Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

86 CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1868.) ségre vonatkozó észrevételére, melyben azt mond­ja, hogy mi törvényesitenők a közerkölcsíség megromlását ezen institutio fentartása által, azt válaszolom, hogy ez csak akkor történnék, ha a monopólium megtartatnék azon kötelezettség mel­lett, hogy jövőre is csempészni minden ember kö­telességének ismerje; de miután épen megfordítva szól ami törvényünk, mert azt rendeli,hogy tartsa kötelességének minden ember mint saját jövedelmi forrását megkímélni minden csonkitá9tól, tehát a közerkölcsiség törvényesitéséről beszélni nem lehet. Igen nagyon szeretném a monopólium feltét­len megszüntetését ugy értelmezni, hogy például azon részei a dohány-monopóliumnak, melyek a szabad termelés megszoritásával vannak összeköt­1 ve, valamint a szabad kereskedésével is, ha ezek elejtetvén, tisztán csak a dohányeladás, mint a sóé, az állam számára jövedelmi forrásul fentartatnék, minek kivitelét természetesen pénzügyminiszter úrra kellene bizni, hogy combinálná, mennyi es­nék el ily kezelés mellett a dohány-monopólium jövedelméből. Föntartandónak vélem pedig a dohány-mono­pólium ezen részét azért, mert én a közvetett adók­nak vagyok barátja, és azokat minden esetre oly czélból és oly arányban szeretném kifejteni, hogy azok segélyével legalább a direct adókat lehetne enyhíteni, ha mindjárt nem is egészen elenyész­tetni. Igaz, akár hogy forgatjuk a dolgot, ezen megszüntetésre több rendbeli módok ajánlkoznak. Előbb is felhozta Tisza Kálmán képviselő úr, hogy többek által az hozatott volna föl, hogy a pipá­zókra vettessék ki ezen adó. De hiszen ugy is ezek fizetik ezen adót, habár nem directe, de indirecte. Ha a t. ház fontolóra veszi az indirect adók­nak azon jó természetét, melynél fogva a tárgyra kivetett adó legjobban eloszlik a szerint, minthogy minden ember csak oly mértékben fizet, a mily mértékben használja a tárgyat, s az ilyenek a nem kényszeritett adónemek: tehát az ilyen körülbelül önkéntes nemét az adóknak direct adókkal felcse­rélni nem vagyok hajlandó. Ha a t. ház a dohány-monopóliumnak meg­szüntetésének határidejét ki akarja tűzni, s a ha­táridő túlterjeszkedik azon, meddig a mi megbíza­tásunk tart: én ennek nem látom értelmét: mert nekünk jogunkban nem áll a jövő törvényhozás­nak kezét megkötni, és neki praescribálni, hogy te ezen tárgyat tüzetesen tartozol ezen szempont­ból felvenni és megvizsgálni. Igen is, annak volna értelme, ha azt mondanók, hogy ezen országgyű­lés tartama alatt ezt tartozik tenni; de arra alkal­masint az idő nagyon rövid, hogy ebből oly com­binatorium jöjön ki, a milyent mi szükségesnek tartunk. Miután tehát én a luxusadóztatást inkább helyeslem a direct adóztatás nemeinél: én ennél fogva a dohány-monopóliumnak minden megszorí­tás nélküli eltörlésébe sem most, sem egy esztendő múlva beleegyezni nem tudok ; ugyanazért nem is pártolhatom a 7-dik osztály véleményét. Török Sándor (nógrádi): T. képviselőház ! Én a központi bizottság által indítványba hozott határozati javaslathoz kivan ok igen röviden szó­lani, illetőleg egy javaslatot előterjeszteni. Azt hiszem, t. ház, mindnyájan meg vagyunk arról győződve, hogy midőn a dohány-monopóliu­mot az 1869. év régéig fen fogjuk tartani, szük­séges a nép megnyugtatására nézve valamit ten­nünk. Erről meg vagyunk mindnyájan győződve. Ugy látom, hogy a módokban van közöttünk a különbség. És miután én nem pártolhatom az elő­terjesztett indítványokat; nem pártolhatom a 7-ik osztály véleményét, nem különösen azon szem­pontból, mert nem tartanám helyes eljárásnak, ha a ház most előleg oly nagyfontosságú principialis kérdésben határozna; miután nem járulhatok egé­szén a pénzügyi bizottság véleményéhez sem, leginkább azért, mert az nem formulázta határo­zati javaslatát: bátor vagyok egy formulázott ha­tározati javaslatot előterjeszteni és tiszteletteljesen a ház asztalára letenni. Elnök: Fel fog olvastatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa): „Határo­zati javaslat. Kimondja a képviselőház határoza­tilag, hogy midőn a dohányegyedáruságnak 1869. év végéig leendő fentartását törvénybe igtatja, azt egyrészt azon elkerülhetlen szükség érzetéből teszi, melyet az ország pénzviszonyai szabnak elébe; de másrészt azt hiszi, hogy ily fontos nem­zetgazdasági elvek felett döntőleg és czélszerüen csak bővebb adatok és felvilágosítás nyomán ha­tározhat: szükségesnek látja kebeléből egy 15 tagú bizottságnak kiküldetését oly czélból elrendelni, hogy az a minisztériummal egyetértőleg az illető szakemberek és érdekeltek kihallgatása után e tárgyban véleményes jelentését az 1870. évi adó­kivetés tárgyalását megelőzőleg a következő pon­tokra nézve terjeszsze elő: „1-ör , szükséges-e nemzetgazdasági szem­pontból a dohányegyedáruságnak eltörlése vagy nem? ha szükséges, „2 - or , utasittassék a pénzügyminiszter, hogy különös figyelmét fordítsa oly pénzügyi miveletekre és adózási módokra, melyek nyomán a dohányegyedáruság megszüntetéséből az állam bevételeiben eredendő hiány kipótolható legyen." Ivánka Imre : T. ház! Előttem Madarász képviselő úr ismételve azon különbségre utalt,

Next

/
Thumbnails
Contents