Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.
Ülésnapok - 1865-265
148 CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 17.1868.) nül végrehajtaniok vagy sem? azaz vajon ezen végrehajtás a megye külön meghagyásától legyen-e föltételezendő vagy sem ? Erre nézve nekem, t. ház, az a fölfogásom, miszerint a törvénynek mindenki a hazában, mihelyt az kellőleg közhírré van téve, engedelmeskedni tartozik. Hogy ha e részben talán jelenlegi praxisunk, talán a felfogás némi kételyeknek ad helyet — ami annál inkább lehetséges, mivel a törvénynek végrehajtását az administratio teendőitől mindenkor hajszálnyira megkülönböztetni nem lehet --- a törvényhozásnak és az életnek feladata a törvényes gyakorlat e részbe i kételyeit eligazítani. Én tehát azon felfogást, mely a baloldali módosítványban rejlik, mely szerint a törvényhatóságoknak különösen meg volna hagyandó, hogy a törvény közhírré tételével meghagyják közegeiknek, hogy azt teljesíteni tartoznak, nem helyeselhetem, nem tartom szükségesnek, és ezért nem is pártolom, {Helyeslés jo'ib felöl) Második elve a törvényjavaslatnak az, hogy a megyék tétessenek felelősekké egészen más értelemben, mint sem a hatóságok felelősségét felfogni képes volnék. Én a törvény előtti felelősséget nem látom kártérítési keresetek szűk korlátai közé szoritottnak. és nem hiszem, hogy e felelősségnek ily ii-ányban kiékezése, ily irányban kifejtése megfelelne azon felfogásnak, mely a törvény iránti engedelmesség kötelezettsége tiszteletre méltó fogalmának kellőleg megfelelne ; hanem azt inkább pénzügyi természetűnek látom, és már ezen szempontból sem helyeselhetem, hogy ama nemesebb felelősség helyébe emeltessék. Különben azon szakaszok, melyek a felelősséget ily szempontból tárgyalják, a megyéknek szerintem sokkal tágabb jogot adnak a törvénynyel szemben, mintsem a melylyel azokat felruháztatni szeretném: és pedig azért, mert némileg, habár talán szándéktalanul is, azon szint viselik, mintha megengedhető volna, hogy a törvény végre ne hajtassék, ha csak az abból eredhető kár megtéríttetik. Hogy a jelen körülmények között talán az adó behajtására rendkívüli eszközök szükségeltetnének, előttem ugyan kellőleg igazolva nincs: mert részemről azon örvendetes meggyőződést vélem az előttem tudva lévő korlátolt körű adatokból leszármaztathatni, hogy remény felett —• a mi épen a magyar alkotmányos gyakorlatnak és a magyar nemzet alkotmányos érzületének dicsőségére válik — sem a közigazgatás, sem az adóbehajtás terén rendkívüli fenakadásoknak helye nem volt, holott rendkivüli átalakuláson mentünk át. De ha mégis rendkivüli intézkedés szüksége forogna fen, ha azon körülmény forogna fen, és a pénzügyminiszter ilyeneket kívánna, hogy addig, mig i rendes körülmények közt törvény és gyakorlat a nehézségeket elhárítja, bizonyos évek során át a megyéknek a pénzügyi intézkedések irányában a felfüggesztések hatálya, és ezeknek csak extra domínium lehessen felterjesztést tenni: nem haboznám ezen hatalom meg-adásában. Azon elvnek letételében azonban akkor is fenakadnék: miszerint a megye és a megyei bizottságnak egyes tagjai felelősekké tétessenek nem a törvény elleni eljárás és izgatásért, nem a törvény iránti engedelmesség érdekében , hanem hogy valamely intézkedés czélszerüsége vagy czélszerütlen volta feletti vitatkozásban, a pénzügyre ebből eredhető kár iránt, és pedig kárpótlási kereset utján. Fenakadnék pedig ebben épen azért, mert a megyét nem régi feudális helyzetében, hanem azon helyzetében fogtam fel, melyben jelenleg van. Az nem egyesek, nem a megye közönségének közvetlen képviselete, hanem a bizottság a megye közönségéből származott delegatio: ezen delegatióban mint mandatarius foglalok helyet, mint mások választottja, mint mások jogainak választott őre, képviselője. Ily minőségben egyéni vagyonommal nem lehetek oly módon szavatos, mint a törvényben szándékoltatik. Rendkivüli súlyt fektetek arra, t. ház, hogy a közigazgatás és a kormány teendője, valamint a municipium valódi tevékenységi köre, a maga tisztaságában fentartassék, és hogy attól távol tartassanak az elvek, melyek attól elidegenitenének, a melyek az azokban való joggyakoilatot kétessé tennék, és a melyek azok geniussával össze nem egyezhetők. Ha a felelősség elvére nézve még mások tettek megjegyzést módositványomban, az azért történt , mert ha a megye köteles a törvény iránti engedelmességgel , akkor bizonyosan törvény szerint felelős is, és felelős, akár kimondjuk, akár nem, mert ez eddig is létezett. E felelősséget itt kiválókig kiemelni, akár csak az általam kihagyandónak javalt szakaszokra nézve való összefüggés miatt bir értelemmel, akár pedig bizonyos tényekre vonatkozólag. A mennyiben tehát az a kártérítési keresettel összefoglalható, részemről azt nem pártolhatom, és kihagyandónak vélem. A többiekben pedig a községi elöljárók, a megyei birák, a megyei törvényszékek eljárása iránt tétetik a megye felelőssé. Én a községeket nem tekintem a megye gyámsága és a megye felelősségének paizsa alatt levőknek. Ezen felügyelet és felelősség elvét nem szeretném törvényben kimondatni; sőt szeretném a községeket oly autonomszerü fejlődés elé vezettetni , mely szerint a község eljárásáért önmaga felelős. Ezt én nem tekintem feudális felfogásnak, hanem olyannak, a milyennek a szabad köz-