Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-268

222 CCLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Julins 21. 1868.) vényről, midőn azt mondja: „A másik tanácsbeli vagy a legöregebb tanácsnok az elnök, a polgármester akadályoztatása esetében;" de el kellett volna azon szakaszokat is olvasnia, a melyekből meggyőződött volna, hogy a polgármester felelős az árvapénztárra nézve. Egyébiránt a kérvényi bizottság véleményét pártolom. (Helyeslés.) Ivánka Imre : T. ház! Én nem kívánok abba ereszkedni, hogy a törvényeket mennyire tudom és mennyire nem tudom ; de azt hiszem, hogy biróviselt embernek azokat tudnia kell. (Helyeslés.) Nem akarok bele ereszkedni itt e kérdésnek mindenféle aprólékos fejtegetésébe, hanem egyszerűen a politikai szempontot veszem irányadónak. Szerintem a kormánynak és különösen a belügyminiszternek kötelessége a békét, a rendet föntartani; (Igaz !) föntartani pedig a békés egyetértést a szomszéd államokkal, különösen pedig azokkal, melyekkel barátságos viszonyban élünk, az ö s^zes kormány feladata. Mi történt Szerbiában? Oly fejedelem, ki saját nemzetét oly fokra emelte, a melyen azelőtt soha sem állott, és a ki kormányzata alatt Magyarország és a magyar nemzet iránt mindenkor a legbarátságosabb érzelmeket tanusitotta, meggyilkoltatott. Az ottani kormány azon vádat emelte, hogy ezen meggyilkoltatás és politikai ellenmozgalom szálai Magyarországban és különösen Újvidéken szövettek. MiletiCS SzvetOZár: És Pesten Karagyorgj-evicsnál! Ivánka Imre : Bocsánatot, erre is rá fogok jönni. Tehát Pesten, Karagyorgyevics, volt fejedelemnél. A kormány ezen tudósításokat véve, figyelembe kellett vennie azt is, hogy azon párt, mely most meg akarja buktatni a Szerbiában uralmon levő pártot, ugyaaaz, a mely 1848-ban Magyarország ellen a legellenségesebb viseletet tanusitotta, (Nagyon -igaz Ij sa kormány csak kötelessége szerint járt el akkor, ha gátat vetett ilyen fondorkodásnak. (Zajos helyeslés és taps minden oldalról.) BabeS Vincze: Ez a boszu politikája ! Ivánka Imre : Bocsánatot kérek, ez nem a boszuállás, ezt nem helyeselném soha. Méltóztassék végig hallgatni, mint én végig hallgattam A képviselő úr ellenkező véleményét. Ha arról volna szó, hogy a magyar kormány bárkit, a ki Magyarország területén bármi politikai mozgalmat visz véghez, elfogat és kiadja bármily más hatalomnak, akkor mondhatná a képviselő lir, hogy a kormány boszuállási politikát, igazságtalanságot követel. De ha egy barátságos kormány megkeresése folytán a mozgalom fonalának tovább folytatását meggátolja s az illetőket a rendes biró I elé állítja, és ha az ellenök emelt vádak nem fognának bebizonyulni, őket bizonyosan szabadon is bocsátja, de koránsem adja át Belgrádba vagy bárhová üldöztetés végett; ha mondom, a kormány igy cselekszik : azt tette, a mit politikai kötelességénél fogva tennie kellett, és meggyőződésem szerint helyesen járt el. (Elénk helyeslés.) Csak akkor, ha a kormány elvonná az illetőket a rendes bíróság ítélete alól, pártolhatnám azokat, kik ez esetben a kormány eljárását megtámadják. Itt ilyesmi nem történt. Átadattak az illetők a rendes bíróságnak, s ez fog ítélni, ha vajon bünösek-e, vagy nem ? Ha nem bűnös Miletics úr, akkor vissza fog helyeztetni tisztébe. Nem akarom itt állítani azt, hogy a mi történt a kormány részéről, az egészen correcte és az alkotmány minden formájának megtartásával történt; maga a miniszter úr is elismerte, hogy igen is, sérelmet ejtett az alkotmányon. Ha ezt tagadná, a megtámadás tökéletesen helyén volna; de nem tagadja, maga elismeri: hanem a szükséget teszi előtérbe; és épen ezen őszinte elismerésénél fogva elvárhatjuk a miniszter úrtól, ha ki fog derülni, hogy nem helyesen járt el, ő lesz az első, ki legnagyobb mérvben „reparation d'honneurt" fog szolgáltatni az illetőknek. (Zajos helyeslés és taps minden oldalról^) BerzenCZey László : Arra nézve van megjegyzésem, a mit Dobrzánszky Adolf képviselő úr az emigratióról felemiitett. Én az ő hasonlatát kénytelen vagyok visszautasítani, mert Istennek kegyelméből a magyar emigrátió még gyilkosság gyanúja alatt soha sem volt. E részben kötelességem volt a hasonlatot visszautasítani. A magyar emigrátió mindig igyekezett nemzetének lehetőleg becsületére válni. (Éljenzés.) Nem tartozom azok közé, kik a kormánynak hízelegnek ; hanem a jelen esetben csak helyeselhetem eljárását: mert ha valamely kormány felszólít egy szomszéd kormányt gyilkossági merénylet tárgyában, akkor elvártam volna egy oly embertől, mint Miletics úr, ki azt mondja, hogy ő a boldogult fejedelemnek növendéke volt és pietással viseltetett iránta, mondom, hogy ő ezen pietásnál fogva első kötelességének ismerendi visszalépni, és azt mondani: „Vizsgáljátok meg a dolgot, mert gyilkossági merénylet gyanúja alatt állok." (Elénk helyeslés.) Ez lett volna kötelessége saját nemzete és a szomszéd szerb nemzet érdekében, mely iránt ily esetekben a summum jus etiam su.mma iniuria volna: mert ha mi akkor, midőn valaki gyilkossággal vádoltatik, azt mondanók, hogy ez a mi törvényeink szerint nem megy, nekünk itt előbb ezt vagy azt kell tennünk, a szomszéd kormány ezt ugy tekinthetné, mintha mi is óhajtottuk volna a dolgot.