Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.
Ülésnapok - 1865-292
n CCXCÍL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1868) terjesztetnek. Lehet, hogy ez külföldön igy van, nálunk nem igy van. És ha ilyenkor nincs parlamantalismus, akkor annak nem mi vagyunk az oka, hanem az 1848-i törvény. Olvassuk az 1848-i törvényeknek erre vonatkozó szakaszát: „A miniszterek hivatalos irataikat az országgyűlés mindenik táblájának kívánatára magának a táblának, vagy a tábla által kinevezett küldöttségnek megvizsgálása alá bocsátani köteleztetnek." Tehát nem az egyes követ kívánatára, hanem magának a táblának kívánatára; és épen e felett foly most a tanácskozás: mert az a kérdés, kivánjuk-e ezen ügyet tárgyaltatni vagy nem? Ha nem kívánjuk tárg) altatni, akkor a ház nem kíván ezzel a jogával élni. és nem kívánja az iratokat a ház asztalára tétetni. Ehhez a ház többségének van joga s ennek mindenki hódolni tartozik. Sokszor van valaki azon helyzetben, hogy nincs eléggé tisztában, hogy valami dolog fölött szavazhasson; az szerencsétlensége annak, a ki nem tudja elhatározni magát mire szavazzon; {Tetszés jobbról) de csak a háznak, a ház többségének van joga valamely tárgy felől az iratok előterjesztését követelni, (ügy van! jobb felöl.) Megmondom miért nem kívánom ezen dolgot tárgyalás alá vétetni. (Halljuk!) Épen azoknál fogva, a mik eddig itt előadattak, én ugy tekintem a dolgot, hogy mindenekelőtt legalább magamnak azon kérdést tettem fel, ha mindazon tények, melyeket Nicolics és Missics képviselő urak előadtak, betüszerint ugy vannak is, van-e ok e felől akár az iratokat előterjesztetni, akár a kérdésbe bővebben beereszkedni ? Én nem ereszkedem, mondom, abba. ugy van e, nem ugy van-e a dolog, az ő dátumaik alaposak-e, vagy a miniszter úréi helyesek ? Azok helyesek-e vagy ezek? ez most hozzám nem tartozik, miután azon meggyőződésben vagyok, hogy ha mind ugy van is, a mint előadattak, még sincs oka a háznak ezen indítványt tárgyalni és elfogadni, mert a vád még ugy is teljesen, tökéletesen alaptalan; (Hebjeslés jobb felöl) alaptalan pedig azért — ha ugy vau is, a mint ok mondják — mert sehol nincs megírva az, hogy a miniszter licitálni tartozik az eladásokat, sehol nincs kimondva az, hogy az általa kiadott szabályok alól nem tehet kivételt, hogy egyik terménynek eladásánál licitálni tartozik, a másiknál pedig nem. Ez eddig is gyakorlatban volt. Hisz különben nevetségig jutnánk, mert akkor minden mérő gabonát, minden akó bort licitálni kellene, a mi senkinek eszében nincs ; tehát az nem áll, hogy a miniszter köteles lett volna Temesvár lakosait vagy bárkit megkínálni. (Helyeslés jobb felöl.) Tette-e, nem tette-e ? nem ide tartozik; ha nem tette is, élt jogával. (Helyeslés jobb felöl.) A másik meg az, hogy a miniszter, mint a ki meg van bizva ő felsége által és az ország hozzájárulásával arra, hogy az ország pénzügyeit és az államjószágokat kezelje ugy, a hogy legjobb lelkiismerete szerint hasznosnak hiszi, midőn szerződést kötött , kimutatta , hogy ez előnyösebb, mint az előbbeni állapot. Ily szerződések megítélésénél nevetséges volna azon szempontból kiindulni, hogy még eló'nyösebbet is köthetett volna. (Tetszés.) Éz átalában nem is állíttatik, mert mindazokból, miket én itt előa látni hallottam, legfölebb 18,000 öl fáról volt szó, nem az 50,000 ölről és azonkívül a szerszámfa és üzleti fáról. Azt hiszem tehát, hogy a miuiszter úr nem ment túl hatalma körén, midőn termékről, mire joga volt, kötött szerződést, és kötött avval, a kinél biztossága volt, és kötött olyant, mely több hasznot nyújtott, mint az eddigi eljárás, s azt, hogy megkinálta-e a temesváriakat vagy nem, nem keresi a ház. (Derültség.) Az egész kérdés, a mint itt felhozatott, igen kellemetlen szinü, és pedig azért kellemetlen, mert nagyon közel áll a gyanúsításokhoz , azokat pedig kerüljük el, mert én épen ugy nem szeretem alap nélkül a minisztériumot, mint távol van tőlem azon két képviselő urat. vagy azokat, kiknek nevében beszéltek, valami magán érdek vadászatról gyanúsítani, mert azt rólok feltenni nem szabad, Ne ereszkedjünk a tárgyba. Ha az illető irományok előterjesztetnek, megtekinthetjük mindnyájan ; de én e kellemetlen discussiót se tanácsosnak, se szükségesnek nem látom, és azért óhajtom, hogy a ház mondja ki többséggel, hogy a tárgyalásba nem ereszkedik. (Elénk hehjíslés.) Nyáry Pál: Én De;1k Ferencz t. képviselőtársam előadásának első részét magaménak elfo°-adom, mert, ha jól értettem, azt mondta: hogy most ezen dolgot lényegében nem lehet tárgyalni, A kérdés nem a felett forog, vajon a képviselőház a t. miniszter úr előadása következtében érdemleges határozatot hozzon, s mintegy jóváhagyásával megerősítse eljárását, hauem a körül forog: vajon azon irományokat , melyeknek előterjesztése az indítványban kiváutatik, elő kell-e terjeszteni vagy nem ? Vukovics Sebő t, barátom azt állította, hogy azokat egyes képvisel őnek is kívánatára már elő kell terjeszteni; Deák Ferencz képviselőtársam azt mondja: hogy az 1848-diki törvény, és én hozzá teszem az 1867-diki is a delegatiókat illetőleg, magának a háznak tulajdonítja azon jogot, hogy ha az kívánni fogja, a minisztert, kivéve oly esetet, midőn ez a nyilvánosságnak tán kárt tenne, aa iratok előterjesztésére kötelezheti. Igy levén a dolog, eddig, mint mondom, Deák képviselő úrral tartok, s nem gondolom azt, hogy