Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-244

Ik CCXLIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Junias 20. 1868.) Kerkapoly Károly előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Méltóztatnak e pontot elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennél fogva a 9-ik szakasz 3-ik be­kezdése megmarad. Horváth LajOS jegyző (olvassa a 9-ik szakasz vég bekezdését.) Kerkapoly Károly előadó: A központi bi­zottságnak ezen bekezdésre azon észrevétele van. hogy miután a képviselőház nem határozhatná meg, hogy Wielicskán mennyi legyen a só ára, ha csak e tekintetben egyezmény nem köttetett volna az illető kormánynyal, kifejezésre kívántuk hozni azt, hogy e szó után : „Wielicskán" fölveen­dők lennének ezek: „a második szakaszban emii­tett egyezmény alapján". Továbbá a 2-dik sorban e szó helyett ; ^szántára" ez lenne Írandó : „saját szükségletére;" a többi változatlanul maradna. Elnök : A pénzügyminiszter úr erre nézve módositványt adott be: lesz szerencsém azt felol­vastatni. Horváth LajOS jegyző (olvassa a pénzügy­miniszter módositványát, mely szerint a 9-ik szakasz utolsó kikezdene helyébe volna teendő : „Árva, Liptó és Turócz megyék mindegyikében felállítandó raktá­raknál a zöld- és spizasó 5 frt 40 kr. u ) MadoCSányi Pál: A mint szerencsém volt a minap is említeni, köszönettel fogadom a pénz­ügyminiszter urnák az iránti nyilatkozatát, hogy az illető vidékeken sólerakó helyek fognak felállít­tatni, mert a sólerakó helyek felállítása által eleje lesz véve a visszaéléseknek, melyek a só eladásánál követtettek el; hanem mégis azon részben nem le­het megnyugtatásomat kijelentenem, hogy a mi­niszteri előterjesztésben, a spiza- és a kősó közti különbség nincs megemlítve, holott a zöldsó és a spizasó közt a becsre és az értékre nézve annyi a különbség, hogy most is leginkább az által ká­rosodik meg a köznép, hogy midőn zöldsót kivan az illető eladóknál, spizasót kap. Méltóztassa­nak tekintetbe venni, hogy épen azon vidéket a legszegényebb nép lakja, és hogy épen az ottani szegény népnek legtöbb szüksége van a sóra. Mert mi főeledele azon népnek ? A kolompár. Zsira­déka nem levén, ehhez sok só szükséges. A ká­poszta, melynél szintén fődolog a só. Úgyszintén a marhanevelésnél is. Mert juhokat kell tartani és a túró sok sót követel, Üszre nem levén neki ele­gendő takarmánya, hogy juhait eltartsa, azokat meg kell ölnie és be kell sóznia: ehhez ismét sok só kell. Ha valami vidék terhelve van a sóra nézve, akkor ez a felvidék, a mint ez statistikai adatokból kitűnik. Szepesy Mihály munkája szerint egy sze­mélyre 16'4 font sófogyasztás esik. Méltóz­tassanak felvenni, hogy a felvidéken most két­féle só van : az úgynevezett limitosó , és az; úgynevezett kereskedelmi, comerz-só. Limitosó jön egy személyre 18 font, az egésznek fogyasz­tása tesz 13,000 mázsát; azon kivül kereskedelmi só a múlt években elfogyott 8—9 ezer mázsa: és így Liptóban, Árvában és Turóczban nem 18 font, hanem 27 fontnál is több esik egy főre. Át­lagos számítás szerint egy-egy személy 1 frt 1() V a krral járul a sójövedelemhez. Már ha méltóz­tatnak felvenni mi huszonkét ezer mázsa só ára, akkor világosan kitűnik, hogy egy személyre nem 1 frt 10 Va kr, hanem sokkal több, 1 frt 50 kr. esik, és igy a mostani rendszer szerint kétszeresen van károsítva a nép. Régi időkben, a midőn még utalva voltunk a lengyel államra , a lengyel állam barát­sága és a kedvező szomszédi viszonyok tűr­hetővé tették az állapotot. Akkor még Porosz- és Oroszország Wielicskából nem vitték ki a legjobb sót potom áron. Sőt még Mária Terézia idejében is egész 1848-ig szintén figyelembe vették azt, hogy kisebb áron kell a sót adni; de ez nem volt kedvezmény, mert a galicziai só roszabb,mintamá­ramarosi só, s csak Schmerling és Bach alatt jöttek azon ideára, hogy fejenkint kivetették az illetményt és a többit roppant áron kellett fizetni, holott most a kereskedelmi zöldsó 8 frt. és a spizasó 7 frt. 83 krért a vállalkozók lerakó helyein adatik el. Részemről azonban korán sincs szándékom­ban, hogy priveligiált állapotot idézzek elő, ha­nem a sóárakat ugy kívánnám megállapittatni, hogy ez által a csempészetnek ut ne nyiljék, se a közigazgatásra hátrány ne származzék. Ez távol van tőlem.Meg vagyok győződve, hogy azon kis ha­szon fel nem éri azon költségeket, melyeket a csem­pészet okoz ; sőt ha oly állapotban volnánk, hogy nem lehetne igazságot szolgáltatni neküuk, csak az által, hogy a csempészetnek tág kapu nyittas­sék, akkor arra kérném a t házat, hogy adna min­den személynek egy bizonyos számú fontot aján­dékba, a többit pedig vegye egyformán mert igy a csempészkedési költségek, melyek inproducti­vak, nem mennének füstbe; hanem csak azt kívá­nom, hogy azon vidék állapota tűrhetővé tétessék, Magyrországon fenálló sóárakhoz képest adassék a galicziai só, azaz legyen csekélyebb, mert a galicziai só sokkal kevesebbet ér, mint a mármarosi. Ha a zöld sóra indítványomban ki sem terjeszkedem és e részben el is fogadnám a mi­niszter úr indítványát, legalább a spizasó, mely sokkal roszabb és csekélyebb értékű, ugy szállíttas­sák le, hogy ez által a csempészkedés is meg legyen akadályoztatva, de azon vidék se szenvedjen sérel­met, avagy pedig — a mi meggyőződésem szerint sokkal czélszerubb s mi által a három megye lakosságának érdekei sikeresebben meg lennének

Next

/
Thumbnails
Contents