Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

CCXLIV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1868.) 79 zásnak pedig oly rendszert, oly adónemet fentartani, a mely maga teremt bűnöket, melyek nála nélkül nem léteznének, oly eljárás, a melyet a tudomány és az élet egyaránt elitéi. (Elénk helyeslés balról.) Én tehát, midőn tekintetbe véve azon lehetetlenséget, melyben vagyunk, mint előbb is mondtam, az iránt, hogy ezen adónem rögtön eltöröltessék, kész vagyok annak egy bizonyos határig megszavazására; egyúttal okvetlen kötelességünknek tartom, hogy mondjuk ki határozottan a napot, melyen az egyedáruság meg fog szűnni: mert ha ezt nem teszszük, ugyanazon okok, melyek lehetlenné teszik a monopólium megszüntetését ma, lehetlenné fogják tenni azt mindenkor, mert igy soha sem fog lehetni azt megszüntetni, mert egy napról a másik napra soha sem fog lehetni megszüntetni. Hogy pedig kívánjam a napnak meghatározását , erre, még ujabb ösztönt látok azon határozati javaslatban, melyet a központi bizottság előterjesztett, a mely középponti bizottság nem csak nem teszi ki a határnapot, de még nem is annyira és egyenesen az eltörlésről, hanem főleg a monopólium reformjáról beszél; valamit reformálni pedig annyit tesz, mint azt föntartani. (Helyeslés balról.) Ezek után bevégezhetném beszédemet; azonban a t. pénzügyminiszter úr a múlt alkalommal azon várakozását méltóztatott kifejezni, hogy én. ha valaminek roszaságát fogom kifejezni, egyúttal meg fogom azt is mondani, mikép lehetne azon segíteni, mikép lehetne azt helyettesíteni. (Halljuk! Halijuk!) Megvallom, ugy találom, hogy a t. pénzügyminiszter úr nyilatkozata egyfelől tulszerény, másfelől tulkövetelő. {Zaj.) Tulszerény volt annyiban, a mennyiben alig lehet kétsége valakinek a felett, nekem legkevésbbé, hogy ő széles ismereténél fogva, és kivált, miután ő a dohánymonopolium leendő megszüntetését nálam sokkal előbb mondotta ki, bizonyosan sokkal jobb módokról és eszközökről birt gondoskodni, mint a mikről én gondoskodni képes lehetnék : de tulkövetelő másfelől, mert javaslatot kívánni ily fontos kérdésekben attól, a kinek az illető adatok rendelkezésére nem állanak: valójában túlságos követelés. Midőn arról van szó, hogy valamely elvben helytelen rendszert egy elvben helyessel, minden másra való tekintet nélkül, rögtön fölváltsunk, igenis lehet követelni mindenkitől, hogy midőn mondja azt, hogy e rendszer helytelen, mondja meg azt, mi a helyes; de midőn nem arról van szó, hanem arról, hogy helyettesítse a helytelent, de ugy, hogy az ország jövedelmei ne csökkenjenek, akkor annak meghatározásához oly részletes adatok kívántatnak, a melyek csak a kormánynak állanak rendelkezésre. Mindamellett, nem mint rendszeres tervet, de kimondom azon meggyőződésemet, hogy a dohányegyedáruság jövedelme nem egyetlen utón, hanem igenis az által, hogy ha a dohánynyal kapcsolatban levő ágai a termelésnek, gyártásnak, kereskedésnek s használatnak megadóztatnak, és pedig mérsékelten megadóztatnak, ezen jövedék pótolható lesz a nélkül, hogy a már túlságos egyéb adókat emelni kellene; értem azt, hogy egy igen mérsékelt adót lehet róni a termelésre, lehet róni a kereskedésre és gyártásra, s ha azok által nem fedeztetnék, bár tudom, hogy már sok oldalról megtámadtatott, de hitem szerint elég könnyen lehet pótolni a hiányt az által, mi a túlsó oldal egy igen tisztelt tagja által is inditványoztatott: lehet magának a pipázásnak megadóztatása által. (Hhjeslés a bal oldalon.) T. képviselőház, hallottam az ez ellen felhozott indokokat, hallottam mondani, hogy még nagyobb kémkedéssel, és Isten tudja micsoda költséges ellenőrködéssel járna ez • de engedelmet kérek, ezt tagadom. Azt, hogy dohányt nem rejteget-e valaki kertjének zugában, azt kémlelni, annak utána kell járni; de az, ha valaki dohányzik, oly nyilvános dolog, hogy azt eltagadni senki sem képes. (Zaj. Ellenmondások.) Számtalan ember van tagadhatatlanul, nem csak nálunk, de mindenütt a világon, a ki, kivált oly kézzel meg nem fogható személyt, mint a mily erkölcsi személynek tekinthető a kincstár, ha eléggé bizhatunk benne, hogy senki meg nem fogja tudni, igen szívesen meg fogja csalni; de ezek nagy tömegéből igen kevesen lesznek, kik olykepen kívánnák csalni, hogy minden perczben utón útfélen rajok lehessen mondani, hogy csalók. Vadnay Lajos: Ah! Tisza Kálmán: Engedelmet kérek azon képviselő úrtól, kinek ez annyira nem tetszik, bevárom czáfolatát; de azt hiszem, hogy ha a kormány meg fogja kísérlem ez irányban az adatok összegyűjtését, meg fog győződni róla, hogy sokkal kevesb bajjal fog járni, nem csak mint a dohánymonopolium fentartása, de sokkal kevesebbel, mint, felteszem, az, a mi a kormány előterjesztésében benfoglaltatik, s a minek viszonyaink közt ben is kell foglaltatni, a jövedelmi adó alapjának kiszámitása: mert mig azt, hogy mennyi jövedelme van valakinek, alig tudhatja más rajta kívül, addig azt, hogy dohányzik , tudhatja mindenki. Ezekben előterjesztve nézetemet a megszüntetés lehetősége felől, végzem beszédemet azzal, hogy részemről a törvényjavaslatot a részletes vita alapj'ául elfogadom, de a 7-dik osztály külön véleményében foglalt határozati javaslatot, melyben az időpont, a melyben a monopólium megszüntessék, ki van mondva, elfogadtatni kérem. (Helyeslés a bal oldalon.)