Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-267

CCLXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 20. 1868.) 195 kerestetik s lopással vádoltatik, a másik pedig csalásokat követett volna el. Ugy van-e ez vagy nem? azt nem tudom; de ha ugy van, kérdem: miért nem fogják el őket, mint tolvajokat, csalókat? hanem kütlenségi perben fogatják, politikai cse­lekvényeikért ! Mondottam már előbb is, hogy Pulszky úr egy beszédét is feljegyeztem, mely épen ide vág, és melyet ő az 183 9. évi országgyűlésen mondott: az a napló 90-ik lapján található. Azon kétségte­len állítással kezdi Pulszky úr beszédjét, hogy „az elv szent marad, hogy Ítélet előtt büntetni nem lehet." Ez arra volt mondva, hogy akkor is az elfogatások az idézés előtt történtek. Egyébiránt ugy vélekedik Pulszky úr, „hogy politikai vétsé­gek különben is más világban állanak a nemzet előtt, mint más vétségek: mert azok megítélése az idővel változik; igy tudjuk, hogy Illésházy egy évben halálra Ítéltetett, a másikban palatínusnak választatott; sőt lehetnek idők, melyekben a becs­telenség bélyege, melylyel a bíró a politikus vét­kes homlokát illeti, a nemzet előtt fényes koszorú­vá válik és martyr koszorúvá." Ezért hibázott a kormány, hogy ha más vá­dak, a közönséges büntető bíróság elé tartozó vá­dak léteztek a vádlottak ellen, hogy akkor inkább politikai vád tekintetéből, mint ezen közönséges vétségeknél fogva fogatta őket el. Van-e vagy nincsen ilyen vádnak helye ? mint mondom, természetesen nem tudom; és azt sem helyeselhetem nézetem és meggyőződésem szerint, hogy ilyen bizonyítványok országszerte kerestettek, mielőtt az ügy el volna ítélve. Azt mondotta a dolog részleteibe bemen ve az igazságügyi miniszter úr, hogy Asztalos előle­ges engedelem nélkül, mely egy 1848-ki minisz­terirendelet által megkívántatik, népgyűlést akart tartani Félcgyházán. Van tudtomra egy miniszteri rendelet az akkori időkből, mely erről szól, s ha e rendelet ismét érvénybe tétetik, nekem az ellen sem lesz kifogásom; hanem már az olyan rende­let ellen tiltakozom, mely szerint már az akarat is büntettessék: már pedig a miniszter úr szerint ő csak akarta megtartani a gyűlést. (Zaj.) Hogy va­laki akarata miatt büntettessék meg, azt, ugy hi­szem, a törvény nem engedi. De a mint a biró je­lentéséből kitűnik, még mielőtt ezen akaratát tel­jesíthette volna, már az indóháznál elfogatott. A mi azt illeti, hogy a pör fölvétele, az actio a királyi táblán nem az én interpellatióm folytán történt: én azt megengedem, hogy nem annak folytán, hanem annak következtében történt, azt követőleg vagy azután történt. En ugyan is, mint a múltkor is már kinyilatkoztattam itten, azt hit­tem , hogy bizonyos figyelmet mutatok a minisz­ter urak irányában, ha előre és magán utón köz­löm velők az ügyet, melyre nézve interpellálni akarom. Én tehát ezen interpellatio pontjait a t. miniszter urnák jun. 24-én adtam át; a pör pedig a királyi táblán jun. 27-én vétetett föl, tehát há­rom nap múlva; uj három nap múlva pedig július 1-sején a miniszter úr felelt az interpeilatióra. Tehát annyi minden esetre áll a dátumokra nézve, hogy a királyi táblának az actio három nappal későbben adatott be, mint én a belügyminiszter úrral interpellatióm pontjait közöltem. Én ennek nagy fontosságot nem tulajdonitok, ez csak óva­tosabbá fog tenni a jövendőben az interpella­tiókra nézve : mert történetesen az is ugy történt, hogy Böszörményi László ügyében egy interpel­latiót intéztem a minisztériumhoz, és másnap reg­gel az elfogatási parancs neki kézbesittetett. Már nem tudom, hogy ez is csak esetleges volt-e vagy nem j de engem minden esetre óvatossabbá tesz a jövőre. Azt mondja a miniszter úr, hogy megengedi a bíróság, hogy a védő beszélhessen a vádlottakkal tanuk nélkül. Ez oly engedmény, melyben eddig a bíróságnak és a királyi ügyek igazgatójának tiltakozása folytán nem részesültek a vádlottak, a ez rajok nézve minden esetre könnyítés. Hogy azért nem engedtetett volna meg a velők való értekezés, mert a vizsgálat még befejezve nem volt; ez nem áll: mert ez iránt csak 4 nap­pal ezelőtt kérelem nyújtatott be a királyi ügyek igazgatójához, és ez megtagadta, azt mondván, hogy csak akkor fogja megengedni tanuk előtt a vádlottakkal a közlekedést, a midőn az érdem­leges vádiratot a jegyzőkönyvbe bejegyezte. ... Egy SZÓ (jobb felöl): Abban igazsága is van! Simonyi Ernő : ... tehát egy vagy két hét múlva. Hiszen meglehet, hogy igazsága van, az eddigi szokás szerint.. .. Vadnay LaJOS : Nem a szokás szerint, hanem a dolog természeténél fogva. Simonyi Ernő : A dolog természete nem azt mutatja. Az 1853-dik évi június 9-kén kelt csá­szári nyiltparancs 215. szakasza szerint meg volt engedve a vádlottnak a vizsgálat befejezése után a védelem megkezdése előtt a vizsgálati iratokat megtekinteni és védőjével bírósági személyek je­lenléte nélkül is értekezhetni. Ez a provisorium, azon kormány idejében volt igy, melyet mi tör­vénytelennek ismerünk, melyet mi zsarnoki­nak mondunk. Hogy Vadnay úr természetesnek tartja, hogy most alkotmányos kormány alatt amúgy kell lenni , hogy t. i. a vádlott ne értekez­hessek csakis az érdemleges tárgyalás után a vé­dővel, s ekkor is csak tanuk előtt, hogy a vádira­tot csak utólag tekinthesse meg : igen sajnálom; de vele eerv értelemben nem lehetek. Hiszen mi­után a vizsgálat befejeztetett: akkor az iratokat is, 25*

Next

/
Thumbnails
Contents