Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-279

480 CCLXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 6. 1868.) mutatni, mint mutatott eddig? ezen mindnyájan kétkedünk, mert azért óhajtjuk a hosszú ideig tartó állandó békét. Én tehát ezeket oly fontosaknak tartom és egyátalában nem oly biztosnak a mi értelmiségünket, a melynek mindennemű törvények által istápolására szüksége nem volna. Ez az oka , hogy jó lelkiismeretből nem tudnék reá szavazni ezen szakaszra ugy mint van: mert ezen az utón elérhetjük azt. hogy midőn a kikötött 10 év eltelik, nálunk csak intelligentiává válni kezdő hadseregünk lesz, azonkívül pedig semmi progressiv intelligei.tiánk ide haza épen nem lesz; megöljük vele tanrendszerünket, megöljük vele oktatásügyü nket és nem támasztjuk fel azon nyomorult katonai rendszert, melybe uj erőt, uj vért akarunk önteni és a mely Moloch kedveért annyit áldoztunk már. A módositvány elfogadását ajánlom. (Szavazzunk !) Tisza László: Elállók. Szász Károly : Azok után, mik; előttem elmondattak (Szavazzunk !) és különösen miniszterelnök úr és Hollán képviselőtársam előadásai után csupán azon megjegyzésre akarok szorítkozni, hogy Tisza Kálmán képviselőnek, mint módositvány tevőnek, módositványai közül, egyre semmi észrevétel nem tétetvén, arra szükségesnek tartom megjegyzésemet előadni: nevezetesen arra, hogy a „kitűnő" osztályzat helyett a „kielégítő osztályzat" tétessék, mit Kapp képviselő úr nem kielégítő, hanem kitűnő és első osztályzattal kíván fölcseréltetni. A mi illeti Tisza Kálmán szóban levő módositvány át; ha tudjuk azt, mit jelent ezen szó „kielégítő" az iskolai classificaiiókközt, t. i.azalegutósó a megbukás előtt... (Nem áll! bal felöl.) A kielégítő osztályzat igenis a legutósó a megbukás előtt. Ez kérem, azt tenné, hogy átalában az iskolába járó egyének mind kivétetnének, épen csak a legroszabb és az értelmiség legalantibb fokán áll ókon kívül, a katonakötelezettség alól. T. képviselőtársam Szilády Áron azt hiszi, ezen szakasz az értelmiség ellenj oly támadást intéz, melyet tanügyünknek jelen állása teljességgel ki nem állhat. Megvallom, nem osztozom t. képviselőtársam ezen nézetében, sőt inkább örömmel üdvözlöm ezen szakaszt, épen azon szempontból, melyet ő is felhozott, de megczáfolni akart, hogy t. i. értelmiségünket a hadkötelezettségbe belevonni, vagy, a mint 6' monda, beleoltani akarjuk. Egyfelől t. barátaink a bal oldalon neheztelnek a fölött, hogy magyarországi születésűek a tiszti karnál nincsenek alkalmazásban, és Jókai Mór barátom nem rég kimutatta számokkal, hogy a magyar értelmiség mily csaknem szánandó arányban van a hadseregben a tiszti karnál kép- | viselve, másfelől pedig az értelmiséget a hadseregtől megtagadni és elvonni akarják. Eu tehát nem tudom, a két ellenkező irányzat közül melyiket tartsuk komolynak ? Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy oly könnyítések, melyeket az értelmiségnek ezen szakasz biztosit, a hazának érdekében állanak, és senki sem tarthatja terhesnek az egy évi szolgálatot, kivált ha hozzájárul még az, hogy az értelmiség kitűnő fiainak a tiszti vizsgálat letételé után a tartalékban a tiszti jelöltsége biztosíttatik. Az, hogy a kitűnőkből kevésbbé válhatnak a haza hasznos polgárai, mint a közép eredménynyel tanulókból, azt teljességgel nem fogadhatom el. A kitünőbbekből is válnak, a középszerűekből is válnak hasznos polgárok ; de a tudományos pályán, ott, hol felsőbb értelmiség és műveltség kívántatik, bocsássanak meg mind Tisza Kálmán, mind Kapp Gusztáv képviselőtársaim, a statisztika nem azt mutatja, hogy a kitűnő tudósok közt azok volnának nagyobb számmal képviselve, a kik már az iskolában nem voltak kitűnők, hanem mutatja azt. hogy a felsőbb tudományos pályákon nagyobb számmal vannak azok, a kik kitűnőséggel végezték iskolai tanulmányaikat. (Helyeslís.) Ezek után, t. ház, nem csak értelmiségünkre átalában és tanügyünkre nézve veszélyt nem, sőt a legkellőbb és legszükségesebb kedvezményeket az értelmiségre nézve magában foglalónak tartván e szakaszt, örömmel üdvözlöm. Hoffmann Pál : Részemről csak pár szóval akarom kijelenteni, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam módositványát egész kiterjedésében pártolom, mert csak ez által látom lehetségesnek, hogy azon kedvezmények, melyeket a tudományos művelődésnek teszünk, elérhetők legyenek. Nem akarom ezt bővebben indokolni, csak egyre akarok megjegyzést tenni. TiszaKálmán módositványa több tárgyra vonatkozik, és azért óhajtottam volna, hogy azok a szavazás alkalmával netalán külön-külön bocsáttassanak szavazás alá. Egyre azonban, amelyre előttem szóló t. elvtársam vonatkozott, megjegyzést akarok tenni: t. i. különös súly helyeztetik a kitűnő képesítettségre, a mely valamely tanuló által eléretik, és mintegy attól tételeztetik fel azon kedvezmény, a melyet a törvény a tanulóknak a hadkötelezettség teljesítésére nézve nyújt. Bátor vagyok erre nézve a t. háznak tanári tapasztalataimból ezen tárgyra nézve megvilágitó példával szolgálni. Az osztrák hadkiegészítési törvény szerint a tanulók élveztek mentességet, de csak azon esetben, ha kitünőleg tanultak. Már most nincs kétség benne, hogy nálunk sincsenek többen a kitűnően képesitettek, mint más országokban; de mikor a tanári testületek ily pressio alá helyeztetnek, hogy az illető ta-