Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-270
ÉS. (Július 25. 1868.) 250 CCLXX. OESZÁGOS szerint egyenkint 50 forintot kapnak. A német idők beállván, az ily 50 írtból nagymérvű levonás történt, a mennyiben a tőkéből lehúzták az illető adót. Én tehát azt gondolom, mind a méltányosság, mind az igazság azt kívánná meg, hogy miután azt méltóztatnak elfogadni, hogy a koldusok ne fizessenek, akkor azon tőke, illetőleg kamat, mely egyenesen csak a koldusok számára van alapitva, csakugyan a koldustól vonatik le, a mi attól adó fejében fizt ttetik : méltóztassanak még ezen e) ponthoz a következő szavakat hozzácsatolni ? : „továbbá a szegények segélyezésére szolgáló alapítvány tőkék s azok kamatai." Bátor vagyok ezt elfogadás végett a t. háznak ajánlani. Bobory Károly: T. ház! Ezen törvényjavaslatban mint valóban nagy terhek megemlittetnek a pénzügyőri legénységek fizetése és nyugdija , valamint azok özvegyei s gyermekeinek ellátása, a bányamunkások és özvegyeik nyűg- és kegydijai, stb. Vannak testületek és egyletek, a melyek nyugdijaiknak alapját, saját megtakarított filléreikből alapítják; vannak oly testületek, a melyeknek tagjai életöket egészen a népnek szentelik, a legcsekélyebb, a lemérsékeltebb díjazás mellett. Ilyenek a néptanítók, ilyenek a népjegyzők, ilyenek a lelkészek , s mindezeknek özvegyei és árvái. (Derültség.) Ha tehát ezen javaslatban a pénzügyőri legénységnek nyugdijáról gondoskodva van, kiknek foglalkozása tulajdonképen csak a néjset nyugtalanítani, bizton hiszem , hogy a t. képviselőház gondoskodni fog, hogy azoknak nyomorú nyugdijai, kik nyugdijaiknak alapját saját megtakarított filléreikből alapitják , s kik máskép is mint nyugdíjazottak oly szegényen vannak nyugdíjazva, hogy koldusokhoz méltán soroztainak , szintén e pontba fölvétesse ok. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Ezen szakaszban , a hol a jövedelmi adómentességek soroltatnak elő, számos pontok vannak, melyekre több részről módosítások tétettek. Méltóztassanak megengedni, hogy azokra nézve, mennyire lehet, egyenkint előadhassam észrevételeimet. (Halljuk !) A ni a központi bizottság által tett módosításokat illeti: az első kivételével a többit magam részéről szintén elfogadom, miután ugy vagyok meggyőződve, hogy azon módosítások a törvénynek szavait tisztábban és határozottabban fejezik ki. Csupán csak a c) pontra vonatkozó módositványát nem fogadhatom a központi bizottmánynak el, hol azt kívánja, hogy a c) pontban e helyett : „az országban egy éven alul tartózkodó külföldieknek, külföldi forrásból eredő jövedelme," ezen szavak: „egy éven alul," kihagyassnak, és a törvény rendelkezése átalában minden külföldire különbség nélkül terjesztessék ki. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy hazánkban még nem létezik honosítási törvény , és ennélfogva annak meghatározása, hogy ki tekintendő bonositott magyar polgárnak, a részletes törvény nem léte miatt határozottan meg nem állapítható. Miután az átalános ipar emelkedése folytán Magyarországban igen számosan vannak, a kik több év során az országban tartózkodnak, nevezetes üzlettel foglalkoznak, üzletök és befektetéseik után nevezetes jövedelmeket élveznek, a nélkül azonban, hogy miután törvényeink határozottan nem szólnak a honosításról, magyar polgároknak tekintethetnének : én tehát nem szeretnék oly átalános és bizonytalan értelmet adni ezen c) pontnak, mely szerint az állam nevezetes jövedelmet nélkülözni kénytelen lenne: mert a kik talán sokban magyar honfiakuak tartják magokat, a mikor jövedelműk megadóztatásra kerülne a sor, azon ürügy alatt , hogy nem honosított magyar polgárok, a bevallást visszautasítanák. Én azt tartom , t. ház, hogy ha egy idegen az országban egy éven tul tartózkodik, addig is, mig a honosítási törvény az iránt rendelkezik , mikor tekintendő a beköltözött honositottnak , üzlete után, habár annak vitelére külföldi tőkéket használ is, jövedelemadót fizessen és az állam költségeihez járuljon. Ennélfogva a központi bizottság által beadott többi módositványhoz hozzájárulván, ezen c) pontra nézve beadott módositását a központi bizotságnak el nem fogadhatom. A második és sokkal fontosabb módositványt Jókai Mór t. képviselőtársam adta be. Megvallom, örömmel tapasztaltam az előbbi napokban, midőn a jövedelmi adó először tárgy altatott, hogy t. képviselőtársam és barátom Nyáry Pál adatokkal támogatott jeles beszédében kifejezte azon nézetét, hogy a jövedelmi adóban behozandó reformtól nagy és kedvező eredményt vár; többek közt várja azt, hogy a jövedelmi adó emelni fogja az állam bevételét oly mértékben, hogy ennek folytán a többi adózási nem, különösen a terhes egyéne;-* adó leszállittathatik. Midőn a közterhekről szóló törvényeket előterjesztem, sőt a múlt napokban a jövedelmi adó tárgyában tartott átalános vita alkalmával is, kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy mindenek felett a jövedelmi adóra nézve szükséges lesz czélszerüen intézkedni. Magam is azon meggyőződésben vagyok, melyet Nyáry Pált. képviselőtársam nyilvánított, hogy hazánk pénzügyének rendezésénél egyik fő feladat a közterheket igazságosabban felosztani, és a törvényhozásnak mulaszthatlan feladata ezen irányban az
