Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-268

226 CCLXV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 21. 1868.) engem, vagy szavaimat félre akarják magyarázni. Előbbi beszédemben ugyanis előadtam mind azon okokat,melyek a kormányt telj hatalmú kir.biztos kiküldésére indították; előadtam, hogy már egy év óta folyvást ostromoltatom Újvidék városának polgárai által, kik vallás és nemzetiség különbsége nélkül számtalan panaszokkal fordultak hozzám, kérvén, hogy segittetnék már egyszer rajtok, mert ama városban egy párt kerekedett fölül, mely őket üldözi, az ottani hatóság pedig panaszaikat vagy ki sem hallgatja, vagy ha azokat előadhatják, még nagyobb üldöztetéseknek vannak kitéve. Előadásomban kijelentettem, hogy jól tudom, miszerint a kormánynak alkotmányos szempontból nem áll jogában panaszt elintézni, mielőtt azt az illető törvényhatósággal nem közölte volna. E szellemben jártam el. mióta a belügyek élén állani szerencsés vagyok, és nem volt a legegyszerűbb panasz, mely iránt, mielőtt azt elintéztem volna, vagy az illető vármegyét, vagy az illető sz. kir. várost meg ne kérdeztem volna. De elmondottam egy úttal azt is, hogy a czél a fenforgó újvidéki esetnél ez utón sehogy sem volt elérhető. Ha ugyanis a polgármesterhez intéztem volna a felszólítást a hatóság és a közgyűlés eljárása ellenében, ez bizonyosan a közgyűlést védte volna; ha pedig a közgyűlést szólitom föl, ez kétségtelenül a polgármesternek adott volna igazat. Miután továbbá azt kellé tapasztalnom, hogy némely rendeleteimre épen nem, vagy csak hónapok múlva és egészen félrevitt irányban érkezik válasz, le kellett mondanom arról, hogy ez utón szerezzek magamnak a hozzám terjesztett panaszok valódi mibenlétéről biztos tudomást. Eljárásom második oka az volt, hogy a szerb fejedelem meggyilkoltatása folytán a szerb kormány azon megkeresést intézte a magyar kormányhoz, hogy azon egyéneket, kik a gyilkosság bünrészessége gyanújával vannak terhelve és kik az országba menekültek, tartóztassa le. Végre a szerb kormánytól azon közlemény érkezett, hogy Miletics Szvetozár úr ezen gyanúval terhelt s Újvidéken tartózkodó egyénekkel folytonos összeköttetésben áll, és hogy ő, kinek, mint a város élén álló polgármesternek, kötelessége lett volna ily gyanús egyénekre felügyelni, elnézte, hogy azon egyének a városház kibérelt helyiségeiben tartózkodnak, sőt azokat több tekintetben gyámolította. Én, t. ház, a sok panasz közül, melyek Miletics úr ellen közigazgatási tekintetben felhozattak, előbb mondott beszédemben csak egyet emeltem ki; azonban e panaszok iveket töltenek be, és ha kívánni méltóztatnának, azokat fölolvashatnám. De gyöngédségből nem akartam bizonyos vádakat fölemliteni, mert mindig tiszteltem Miletics úrban a képviselőt, és ugy vélekedtem, tartozom e ház méltóságának azzal, hogy itt bizonyos vádakat föl ne említsek ellene mindaddig, mig ő mint képviselő e házban helyet foglal. Ha a kormánynak, s nevezetesen nekem, csak a beligazgatásra vonatkozólag lett volna differentiám Újvidék városa polgármesterével, vagy csak arról volna itt szó, hogy némely rendeletemnek érvényt szerezzek, vagy ha panaszok megvizsgálása forogna csupán kérdésben: bizonyára nem nyúltam volna a polgármesternek hivatalától való fölfüggesztéséhez, mert jól tudom, hogy minden hatóság jogához tartozik szabadon választott tisztviselőiről rendelkezni és azok elmozdítása iránt intézkedni, és épen azért, mert tisztelem a municipiumok jogait, respectálni kívántam volna Militics úrban Újvidék városa törvényesen választott polgármesterét. De ezen tekintetek megszűntek erkölcsi kötelező erővel bírni azon perczben, midőn teljes meggyőződésére jutottam annak, hogy a köz béke, a személy- és vagyonbiztosság, a város nyugalma, az állam biztossága, Miletics urnák Újvidéken a polgármesteri hivatalban való maradása ! által veszélyeztetve van, s hogy az által, ha a je- • | len komoly viszonyok között, e válságos időkben i Miletics úr Újvidéken polgármester marad, a szomszéd államnak méltó neheztelését vonhatnék magunkra,oly államét,melylyel barátságos viszonyban állottunk, állunk, és melylyel e barátságos viszonyt jövőre is fentartani, azt hiszem, mindkét államnak a szabadság és a civilizatio tekintetéből érdekében fekszik. [Élénk, hosszas helyeslés.) Elnök: Még előadó úr akarja véleményét nyilvánítani. {Nem szükséges! Eláll! Szavazzunk! Zaj. Elnök csenget.) Tehát fölteszem a kérdést: a kérvényi bizottság véleményében megnyugszik-e at, ház, vagy nem ? {Megnyugszunk!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Zaj. Nem az a kérdés!) Deák FerenCZ: A kérdéshez akarok szólni. (Halljuk!) A bizottság véleményének egyik pontjára nézve Halász Boldizsár képviselő módositványt adott be. (Ugy van!) Én részemről azon módositványnak alaposságát belátva, ahhoz kívánok járulni. (Helyeslés.) Hogy ha első kérdés az, hogy a kérvényi bizottság véleménye áll-e absolute, vagy nem? akkor tudok szavazni, mert véleményem szerint, az nem áll; hanem akkor a második kérdés következik: hogy Halász Boldizsár módosításával elfogadtatik-e a bizottság véleménye? (Helyeslés.) Szontagh Pál előadó (gömöri): Én a végszótól elállottam , most a kérdéshez kívánok hozzászólm. En azt ketté osztandónak vélném. Az egyik a bizottság véleménye, a másik a belügy| miniszter úr nyilatkozata, s illetőleg az, hogy