Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-266

CCLXVJ. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 18. 1868.) 177 arányáról és a pénzügyi rendszerről szól, hanem csak az adó kivetését, beszedését és biztositását szabályozza: előbb bizonyos időnek kell lefolyni, mielőtt ezen törvénynek czéíszerüségéről biztos ismeretünk lehet; de ha a pénzügyminiszter, idő közben is, azon határidő előtt, melyet t. barátom Nyáry Pál kitűzni kivánt, meggyőződnék arról, hogy ideiglen is szükséges ezen törvényen javi­tani és ujabb intézkedéseket életbe léptetni: bizo­nyára kötelességének fogja ismerni ez iránt javas­latát a képviselőházhoz beterjeszteni. Ez ismét bizonyitja, hogy a t. képviselő úr indítványa tovább megy, mint szükséges. En­nélfogva oly rövid határidőt, mint egy és fél évet kivánt, [Felkiáltás: Két év!) nem kivánnék a törvényben kimondatni. Ha pedig a módositvány ezen határidőt két évre kívánja kiterjeszteni, ugy azt szintén nem tartom czélszerünek, mert meglehet. hogy ha nem is az egész törvényt, de annak azon részét, mely talán hiányos, idő közben módosítani szükséges. Mindezen okokból kérem a t. házat, méltóz­tassék az eredeti szerkezetet megtartani. (Helyes­lés, Maradjon!) TiSZa Kálmán : T. ház ! (Maradjon! jobbról) Nincs kétségem felette, hogy marad ; hanem enged­jék meg legalább, hogy igy is, mielőtt marad, egy pár szót szóljak. Ezen pár szó vonatkozik az igen í. pénzügyminiszter indokolására. Igen sokszor hallottam már, sőt minduntalan, azon elvet, hogy nem szabad meghatároznunk egy törvény tarta­ma idejét, mert nem szabad a jövő országgyűlés kezét megkötni- I^en különös, hogy midőn ré­szünkről valamely határidő kitűzése javasoltatik, rendesen ezt halljak; de igen .sok esetben elfoga­dott a ház ily határidő kitűzését midőn, a minisz­térium indítványozta; pedig én azt gondolom, hogy e tekintetben, mi a jövő törvényhozás kezét megköti vagy nem köti, tökéletesesen mindegy, honnan jön az indítvány. Egyébiránt azt tartom, a jövő törvényhozás kezét az rí Ital nem fogjuk megkötni, mert habár oda utasitjuk a minisztéri­umot, hogy mit tegyen, mégis ha a minisztérium ál­tal fel fog világosittatni a törvényhozás, és mást lát czélszerünek, másképen intézkedhetik. (Felkiál­tás jobbról: Epén azért fölösleges határidőt tűzni!) Azt is méltóztatott mondani a pénzügyminiszter úr, hogy a határidő kitűzése által kár volna kimon­dani p.zt, hogy azon törvény addig minden esetre érvényben marad, Azt gondolom, ezen határidő kitűzése által soha sem mondjuk ki ezt, hanem csupán csak azt, hogy azontúl, ha csak ujonan nem intézkedik a törvényhozás, nem érvényes az, (Felkiál.ás jobbról: Hit mire való a határidő?) ha­nem ha törvényhozás addig máskép intézkedik, KÉPV. H. SAl'LÓ. ISGVsIX. igen természetes, meg fog változni. Én ezen indo­kolásra felelni akarva? ! , különben pártolom Nyáry barátom indítványát. (Helyeslés.) Nyáry Pál: T. ház! Igen keveset szólok indítványomnak igazolására, annyival kevesebbet, mivel most is megvagyok győződve arról — nem mint t. barátom Tisza Kálmán — hogy ez indít­ványt el fogja fogadni a ház. (Dehogy! jobbról.) Mi volt legfőbb oka indítványomnak ? Elmon­dom őszintén. Mi a kényszerűségnek súlya alatt oly lépéseket követtünk el az adók tárgyában ho­zott végzéseinkben, hogy valóban, ha az idő rö­vidsége, és azon körülmények, melyeket megne­vezni nem akarok, nem mentenének, nem tudnók mint törvényhozók megmagyarázni, hogy intéz­kedhettünk ily módon az adóügyben. Mi, t ház! minden korlátot áthágtunk, belevágtunk Ma­gyarország legérdekesebb közügyi, közjogi kér­déseibe, s csak ugy mellesleg, csakhogy czélt ér­jünk, ketté vágtuk, nem oldottuk meg, hanem ketté vágtuk azokat. A helyett, hogy az adókihá­gás iránti eljárásban utaltunk volna a létező bün­tető törvénykönyvre, mi uj codexet csináltunk, uj büntető törvényeket alkottunk; most pedig egy sehol a világon sem létező törvényszéket állítot­tunk fel. Ha ez menthető, t. ház, a mint azon ok­nál fogva, hogy az idő rövid, az államnak élni kell, mi élni akarunk, menthető : de, t. ház, a mentség csak az által lesz indokolva, ha kijelentjük, hogy meddig akarjuk életben hagyni ezen nem termé­szetes utón létrejött törvényeket. Ez azon fő ok, mely engen arról győz meg, hogy a t, ház indítványomat el fogja fogadni. (Dehogy! jobbról.) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a Ngáry Fái Leadta uj szakaszt.) Elnök: Ennek ellenében nem áll más sza­kasz : arra kell tehát szavazni, hogy ez beigtattas­sék-e vagy ne? Kérem azon képviselő urakat, kik a beigtatandó uj szöveget elfogadják, méltóz­tassanak felállani. (Megtörténik) Most kérem azo • kat, kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) A többség el nem fogadja. Bujanovlcs S ándor jegyző (olvassa a no­dik szakaszt) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház? (Elfogad­juk!) El van fogadva. E szerint a részletes tárgyalás bevégeztetvén, e törvény vég megszavazására és harmadszori fel­olvasására a hétfői nap tűzetik ki. A napirenden levő másik tárgy az illeték- és bélyegről szóló törvényjavaslat változtatása iránt a központi bizottság által tett jelentést. Dapsy VilmOS előadó (<Jvassa a központi 23

Next

/
Thumbnails
Contents