Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-279

CCLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 6. 1868.) 471 ideje alatt a tanügyi állapotot, tanulmányozni, s meggyőződésem ellen cselekednék, ha a t. ház előtt az e szakba vágó tapasztalataimat elhallgat­nám, melyek talán ez ügy felderítésére szolgál­hatnak. Hazánk legtöbb jó reményű ifjai, miután az elemi iskolákat elvégezték, a gymnasiumba 1 ép­nek át, hogy a szükséges tudományokkal meg­gazdagodva és az által képesitve e hazának szol­gálatot tehessenek. Sok fáradságba, sok küzdelembe kerül a tudományok megszerzése, ezt mindenki a t. ház­ban tudja ; de annál erélyesebben, annál nagyobb hévvel fog hozzá a fiatalság, ha abban a meggyő­ződésben van, hogy a küzdelmi idő alatt semmi más befolyás nem vonhatja el pályájától, sokkal nagyobb áldozatot készek a szülők hozni, ha azon öntudatban taníttatják fiaikat, hogy semmi zavaró körülmény nem fogja a pálvabevégzést lehetetleniteni. Azon ellenvetés, hogy a törvényjavaslat nem czéloz erre, és hogy nem ad okot ezen aggoda­lomra, engem meg nem nyugtathat, mert meg va­gyok győződve, hogy száz eset közt 80 leend, a melyben a 8-dik osztályú gymnasialis hallgatók a 20-dik évet meg fogják haladni, annál inkább most, miután az általam és mindnyájunk által mé­lyen t. és bölcs cultusminiszteriink ujabb iskolai terve szerint a gymnasium nem 8. hanem 9 osz­tályból fog állani. (Zaj. Dologra!) minek követ­keztében minden 8-dik vagy 9-dik évi hallgató abban a szerencsétlen helyzetben leend, hogy pá­lyájától elvonva, eg3" uj és talán hivatásán és kedve elleni pályára kényszerítve, legtöbb esetben tanulmányai bevégeztétől el fog üttetni. Mennyi család reménye meg fog hiúsulni, mennyi fiatal erő elpazaroltatni, csak az tudja, ki a fiatal em­berek könnyű gondolkozási módját ismeri. De ép oly kevéssé nyugtat meg a 21-dik sza­kasz, mely az egy év activ szolgálat után tanul­mányai folytatását kegyesen megengedi. Nem pe­dig azért, mert meg vagyok győződve, hogy a fiatal ember, ki a tanulást oda hagyta, ki a kaszár­nyában a neveletlen, legtöbbnyire a földmivelő osztályból toborzott katonák között folytonos fegy­vergyakorlást és más, a nem müveitosztály által ked­velt mulatságokat és egyebeket lát és azt kban a col­legialitás végett maga is részt vesz, bátran mondom, képtelen leend azon nyugodtsággal, azon odaadással és azon szeretettel visszatérni a tanulmányokhoz, azo­kat megszeretni,mintaztkülönbenatudományok fon­tossága és nehézsége megkivánja és magával hozza. Azon látszólagos előny, hogy a 20 éves gymnasialis tanuló maga választhatja meg az ez­redet, a melybe belépni akar, és hogy ez által azon ezredet választhatja, a mely tanulási helyén tá- | boroz, a dolgon nem változtat. Meg vagyok győ­ződve, t. ház, hogy a ki tudja, hogy mennyi tan­tárgyat kell a mostani rendszer szerint tanulni, a ki tudja, hogy hetenkint 6 — 8 ocupatiót kell irni, hogy praeferenter exact tudományok tanulása sok időt igényel, hogy mindamellett exercirozni is kell, az be fogja látni, hogy a katonáskodás és gymnasiumi tanulás incompatibilis dolgok. A mondottakat a t. ház figyelmébe ajánlva, ké­rem a t. házat, méltóztassék ez ügyben azon böl­cseséggel intézkedni, melylyel minden fontos esetekben intézkedni szokott, annál inkább, mert maga az absolut kormány is belátva a dolog fon­tosságát, méltányosabban járt el, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat, s pedig azért, hogy a fiatal­ság, mielőtt iskoláit elvégezte , ne kényszeríttessék más pályára lépni, mely lehetetlenné teszi, hogy tanulmányait tovább folytassa. Esedezem továbbá azért is, mert a 17-dik sza­kaszban vannak esetek, a melyekben az egyesek a katonakütelezettségtől felszabadittatnak. Kérem tehát ezen kiváltságot a gymnasialis tanulókra is kiterjeszteni, annál inkább, mert nem követelek többet, mint hogy a gymnas : alis és reáltanuló ifjú­ság legalább addig a tanálmányoktól el ne vonas­sák és hadi gyakorlatra ne szoríttassák, mig a 8­dik vagy 9-dik osztályt be nem végezte, vagy re­spectivc az érettségi vizsgát le nem tette. Horváth Lajos jegyző (olvassa Vuchetieh István módusitványát): r A 17-dik szakaszban azon három eset elősorolása után, melyekben a hon­védségbe való belépés kötelezettsége alól ideiglene­sen mentesek megneveztetnek, tétessék a követ­kező 4-dik eset: „azon gymnasiumi és reáltanodái nyilvános, rendes tanulók, kik a 20-dik évet elér­ték, addig, mig az előbbiek az érettségi vizsgálatot le nem tették, az utóbbiak pedig ;; tanfolyamot el nem végezték." Luksich Bódog: T. ház! (Zaj. Halljuk!) A 17-ik szakaszban oly mentességek foglaltatnak, melyek a család fentartása érdekében megállapit­tattak. Ezen mentességek közé szeretném bevétet­ni az egyetlen vöknek felmentését is a hadkötele­zettség alól, azon egyetlen vöket t. i., kik ugyan­azon kötelességet tartoznak teljesíteni, a mely az egyetlen fiuknak feladata. Ezt pedig azért kü­lönösen a jelen átmeneti időszakban, mert vannak a most állitás alá jövendő három korosztálybeli ifjak közt házas emberek, és vannak ezen házas emberek közt olyanok, kik mint egyetlen vők tar­toznak egész családokat fentartani. Ugy gondo­lom, a közigazság követelményét teljesítsük, mi­dőn ezen egyetlen vöknek a katonaság alóli felsza­badítását elfogadjuk. Ajánlom ebbeli módositvá­nyom elfogadását. (Helyeslés.) Horváth Lajos jegyző (olvassa Luksich B6-

Next

/
Thumbnails
Contents