Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

bí CCXLIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 19. 1868.) mely szerint bármely adónem agióval szökteBsék fel: ellenkezik az 1867. XV-ik t. czikkelyének 5. szakaszával, a melyben Magyarország a függő adós­ságokból 312 millióra nézve a kölcsönös garantiát az osztrák tartományokkal együtt elfogadta. Épen ezért Magyarországnak nézetem szerint oly eljárást követni, mely által ezen kölcsönös garantiával ellenkezőleg önmaga rontsa meg a papírpénznek azon függő adósságokhoz tartozó értékét, ellenkez­nék ezen törvénynyel. Ha azt érti a középponti bizottság, hogy Er­délyben a pénz értéke különbözik a magyarorszá­giétól , mert a pénz egyik helyt becsesebb, mint a más helyt, az egyik helyen drágább, a másik he­lyen pedig olcsóbb: ebben tökéletes igaza van; de megfordított arányban: mert ám menjen bárki Erdélybe, nézze meg azon pénzszükséget, mely jelenleg ott van, és senki nem fogja azt mondani, hogy azon 1 forint, mely Erdélyben van, értékére, becsére nézve egyezik azzal, a mely Pesten van. Egyetlen egy érvényes indok szolgált a 3 frt 80 krnak az erdélyi részekből megválasztott képviselők által kölcsönös értekezletükben történt elfogadásá­ra, a melyet gr. Teleki Domokos is felhozott: hogy t. i. jeleleg a termelési költség mégis többre me­gyén, mint amennyi volt 1848-ban, és kivált azon öt akna miatt megy többre, a melyet főkép Erdély BÓbevásárlási érdekei miatt a kormánynak fen kell tartani. Ez volt oka annak, hogy t. képviselőtársam Teleki Domokos nem a praecis mathematikai cal­culust, 3 frt 41 V 2 krt indítványozta, hanem igenis azon mostani nagyobb termelési költségek tekin­tetéből még ehhez hozzászámított 38/ 2 krt is. Méltóztatnak némelyek talán a csempészetet említeni, hogy t. i. az erdélyi részek és az Erdé­lyen innen lévő részek közt valamely nagy csempészet fog beállani ezen alábbszállitás miatt. Én bátor vagyok kifejezni, hogy ezen csempészetet lehetőnek nem tartom. Az áll ezen törvényjavaslatban, melyet a központi bizottság inditványozott, hogy Erdély lakói saját szükségletére az ottani sóaknáknál ennyi meg ennyi legyen a só kedvezményi ára. Már hogy valaki azon sóval, mely neki kedvez­ményi áron saját szükségletére adatik, csempésze­tet űzzön és eladja, mikor ő a helyett sokkal drágábbat lenne kénytelen saját szükségére bevásá­rolni az aknáknál kereskedési áron : ezt meg­fogni képes 'nem vagyok. Ez valóban a csempész­nek nagyon drágába kerülne. Nem az ingere bármi csempészetnek, hogy azok, a kik űzik, a csempészet tárgyát minő áron veszik ? hanem azon differentia, mely a megvásárlási meg az eladási ár közt van, A volt absolut osztrák kormány a ma­gyarországi 8 ftos sóra nézve a csempészettől nem félt a 4ft. 60 krros erdélyi sóval szemben, pedig a 4 frt.60kr. és 8 ft. között nagyobb a differentia, mint a most javasolt erdélyi 3 frt 80 kr. s a mostani le­szállított magyarországi 5 frt között. Van azonban egy más csempészet, mely a moldvai határokon űzetik Erdélybe. Ugyanis Moldvának Erdély felé eső szélén valóságos rak­tárak vannak, melyekből a moldvai sónak mázsája öt ezüst húzáson adatik. Ezzel szemben áll az erdélyi sónak mostani nagy ára, mely azt okozza, hogy a székelység egy részére, sőt tovább is, bármi őrködések daczára igen sok moldvai só csempésztetik be. Elismert tekintélyek állítják, hogy az egész­ség végett személyenkint 18 font só kívántatik. De jelenleg Erdélyre az igen t. pénzügyminiszter ár egykori nyilatkozata szerint fejenkint csupán 7 és % font is esik. Lónyay Menyhért pénzügyér: 14 fontot mondtam. Gál JánOS: Kérdhetné valaki, hogyan állt a só ügye Erdélyben 1848-ban, s hogy áll most? Ez csak ugy áll, hogy a mint a volt kormány rendre feljebb emelte a só árát, épen ugy időn­kint lett kevesebb a fogyasztott só mennyisége. S jelenleg, a mint a hivatalos adatok bizonyítják, 25,000 mázsa sóval kél el kevesebb, mint 1848­ban. Méltóztassanak tekintetbe vennie szerint azt, hogy ha ezen 25,000 mázsa só hozzájárulna azon mennyiséghez, a mely jelenleg Erdélyben elkel, vajon mekkorát fog tenni azon differentia, a mely a gróf Teleki Domokos által inditványozott 3 frt. 80 kr. s a központi bizottság 4 írtja között van. Jelenleg 1 50,000 mázsa só kél el Erdélyben, tehát a differentia, mely a középponti bizottmány által és a gr. Teleki Domokos által javasolt két árhoz képest a 150,000 mázsa só pénz bevételére nézve van, csak 30,000 frtot teszen. Részemről ugyan azt az elvet el nem ismerem, hogy Ma­gyarországnak bármelyik része azt mondhassa Magyarország másik ré-zével szemben : ti az ál­lamszükségleteire annyit nem adtok be, mint a a mennyi a proportione ezen területre esnék; el nem ismerhetem azt, hogy Magyarország egyik része a másikkal szemben ezek tekintetében számol­tatásra mehessen. De még is kisértsük meg, vajon azon 30,000 forint oly nagy összeg-e, mely az er­délyi só árának lejebb szállítását akadályozná? és kisértsük meg épen az erdélyi sójövedelemre praeliminált költség tekintetében. Igen t. pénz­ügyminiszter úr természetesen azon költségeket, a melyek az erdélyi só eladására s termelésére tétet­nek, az erdélyi illető hivatalos felterjesztések után vette fel a költségvetésbe. De ezek közt a 88-ik lapon ezt találjuk : a gazdasági sónemek terme-

Next

/
Thumbnails
Contents