Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-243

CCXLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 19. 1868.) 53 hatást gyakorol az árak csekélysége, erre nem akarok a külföldről példát hozni, hanem csak Magyarország területéről. 1856-ben a só középára Magyarországban 6 frt 23 kr volt, és akkor a sójövedelem tett 12 millió 435 frtot; 1866-ban, azaz 11 évvel később a só középára volt 9 frt 30 kr, a jövedelem pedig csak 10 millió 416,000 frt, következőleg a különbség volt 2 millió 19,345 frt. Ugyan e mellett szól Erdélynek szegénysége : mert nem tekintve azt, hogy Erdély mennyi adóval van terhelve, tekintetbe kell venni, hogy a lakosságból naponkint százankint költöznek szomszéd országokba, mert nem képesek az adót fizetni, és hogy mindennapi kenyeröket megszerezhessék; ugy hiszem, hogy a kivándorlás megakadályozása czéljából is kötelessége, valamint a kormánynak, ugy az országgyűlésnek a nép sorsán könnyíteni; könnyíteni pedig jelen esetben csak is a sójövedék árleszállításával lehet. Ezek felsorolása után átmegyek a központi bizottság javaslatára. A központi bizottság 4 frt 60 és 4 frt 90 krról leszállította ugyan a só árát 4 frtra, és ezt azért teszi, mert habár az 1848-diki kolozsvári XI. t. ez. 1-ső szakasza tisztán mondja, miszerint a kősó ára az unió után felébb nem emeltethetik, mégis tekintetbe kívánja vétetni a megváltozott pénzértéket. Én tudom, hogy az országgyűlésnek joga van törvényeket változtatni és ujakat hozni, és azért ezen indokolásra semmi súlyt nem fektetek; de nem tudom, vajon volt-e a központi bizottságban erdélyi képviselő, ki megmondotta volna, miként változott Erdélyben a pénz értéke ? Ha volt is, nem mondotta meg. Megmondom én. Erdélyben változott a pénzérték ugy, hogy az, mit a nép vásárol, két-három annyiba kerül, mint 1848-ban, és a mit a nép elad, t. i. a gabona, kivéve a rendkívüli éveket, épen azon áron kél el, mint 1848-ban. De tegyük fel, hogy változott a pénzértéke, vajon Magyarországon nem változott? És én örömmel üdvözlöm a t. pénzügyminisztert, midőn 7 frt 45 krról a só árát 5 frtra szállítja; de a mily örömmel üdvözlöm, oly határozottan megkívánom, hogy Erdélyre nézve is ugyanazon kedvezmények lépjenek életbe: és ezt annál jogosabbnak tartom, mert mig egy erdélyi napszámos naponkint 60, legfelebb 70 krt keres, ugyanakkor Magyarországban a napszám 2—5 frt, (Ellenmondás) következőleg a magyarországi napszámos könnyebben megfizetheti az 5 frtos sóárt, mint az erdélyi a 4 frtot. A központi bizottság nagy súlyt fektet arra, hogy a csempészetet megakadályozza; de én bátor vagyok a t. képviselőházat arra figyelmeztetni, hogy a csempészet kétféle. Én azon csepészetet, mely Erdélyből Magyarországba történik, nem tartom oly nagyon veszélyesnek, mert Magyarországon a só ára 5 frt, Erdélyben pedig 3 frt 41 kr, sminden mázsánál az állam károsodik egy frt 59 krral, de ez megmarad az országban, mely úgyis egyikmásik szin alatt, a kormány zsebébe megy; holott ha Romániából Erdélybe csempészetik a só, akkor az államkincstár károsodik öt forinttal, azon kívül az ország károsodik két frt 50 krral, mit fizet az odavaló sóért, összesen 7 frt 50 krral, mi minden esetre orvoslatot kivan. Elismerem, hogy a központi bizottság jót akart akkor, midőn a só árát négy forintra indítványozta leszállítani: mert ez által a 240,000 mázsán, mit a lakosok fogyasztanak el, 141,600 frt takaríttatik meg. De megvallom, ezen megtakaritás nem egyéb, mint nesze semmi fogd meg jól: (Derültség) mert midőn, uraim, a lakosok által fogyasztott 240,000 mázsán 141,600 frtot takarítunk meg, ugyanakkor a marhasóért 796,758 frttal többet adunk, mint eddig a marhák által fogyasztatott; nem adtunk csak 315,246 frtot, a jelenben pedig kellene adni 1,260,974 frtot, következőleg 796,758 frttal többet, mint eddig; ennyit pedig Erdély nem adhat ki; tehát kénytelen az ember vagy meghúzni a sót magától és állataitól, vagy pedig a csempészetet még nagyobb mérvben folytatni, mint eddig; ezt pedig, azt hiszem, nem akarhatja az országgyűlés, nem akarhatja a kormány. Most áttérek Teleki Domokos gróf módositványára. O három frt 80 krra kivánja leszállitani a só árát: nem tudom az okát, hogy miért? mert hiszen 1848 előtt a törvényes állapot volt 3 frt 15 kr., az az a jelen pénzérték szerint 3 frt 41 kr.; tehát ha annak elfogadására kérné az országgyűlés, azt érteném, miután így a régi állapotra térnénk vissza. Ha csak azért nem akarja, hogy az agio leszállittassék, egyébként nem értem. Ily praecedenst pedig felállitani legveszedelmesebb volna a világon, mert ekkor sohasem lennénk biztosak arról, hogy a midőn ma egy forintal fizetjük, hogy holnap az agio 50 — 60°/

0 levén, nem fog-e emeltetni az adó is 50—60°/

9-kal. Ezen okoknál fogva az én módositványom oda járul, miszerint Erdélyben szállíttassák le a só ára az 1848-as árra, azaz 3 frt 41 krra, és biztosítom a t. házat, hogy midőn az megtörténik, akkor Erdélyre nézve Romániával szemben a csempészet tökéletesen megszűnik, és akkor meg lesz takarítva azon nagy pénzösszeg, melyet a pénzügyőröknek fizetnek. Mert a 89 krnyi különbség, a mely léteznék a romániai és erdélyi só közt, nem birhatja arra az illetőket, hogy a csempészetet tovább folytassák. Biztosítom a t. házat, hogy a leszállítás által a kormány károsodni nem fog, de nyeresége lesz. Éz végül mindig avval biztattuk a népet, hogy sorsán könnyíteni fogunk. Itt az ideje, hogy könnyitsünk,