Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-267
184 CCLXTII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Július 20. 1868.) delik, hogy hütlenségi perekben az elfogatás csak birói idézés és elmarasztalás után történhetik. Miután tehát ez így van, miután itt semmi más ok nem létezik és nem létezhetik, mert más actió, más vád ellenök jelenleg tudtomra semmi más bíróság előtt nincsen : én kéreut a t. házat, méltóztassék a miniszter urakat oda utasitani, hogy ezen honpolgároknak, kik fogva tartatnak, szabadon bocsáttatását eszközöljék azon czélból, hogy magoKat a törvények szerint szabadon védelmezhessék, A mióta ezen tárgyban határozati javaslatot benyújtottam a t. háznak, már azóta a per is felvétetett a királyi tábla előtt, és a törvények engedélyével közzé tett előleges védelemből olyan dolgok tűnnek ki. melyek— megkell vallani —a magyar igazságszolgáltatásnak nagy becsületére nem válnak, melyeket a XIX. század második felében Európa bármely országában is híjába keresnénk. (Elénk hdyedc.s a szélső hal oldalon.) T. ház! A királyi ügyek igazgatója elfogatott, lógva tart két honpolgárt, Asztalos Jánost és Madarász Vilmost. A királyi ügyek igazgatója őket hütlenségi perbe idézte a királyi tábla előtt. Ok neveztek magoknak védőt. A védő elmegy a királyi ügyek igazgatójához és kivánja tőle, hogy védenczeivel beszélhessen. A királyi ügyek igazgatója megtagadja ezen kérését; megtagadja még hivatalos tisztviselőinek jelenlétében is. Már, t. ház, méltóztassanak nekem felmutatni egy országot Konstantinápolytól kezdve Edinburgig, és Pétervártól kezdve Lissabonig. ahol ilyesmi megtörténhetik. Pulszky FerenCZ: Ott van Sz.-Pétervár és Paris! SimOnyi Ernő: Majd azután méltóztassék beszélni. Nem engedi meg tehát a kir. ügyek igazgatója, hogy védenczeivel akármagánosan,akár tanuk előtt beszélhessemKivánja a vizsgálati iratokatközöl tetni magával vagy védenczeivel. A királyi ügyek igazgatója megtagadja azoknak közlését : tehát neki, vagy védenczeinek védelmezni kell magokat, oly vádak, oly tanúvallomások ellenében,melyekről sem ő, sem védenczei mit sem tudnak, mert a vizsgálat már akkor kezdetett meg, mikor ők fogságban ültek. A királyi ügyek igazgatója maga vagy közege által kihallgat a kit neki tetszik, olyan tanúvallomásokat, olyan bizonyítványokat fog a bíróságnak előterjeszteni, mint neki tetszik. A királyi ügyek igazgatója azt igérte a védőnek, hogy majd ha az érdemleges tárgyalásba bemennek, akkor tanuk előtt megengedi neki. hogy védenczeivel közlekedhessek. Tehát a királyi ügyek igazgatójának még akkor is lesz ott jelen egy embere, ki j neki meg fogja mondhatni azt, hogy mi érvekkel ! akar fellépni a vádlott, mig neki semmi tudomása nem lehet arról, hogy mivel vádoltatik, hogy a nyomozásnál milyen ianuk hallgattattak ki, és milyen vallomás tétetett ellene. Már, t. ház, bármily szerények voltak is várakozásaink, én megvallom, hogy én az igazf ágügyminiszter úrtól szabadelvűbb és a jelenkor viszonyaihoz jobban mért eljárást vártam volna, mint a milyen ez itt. Jeleztem az eseményeket; nem akarok hoszszasan beszélni felettük; hanem kötelességemnek tartom még némely észrevételekre megjegyzésekettenni, melyek hasonló esetek alkalmával, midőn t. i. birói eljárásokról volt szó, e házban és a házon kivül is sok helyütt tétettek. Az mondatott különösen, hogy a háznak birói eljárásokba avatkoznia nem szabad, mert az a bíró függetlenségével nem egyezik meg. Elég esetet tudnék felhozni a múltból, midőn a magyar országgyűlés igen is bele avatkozott a birói eljárásokba és azokat kritika alá vette, sőt a birák megfenyitését, megbüntetését is kivánta a koronától. Nem megyek messze vissza, hanem a t. ház tagjai közt vannak sokan, kik még emlékeznek, vannak, kik részt vettek azon vitákban, melyek a pozsonyi országgyűlésen 1832 és 1836 között báró Wesselényi hütlenségi ügyében folytak, és melyek 1839 és 1840-ben Kossuth Lajos s az úgynevezett ifjak ügyében a pozsonyi országgyűlésen tartattak. Ez alkalommal hazánknak egy jeles publicistája következőképen nyilatkozott: „Egyébiránt a szóló szintén tiszteli a birói hatalom méltóságát és függetlenségét, de csak a törvényes határok között, mert a törvénytől való függetlenség féktelenség volna, és épen ebből ered a rendeknek panasza, hogy a fő itélő törvényszékek magoknak törvény feletti állást és törvényhozási hatalmat tulajdonítottak. Hallotta mondani, hogy birák egyedül a Istennek és lelkiismeretöknek tartoznak felelősséggel. Ez azonban annyit tenne, mint az alkotmányt lelkiismeretre bizni. Ha ez elegendő volna, miért hozatott be a törvénykezési rendszer , mely nyilvánosságot és törvényszerű eljárást rendel ?" Azt mondja továbbá: „Kossuth Lajos esetében a kormány a fötörvényszékekkel Verbőczynek azon szavai szerint: ,,fassiones aliquando valent, aíiquando non," azt tartják: „lexet consvetudo aíiquando valent, aíiquando non" és ha a törvénysértés elnézetik, a legszerencsétlenebb esetek következhetnek. A mi pedig azon állítást illeti, hogy a törvények homályosak, már ez magában elegendő a főtörvényszékek ellen: mert ha homályosak, azokat a kor szelleme szerint kell alkalmazni ; ha hiányosak, azokat módositani, mind addig azonban meg kell azokat tartani, mig a
