Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

74 CCXLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 20. 1868.) ezen értelmezhetés tökéletesen megszűnik .Különben 1 is én azt gondolom, hogy senkinek sincs czéljában azon elvet megállapítani, hogy a kik csak kisebb mennyiségben vásárolhatnak. azok magasabb áron vegyék a z6t. (Közbeszólások : Maradjon !) Elilök t Elfogadja a t. ház a 11-ik szakaszt a központi bizottság által tett módosítással ? (Elfogadjuk!) Ennélfogva a 11-ik szakasz a központi bizottság által tett észrevétellel elfogadtatik. Horváth Lajos jegyző (olvassa a 12-ik szakaszt.) HaláSZ Boldizsár : T. ház! Én ugy vagyok értesülve, hogy ily marhasó-készlet körülbelül még 200,000 mázsányi van. Már most én részemről nem tudok megnyugodni abban, hogy e készlet megsemmisíttessék, vagy nem tudom mi történjék vele. Ha valakinek van szándéka, abból miért ne vásárolhasson, ne vehessen ? Méltóztassanak megengedni, valóban a provisorium alatt sokszor botrányos dolgok történtek: midőn például néhány dohánytermelő holmi sarju-dohányt vitt eladni, azt mondották reá, hogy ez nem kell, ezt nem veszszük meg; és mit tettek vele ? A Tiszába sülyesztették. Tehát kérem, ha már készen áll azon 200,000 mázsa, legalább engedtessék meg, hogy eladathassák. Ennélfogva én ezen 12-ik pontot igy kívánnám módositani: „A különösen készített marhasótermelés a fenálló mérsékelt áron árultassék, és mihelyt a meglevő készlet eladatik, az árulás azonnal megszűnik." Ezt ajánlom a t. ház figyelmébe; mert az valósággal különösen tűnnék föl, hogy van marhasó, de azt nem szabad árulni csak azért, mert a pénzügyminiszter úr netalán néhány forinttal többet vél bevehetni akkor a kősóból. (Maradjon!) Elnök : Elfogadja a t. ház a 12-ik szakaszt? {Elfogadjuk! Közbeszólás a szélső bal oldalról : Hát a Halász rnódositványával mi történik f) Bocsánatot kérek, én kötelességemből kifolyóiaga szerkezetre tettem fel a kérdést, s miután a t. képviselő úr írásbeli módositványt nem adott be, következőleg az 6' módositványa fölött nem is történhetett szavazás. Horváth Lajos jegyző (olvassa a 13-ik szakaszt.) Kerkapoly Károly előadó : A központi bizottság ezen egész szakaszt átalakitatni kívánja e következő szerkezettel : „A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a sójövedékre vonatkozó eddigi szabályokat és rendeleteket, különösen azokat is, mekyek a sónak trágyázási és technikai czélokra eladását szabályozzák, amennyiben jelen törvény által változás alá nem esnek, továbbra is érvényben tarthassa. * Elnök: Elfogadja a t. ház a központi bizottság eme szövegezését? (Elfogadjuk!) Papp Pál: A sójövedékre vonatkozó miniszteri törvényjavaslat, valamint a központi bizottság munkálatának részletes tárgyalásánál mutatkozott a t. háznak azon pontokba bele nem egyezése s helytelenitése. Ezen 13-ik pont az, mely magában a legtöbb nehézségeket foglalja, annyival inkább, miután nem tudjuk, hogy mit szavazunk meg benne. A központi bizottságnak észrevétele csupán csak egy pár igének vagy szónak hajlításában különbözik ; egyéb észrevételt a központi bizottság e pontra nézve nem tesz. Én pedig szükségesnek találnám, ha valamennyi pontja e javaslatnak, vagy bizottsági munkálatnak visszaküldhető volna az osztályokhoz ujabb tárgyalás és bővebb tárgyilagos felvilágosítás végett. Ézt ajánlanám a t. ház figyelmébe, és kérem az osztályokhoz visszaküldeni hogy az tárgyilagos, terjedelmes véleményét előterjeszsze. (Maradjon!) Elnök: Elfogadja a t. ház a 13-ik szakaszt a központi bizottság által tett észrevétellel ? (Elfogadjuk!) Csanády Sándor: Nem fogadjuk el! Elnök: Ennélfogva kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a 13-dik szakaszt a központi bizottság észrevételével elfogadta. Simay Gergely: T. ház! A törvények alkotása körül, azt hiszem, egyik mellőzhetlen tekintetnek kell lenni annak is, hogy az alkotandó törvényben azon tárgy, melyről intézkedés tétetik, a lehetőségig egész kiterjedésében ki legyen fejtve s ne hagyjon főn semmi kételyt egyes ágaira nézve. A jelen törvényjavaslatnál én ezen mellőzhetlen tekintetet némileg figyelmen kivül hagyatva, mellőzve látom, és pedig azért, mert benne egyetlen szóval sem tétetik említés a sós kutakról, melyek minden esetre a sónak tárgyát képezik, és arról említést tenni nézetem szerint mind az orszáf lakosságának megnyugtatása, mind magának a kormánynak is érdekében áll annyival is inkább, hogy későbben az e tekintetben történhető tévmagyarázatok elkerültessenek. Ellenvetheti talán valaki, hogy itt a sójövedékrőlvanszó.a sós kutak pedig nem képezik a sójövedék tárgyát. Legyen szabad, t. ház, e részben utalnom az erdélyi 1848 : XI. t, cz.-re, mely habár hasonlólag a só árára vonatkozik, még sem tartotta feleslegesnek a sós kutakról is említést tenni, és illetőleg azoknak szabad használatát a hazai törvények értelmében fentartani. De, t. képviselőház, még egy más körülmény is van, a mely engem arra indít, hogy a sós kutakra vonatkozólag ezen törvényben praecis. határozott intézkedést kívánok tétetni. Ezen körülmény a következő: vannak, t. ház, Erdélyben és talán Magyarországon is oly helységek. melyek-