Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-259

16 CCLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 10. 1868.) jövedelmekre, és az a szerint kivetett jövedelmi adókra 1867-ben: ezen tekintet valóban szonioritó, Nem csak azért szomoritó, mert az állam jövedelmei csonkítva vannak, és igy azt, a mi azokból hiányzik, más embereknek kell viselniök; hanem szomoritó azért is, mert az erkölcsi érzés mély sülyedésére mutat. A jövedelmek bevallásai a jövedelmi adónál a becsületszó pajzsa alatt történnek. Ha az ember látja, hogy egész osztályok, egyébként az államban tekintélylyel bíró emberek, polgártársaik közt előkelők, a becsületszót oly kicsinybe veszik, hogy nevetségesen csekély összeget vallanak be : ez valóban szomoritó. T. ház! Az adónál a coercitiv eszközök mellett mulhatlan szükséges a lelkiismeretesség", mint egyik legfőbb őre az állam biztosságának. Az élet tapasztalása azt mutatja, hogy a hol valamely bün megszűnt szégyenitő lenni, ott semmiféle coercitiv eszközök nem bírják az erkölcsiséget és az állam biztosságát föntartani. [Helyeslés) Vannak osztályok, vannak emberek, a kik előtt egyik vagy másik bün nem szégyenitő, nem gyalázatos. egy harmadik bűnt pedig magok is gyalázatosnak tartanak. A rablást, a gyilkolást, a íolvajságot a rabló, a gyilkos, a tolvaj társai előtt dicsekelve emlegeti; de az árulástól, valamelyik társának feladásától, nem csak azért, mert azt nyomban erőszakos büntetés követheti,hanem azért, mert ez köztök szégyenitő, tartózkodik. Az erkölcsi érzületet kell tehát mindenek előtt emelni; és ezen erkölcsi érzület nevelésére kétségen kívül nagy hatásuk van a jól alkalmazott coercitiv eszközöknek is. Azt mondja tán valaki, hogy hiszen eddig is büntetések voltak szabva a jövedelmek eltagadására, nem ugyan a törvényben, hanem azon szabályokban, melyeket — a mennyire meg nem változtak — e törvény is helyben hagy. De hogy ezen szabályok, ezen büntetések mennyire, mily nagy mértékben sikeretlenek voltak, mutatja az, hogy ezen büntetések daczára, mint az 1867. évből úgyszólván közkézen forgó pesti bevallási lajstromból kitűnik, iszonyú eltagadások, iszonyú csalások I történtek, és még sem tudjuk, hogy valaki e miatt érzékenyen megbüntettetett-e. Azon ember, a ki dohányt, sót csempész, súlyosan megbüntettetik ; azt hiszem, hogy a jövedelem oly eltagadása és oly nevetségesen csekély összegben előadása, mint ezen lajstromokból kitűnik: épen oly csalás. (Helyeslés) Ennélfogva, t. ház, én az állam biztosságára és az emberek erkölcsi érzületének emelésére még azt sem tartom elégségesnek, mit a külön vélemény javasol: én szeretnék czélszerü módozatot kidolgoztatni arra nézve, mikép lehessen — legalább a mennyire emberileg lehet — rájönni az eltagadásokra, és miképen bűnhődjék az, a ki becsületszaváról, erkölcsi polgári kötelességéről annyira meg tud feledkezni. (Elénk helyeslés.) Maga a pénzügyminiszter úr is az eszmét, az elveket helyeseknek találta, s azt hiszem, nincs köztünk senki, ki a csalásnak bármily nemét és igy ezen nemét is pártfogása alá vegye. Belátom, hogy ily egészen jól kidolgozott czélszerü módozatnak megszavazása, életbe léptetése most, az idő rövidsége miatt alig lehető; de ha lehetetlen is, még akkor is inkább fogadom el e részben a valamit, mint az épen semmit, és inkább járulok azon módhoz, melyet a külön vélemény előadott, mint más ellenkező módhoz. És ha ezt a t. ház többsége nem fogadná el, még akkor is múlhatatlanul szükségesnek tartanám, hogy vagy magában e törvényjavaslatban vagy a ház határozatában kimondassák, hogy az országgyűlés ezen módokat csak azért nem alkalmazza, mert az idő rövidsége nem engedi, nem pedig más okból, és kötelességévé teszi a minisztériumnak , hogy czélszerü módozatot dolgozzon ki és terjeszszen a ház elé; sőt megbiznám a minisztert azzal, hogy addig is, mig ezt előterjeszti — habár ez ezen ülésszak alatt nem lehető — addig l is, a mig lehetséges lesz, o maga, mint a végrehajtás I eszköze és mint azon tárczának minisztere, oly j módokat alkalmazzon, melyek által az eltagadáj sok meggátoltassanak. (Elénk helyeslés.) Addig is pedig, mig ez megtörténhetnék, i hozzájárulok a kisebbség véleményéhez. (Elénk \ helyeslés.) j Besze János: Deák Ferencz képviselő úr í után elállók a szólástól. Elnök: Nem tudom, az indítványozó kiváne jogával élni, hogy mint utolsó szólhasson a tárgyhoz? Ghyczy Kálmán: T, ház! Nem akarom a i tanácskozást hosszabbá tenni az által, hogy az érvekre is válaszoljak, melyek ellenem használtattak ; hanem az általam állított tények ellenében más tények állíttattak fel, s ezeknek valóságát, ha a tisztelt ház megengedi, szeretném constatálni, (Halljuk !) Kerkapoly barátom azt mondotta, hogy mért nem szólaltam fel az adókivetési bizottság mellett a házadó tárgyalásánál? Ezen ellenvetést csak annak tulajdonítom, hogy t. barátom akkor bizonyosan másfelé levén elfoglalva, jelen nem lehetett, midőn e tárgy szőnyegen forgott: mert én azon alkalommal is kiemeltem, hogy a házadó s jövedelmi adó között nagy különbség van. Kijelentettem, hogy egyátalában nem ellenzem, hogy a házadóról szóló törvénybe az adókivetési bizottság s a kisebbség által a jövedelmi adóra nézve