Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-244
Ik CCXLIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Junias 20. 1868.) Kerkapoly Károly előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Méltóztatnak e pontot elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennél fogva a 9-ik szakasz 3-ik bekezdése megmarad. Horváth LajOS jegyző (olvassa a 9-ik szakasz vég bekezdését.) Kerkapoly Károly előadó: A központi bizottságnak ezen bekezdésre azon észrevétele van. hogy miután a képviselőház nem határozhatná meg, hogy Wielicskán mennyi legyen a só ára, ha csak e tekintetben egyezmény nem köttetett volna az illető kormánynyal, kifejezésre kívántuk hozni azt, hogy e szó után : „Wielicskán" fölveendők lennének ezek: „a második szakaszban emiitett egyezmény alapján". Továbbá a 2-dik sorban e szó helyett ; ^szántára" ez lenne Írandó : „saját szükségletére;" a többi változatlanul maradna. Elnök : A pénzügyminiszter úr erre nézve módositványt adott be: lesz szerencsém azt felolvastatni. Horváth LajOS jegyző (olvassa a pénzügyminiszter módositványát, mely szerint a 9-ik szakasz utolsó kikezdene helyébe volna teendő : „Árva, Liptó és Turócz megyék mindegyikében felállítandó raktáraknál a zöld- és spizasó 5 frt 40 kr. u ) MadoCSányi Pál: A mint szerencsém volt a minap is említeni, köszönettel fogadom a pénzügyminiszter urnák az iránti nyilatkozatát, hogy az illető vidékeken sólerakó helyek fognak felállíttatni, mert a sólerakó helyek felállítása által eleje lesz véve a visszaéléseknek, melyek a só eladásánál követtettek el; hanem mégis azon részben nem lehet megnyugtatásomat kijelentenem, hogy a miniszteri előterjesztésben, a spiza- és a kősó közti különbség nincs megemlítve, holott a zöldsó és a spizasó közt a becsre és az értékre nézve annyi a különbség, hogy most is leginkább az által károsodik meg a köznép, hogy midőn zöldsót kivan az illető eladóknál, spizasót kap. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy épen azon vidéket a legszegényebb nép lakja, és hogy épen az ottani szegény népnek legtöbb szüksége van a sóra. Mert mi főeledele azon népnek ? A kolompár. Zsiradéka nem levén, ehhez sok só szükséges. A káposzta, melynél szintén fődolog a só. Úgyszintén a marhanevelésnél is. Mert juhokat kell tartani és a túró sok sót követel, Üszre nem levén neki elegendő takarmánya, hogy juhait eltartsa, azokat meg kell ölnie és be kell sóznia: ehhez ismét sok só kell. Ha valami vidék terhelve van a sóra nézve, akkor ez a felvidék, a mint ez statistikai adatokból kitűnik. Szepesy Mihály munkája szerint egy személyre 16'4 font sófogyasztás esik. Méltóztassanak felvenni, hogy a felvidéken most kétféle só van : az úgynevezett limitosó , és az; úgynevezett kereskedelmi, comerz-só. Limitosó jön egy személyre 18 font, az egésznek fogyasztása tesz 13,000 mázsát; azon kivül kereskedelmi só a múlt években elfogyott 8—9 ezer mázsa: és így Liptóban, Árvában és Turóczban nem 18 font, hanem 27 fontnál is több esik egy főre. Átlagos számítás szerint egy-egy személy 1 frt 1() V a krral járul a sójövedelemhez. Már ha méltóztatnak felvenni mi huszonkét ezer mázsa só ára, akkor világosan kitűnik, hogy egy személyre nem 1 frt 10 Va kr, hanem sokkal több, 1 frt 50 kr. esik, és igy a mostani rendszer szerint kétszeresen van károsítva a nép. Régi időkben, a midőn még utalva voltunk a lengyel államra , a lengyel állam barátsága és a kedvező szomszédi viszonyok tűrhetővé tették az állapotot. Akkor még Porosz- és Oroszország Wielicskából nem vitték ki a legjobb sót potom áron. Sőt még Mária Terézia idejében is egész 1848-ig szintén figyelembe vették azt, hogy kisebb áron kell a sót adni; de ez nem volt kedvezmény, mert a galicziai só roszabb,mintamáramarosi só, s csak Schmerling és Bach alatt jöttek azon ideára, hogy fejenkint kivetették az illetményt és a többit roppant áron kellett fizetni, holott most a kereskedelmi zöldsó 8 frt. és a spizasó 7 frt. 83 krért a vállalkozók lerakó helyein adatik el. Részemről azonban korán sincs szándékomban, hogy priveligiált állapotot idézzek elő, hanem a sóárakat ugy kívánnám megállapittatni, hogy ez által a csempészetnek ut ne nyiljék, se a közigazgatásra hátrány ne származzék. Ez távol van tőlem.Meg vagyok győződve, hogy azon kis haszon fel nem éri azon költségeket, melyeket a csempészet okoz ; sőt ha oly állapotban volnánk, hogy nem lehetne igazságot szolgáltatni neküuk, csak az által, hogy a csempészetnek tág kapu nyittassék, akkor arra kérném a t házat, hogy adna minden személynek egy bizonyos számú fontot ajándékba, a többit pedig vegye egyformán mert igy a csempészkedési költségek, melyek inproductivak, nem mennének füstbe; hanem csak azt kívánom, hogy azon vidék állapota tűrhetővé tétessék, Magyrországon fenálló sóárakhoz képest adassék a galicziai só, azaz legyen csekélyebb, mert a galicziai só sokkal kevesebbet ér, mint a mármarosi. Ha a zöld sóra indítványomban ki sem terjeszkedem és e részben el is fogadnám a miniszter úr indítványát, legalább a spizasó, mely sokkal roszabb és csekélyebb értékű, ugy szállíttassák le, hogy ez által a csempészkedés is meg legyen akadályoztatva, de azon vidék se szenvedjen sérelmet, avagy pedig — a mi meggyőződésem szerint sokkal czélszerubb s mi által a három megye lakosságának érdekei sikeresebben meg lennének
