Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-262

CCLXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 14. 1868.) ÖS a jogfogalmakat renditi meg: mert azt rendeli, ha hogy a bérlő a bért nem a betiltó kincstárnak, hanem „bár ki másnak" adná ki, ez esetben a kényszer-végrehajtás közvetlenül a bérlő ellen alkalmazandó a letiltott összeg erejéig. Tehát e szakasz szerint, a kincstár végrehajtását előzőleg, más részére végrehajtásilag foglaló birónak sem adhatná ki ? Ez az, a mi nem történhetik: mert a polgári biró által magánosok részére végrehajtásilag előbb teljesített foglalás a kincstár részére későbben tett foglalást a kielégítésnél joggal előzi meg hatályában, s még is azt rendelni, mint a 38-ik szakaszban irva áll, hogy bár ki másnak mint a betiltó kincstárnak a bérlő a bért nem adhatja ki, s ha kiadná, ő ellene a letiltott összeg erejéig kényszer-végrehajtás alkalmazandó: oly rendelkezése volna a törvénynek, mely az igazságtalanság szinét hordja magán. Annálfogva bátor vagyok a t. ház elé e 38-ik szakaszra vonatkozólag azon módositványt terjeszteni elő, hogy a 38-ik szakasz harmadik sorában ezen szó után: „hanem" tétessék: „a kincstárt megelőzött más bírói foglalás esetén kivül", s ezt elfogadtatás végett ajánlom. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Tokody Ágoston módositványát): „A 38-ik szakasz 3-ik sorában ezen szó után: „hanem" tétessék: „a kincstárt megelőzött más bírói foglalás esetén kívül." Édes Albert: T. ház! Hol sok a törvény, megszaporodik a bün. Véleményem szerint nem kellene az adóbehajtási törvénynek az eshetőségek legkisebb részletéig kiterjeszkedni: mert az oly országban, mint hazánk, hol a gyűlöletes törvénytelen erőszakos kormány alatt a törvénytelenül ránk rótt adóteher alóli kibujhatást vagy a befizetést késleltető kifogások ezerféle fortélyait a nép 18 esztendő alatt oly szorgalmatosan és oly buzgón tanulmányozta , az olyan törvények, melyek a Bach-rendszer alatti 18 éves behajtási modort és rendszert mintegy megörökiteni látszanak, gyűlöletessé teszik a törvényeket, melyek ezen rendszert megörökítik. A túlságosan kiterjeszkedő törvények megörökítik a népben egyszersmind a leleményes eszűek furfangosságát, s a mi ennél sokkal veszedelmesebb, a fizetés elleni makacsságot. Azt mondja Cicero a törvényről irott könyvében : „Legis est persvadere omnia, sed non vi cogere." A törvény legyen meggyőző, rábeszélő, ne pedig mindent erőszakkal, fenyegetéssel védendő. Mig közelebbi felszólalásommal a 14-dik és 16-ik szakaszra azt mondottam, hogy bölcs törvényjavaslat, és a 14-ik szakaszt csak is egy hozzá kötött függelékért, azon függelékért, hogy „ saját hibája nélkül" kívántam kihagyandónak, mert a tapasztalás bizonyítja, bizonyította marsok szór, hogy a saját hibája nélküliség, bár mely esetben mindenkor védelmére lett volna a be nem fizetni akaróknak, mert minden esetet hiba nélkülivé tettek volna : a bérlőkre vonatkozó 37. és 38. szakaszt egészen kihagyandóknak vélem: mert elég teher van a bérlőkön, ha a tulajdonosok terheit nyakukra nem rójuk is; elég teher, hogy ők azon jószágtól, melyért a tulajdonos már az adót megfizette, és a mely jószágot ha a tulajdonos bérbe nem ád, azon felül a tulajdonos más adót nem fizet, a bérlő még külön adót is fizessen. Ugyanazért a bérlők a tulajdonosokkal vállvetve fognak munkálni azon, hogy a törvény kényszerítő erejét kijátszhassak. Ne adjunk a törvényben erre alkalmat se a bérlőnek, se a tulajdonosnak. Én szeretném megkísérteni, ha csak egy év alatt is, a 14. és 16 ik szakaszok megtartása mellett minden másféle kényszerítő szakaszok helyére csak azon egyet alkalmazni: {Halljuk!) „Megvárja a haza minden becsületes honpolgártól, hogy adóját késedelem nélkül ós idejében befízetendi; megvárja ezt a haza a haza jólléteért, melylyel egyesek jólléte összefüggésben van, Ha pedig be nem fizeti, mint folyó és világos adósság, törvénykezési utón épen ugy, mint más adósság, fog rajta felvétetni." Erre kellene a népet a lelkészek és tanítók által hirdetendő meggyőző ige által vezérelni; e végre mindenek előtt szükséges volna, hogy az egyházak lelkészei és tanítói megelégedést nyerjenek; és ha ez megtörténik, be fog hajtatni, vagyis be fog adatni az adó kényszerűség nélkül, ós nem lesz szükség ily 96 polyp-karmantyu-féle törvényjavaslat alkotására. Elnök: Felírva senki sem levén az indítvány mellett, bátor vagyok kérdeni, hogy a módositvány mellőzésével a 38-ik szakaszt, ugy a mint a központi bizottság is javasolja, elfogadja-e a t. ház ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A többség elfogadja. Paiss Andor jegyző (olva ssa a 39-dik szakaszt.) Kethelyi József előadó: A központi bizottságnak e szakaszra semmi észrevétele nincs. Tisza László: T. ház! A 39. szakaszra inkább csak stylarisnak nevezhető módositványt vagyok bátor ajánlani, miután maga a szakasznak jellege az, hogy az adófizetők a végrehajtás esetén lehetőleg kimehessenek. Nem is egyebet, mint e kímélésnek legkönnyebb, az én felfogásom szerint, legbiztosabb módját vagyok bátor ajánlani, midőn ajánlom azt, hogy a lezárolás alá kerülő ingó tárgyakat a tulajdonos maga jelölhesse ki. Miután a szakasz kívánsága az, hogy e tekintetben a tulajdonos mentül inkább kiméltessék