Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-279

468 CCLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 6. 18G8.) gálnak, ha különben az illető' ezred nyelvét beszélik, ott meghagyassanak. Ezen módositványnak, mint átalában minden törvénynek, csak a jövőre nézve lehet értelme és hatálya. Az nem lehet közönyös előttünk, t. ház, hogy fiaink előhaladásának , a hadseregbeli szolgáló magyar tisztek előléptetésének továbbra is az szolgáljon gátul, hogy a magyar ezredekbeli főtiszteknek egy jelentékeny része idegenekből áll. És itt csak mellékesen jegyzem meg, t. képviselőház, hogy a múlt esztendőben a magyar törvényhozás által megajánlott 48 ezer ujonczból a honvédelmi minisztérium által előterjesztett hivatalos kimutatások szerint 4 egyén, azaz négy egyén léptettetett tiszti állomásra. Az sem lehet közönyös előttünk, hogy a magyar hadsereg sorsa, a magyar hadsereg jó hírneve, dicsősége, fiainknak vére, élete olyanoknak kezébe tétessék — tisztelet a nemes és Istennek hála napról napra szajíorodó kivételeknek —mondom, azoknak kezébe tétessék, a kik a mi ügyünkért lelkesedni nem képesek, akik a mi alkotmányunkat nem értik és ezért érette nem is éreznek, a kik folyvást csak egy egységes Ausztriáért, csak a császárságért rajonganak, akik nem tudják érdekeiket a mieinkkel azonositani, a kik tehát épen ezért mindazokat, a kik máskép gondolkoznak, máskép éreznek, a haza és a közös fejedelem ellenségeinek tekintetnék, {Helyeslés bal fdöl.) De nem szólok többet, t. képviselőház, ezen sirba szállott elődeinek sorsaként különben is halálra szánt módositvány megmentésére. Különben is tudom, hogy a t. képviselőház minden tagja jól tudja, hogy egy jó hadseregnek egyik főkeliéke a lelkesedés. A lelkesedés előidézésére, az élet és halál megvetésére pedig a csatatéren az ügy szentsége iránti buzgalmon kivül még az is szükséges, hogy a vezénylők és vezénylettek közt teljes bizalom és azon benső ragaszkodás létezzék, melyet természetes ösztönszerűleg minden honfi míisik honfitársa irányában érez. Ezért, miután az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen szakasza által mindezt elérve nem látom, ezen szakaszt nem pártolhatom. (Helyeslés a bal oldalon.) A mi azonban a módositvány által szándékoltatik, már egészen más, mert ez által már az is ki volna zárva, hogy alkalmilag mások is alkalmaztassanak a magyar hadseregben, mint épen csak Magyarország polgárai. Tudja ugyan is mindenki, hogy most nincs annyi magyar a seregben, a ki mindazon míítani kiképzést igénylő helyeket elfoglalhatná, melyek bizonyos mütani ezredek és csapatok szervezésére szükségesek. A módositvány tehát nem volna egyéb, mint legnagyobb akadálya épen annak, a mit az ország kíván: hogy t. i, magyar műtani csapatok állíttassanak fel. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Az előttem szólott igen t. képviselő úr módositványát nem fogadhatom el. A 32. szakasz világosan kiköti, hogy a besorozottak kizárólag magyar csapatokba osztassanak be: itt az országra nézve megvan a biztosíték. Egyébiránt at. ház megnyugtatására mondhatom, hogy azon feltéves, melyből a t. képviselő úr kiindulni látszott, mintha ezen szakasznak az lenne szándéka, hogy majd lassankint a magyar ezredek idegen tisztekkel árasztassanak el, egyátalán igen távol van ő felsége szándékától, miről az ország mentül előbb jneg fog g}

T

őződhetni. Magában azonban nem csak ő felsége szándéka, de maga a törvény szelleme is, egy helyes organizatiónak szüksége nem engedi,hogy az történjék, amit t. képviselő úr előre látott. Miután tehát a módositvány e tekintetben csak az esetre nem volna káros, ha meg nem tartatnék; de nem lehet érdekében az országnak, hogy e törvény is oly törvénynyé váljék, mint a melyekkel az ország ez előtt birt, melyek papíron voltak, de életbe soha sem léptek: ezen okoknál fogva azt gondolom, hogy minden aggodalom nélkül elfogadhatják at. képviselő urak is e szakaszt ugy, a mint van. (Elénk helyeslés a jobb oldalon?) Ivánka Imre: T. ház! Fájdalom, hogy eddig voltak ugyan törvényeink, melyek azt rendelték, hogy a magyar ezredekbe magyar tisztek alkalmaztassanak, de ezek papiron maradtak. Igen, de akkor nem volt felelős kormány, s azért maradhatott ez így továbbra is. De azt reményiem, hogy most, ha egyszer kijelenti az országgyűlés akaratát, a törvények nem fognak többé papiron maradni. Mennyire szükséges az, hogy az ezredekbe oly tisztek osztassanak, a kik ismerik szellemét, nyelvét és szokásait a katonáknak, különösen a mostani hadviselésnél, hosszasan magyarázni nem kell. Nem titok, hisz egész Európa tudja, hogy a jelen perezben a porosz hadsereg mintakép áll a többi között. A porosz hadseregben minden ezred, minden zászlóalj egy vidékről veszi legénységét és tisztjeit is legnagyob rés.'.ben ; ugy vannak elnevezve a seregosztályok, a brigádák, a mint a vidékről veszik kiegészitésöket; számba veszik ott csaták alkalmával azon enthusiasmust, melyet, ha szabad igy mondani, az ő vidéki hazafiságuk a győzelem biztosítására, mint tényezőt hoz magával, mit másként nem lehet elérni. Ivánka Zsigmond: Nem áll! Ivánka Imre: Méltóztassék megezáfolni. A fő dolog szerintem az, hogy a hadsereg részére az intelligentía meg legyen nyerve, és hogy ezentúl csakugyan lehetséges legyen magyar tiszteket kinevezni: mert jelenleg ott vagjmnk, hogy nagyon kevés intelligens magyar ember szolgál-