Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-274

306 CCLXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 31. 1868.) ják nem csak hó' és tiszta hazafiságuknak, de egyszersmind rendkívüli legislatori és kormányzási tehetségűknek is; azon nemzet, mely csak nem rég egy uj, nehéz próbát állott ki: nem hagyta magát elcsábíttatni a babonát terjesztők mocsárjaiba; azon nemzet, mely észleli már ma és kezdi a multat tanulmányozni, sőt a mely a multat már-már ismeri is és felfogja, és épen azért fogadott el egy oly politikát, a ház többségének politikáját, mert ismeri a multat, mert tudja, hogy nem csak az idegen hatalomnak, hanem saját legünnepeltebbjei mulasztásainak és hibáinak is kell tulajdonítania a szerencsétlenséget : ezen nemzet, mondom, nem csak hogy nem fog elveszni, hanem egy szerencsés, egy dicső jövendő elé siet, és egy uj, egy második ezredéves lét küszöbén lépett át. (Tetszés) És midőn én azon talapzatra léptem, melyen állva ma is iparkodtam csekély tehetségeimmel a nemzet uj életének megerősítésére közreműködni, midőn j e nemzetnek az uralkodó házzal kibékülését, mely az j 1867. június 8-án történt koronázás által nyerte meg ünnepélyes szentesítését, magamévá tettem : erre azon komoly, de minden esetre elhatározott meggyőződés is bira, hogy nem csupán az ausztriai ház vagyis inkább annak oly rósz és veszedelmes tanácsadói, kik a fejedelmet környezték, okozták, de magunk is, és nemzetünk minden osztályai is. az átszenvedett szerencsétlenségeket. Mert ha én azon hitben volnék, hogy csak is Ausztria, csak is az uralkodó ház volt oka mind e rémítő bajoknak : vagy soha ez országba vissza nem jöttem volna, vagy soha a fejedelemmel ki nem tudtam volna békülni. De épen azért, mert tudom, hogy magunk is voltunk okozói a szerencsétlenségnek, mert különösen azon egyén, kinek nevére és dicsőítésére az előttem szóló zárbeszédében ismét hivatkozott, azon egyén még ma is felelősséggel tartozik mind azért, hogy 18 éven át kün a nemzet dicsőségével, a nemzet drága életvérén szerzett hitellel mit cselekedett és miként gazdálkodott: (Helyeslés) épen ezért meghajlok inkább áhítattal az isteni gondviselés előtt, és nem hogy átkot szórnék arra, a mi 1867-ben történt : hálát adok az Istennek, áldást mondok nemzetemre, áldást ezen legislatióra. és kivánom ezen utolsó szavamban, hogy épen ugy, mint hazafiság, jó akarat, és a politikai exigentiáknak számba vétele tervezé, készité el és tévé le a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a ház asztalára : épen ugy ebből fejlődjék és virágozzék fel a nemzetnek hatalma, boldogsága és dicsősége !! (Éljen!) Elnök : Holnap 10 órakor az átalános tárgyalás folytattatik. Az ülés végződik d. u. 1 ~*/

i órakor. CCLXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS 1868. július 31 én Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Kérvények bemutatása. Mileties Szvetozár az Újvidéken elfogottak iránt interpellálja a kormányt. A védelmi törvényjavaslatok átalános tárgyalása tovább foly. A kormány részéről jelen vannak: Andrásy Gyula gr

n Eötvös József &., Gorove István, Horvát Boldizsár, Lónyay Men :

hért, Wenckheim Béla h. Az ülés kezdődik d. e. 10 l

)^ órakor. Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés J jegyzőkönyvét Horváth Lajos jegyző úr fogja ve- j zetni 5 a szólani kívánók neveit pedig Csengery Imre és Mihályi Péter jegyző urak jegyzik. A múlt ülés jegyzőkönyve fog hitelesitettni. | Horváth Lajos jegyző (olvassa a július 30-án tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Küküllő megye képviselő bizottmánya az erdélyi részekben még fent levő úrbéri természetű viszonyokat törvényhozásilag megoldatni kéri. Topolya mezővárosa elöljárói s lakosai a pest-szeged-szabadka-kulai csatorna létesítését eszközöltetni kérik. Bihar megyében kebelezett Bélfenyér községének lakosai a nagyváradi 1. sz. püspökségi ura-