útját a régen kiváltságolt községekre nézve még csak a reménynek is, hogy valaha valami kárpótlást nyerjenek ?! De visszatérek az 1-ső szakasz második alineájára, mely ezen kezdődik: „Ezen kedvezmény." T. ház! Az 1848. Xll-dik törvényczikk 9-dik szakasza nem kedvezmény-osztogatásra, hanem méltányosság és igazság szerinti intézkedésre utasította a minisztériumot. Kedvezményt osztogathat az uralkodó; kedvezményben részesítheti egy nemzet a jogtalanokat, valamint tette is 1848-ban, és tette az idén is a zsidók irányában ; de a nemzetnek egy egyenjogú tekintélyes osztálya irányában, mely osztálynak e házban képviselői ülnek, ezen kitétel: „kedvezmény " valósággal elmaradhatott volna. És kérdem a t. kormányt s képviselőházat, méltányosság s igazság-e az, hogy azon közönségek, melyek — ha ezen törvény elfogadtatik — 1839. 31-dik deczemberben kötötték meg az örök szerződést, pénze-vesztettek legyenek? Mint mondám, uralkodó osztogathat kedvezményt, kegyelmet ; de nem egy törvényhozótest s nem a nemzet olyan osztályának, melynek itt képviselői ülnek s nem egy olyan osztálynak, mely nem megvetendő tényezője annak, hogy Magyarország létezik, és hogy ez a nemzet magyar nemzet. 15*
