Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-242
CCXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 18. 1868.) 41 ori extensione) habeant priorem salis ex Polonia liberam inductionem et usum w . Tehát épen az idézett régi törvény, mely a három vármegyéről szól, maga kizárja azon lehetőséget, hogy a fölhozott előny tovább terjesztessék. De különben azon egyezményben is, melyet a minisztérium kötött, fen van tartva, hogy az eddigi szokások és mód szerint fog ezen vármegyékben a só kivételes ára megállapittatni. Egyébiránt a mi magát a trencsénmegyei sófogyasztást illeti, bátor vagyok felvilágosításul adni azt, hogy miután Trencsén megyénél a határszélek érintetnek és — bár egy részb> n Morvaország közbeesésével — a porosz határszél, az utóbbi szakasz értelme szerint a szállítási ár is a só árához számítva 46 krral alább van téve, mint a milyennek kellene lenni, és 6 frt 65 kr helyett az egyezmény szerint 6 frt 19 krra van megállapítva: tehát azon előny, mely ama három megyének nyujtatik, némileg Trencsénnek is nyujtatik, nem azért, mért hegyes vidék, hanem mert a határhoz közel esik, és e tekintetben azon rendelet alá esik, hogy a csempészet megelőzése végett az árak leebb is szállíthatók. Ugy hiszem, ezen kijelentés után t. képviselő úr az átalános szabályban megnyughatik. Kvassay László: Az átalános szabály szerintem az, hogy minden törvény Magyarország összes területeire egyaránt rendelkezzék. Elismerem ugyan, hogy lehetnek helyi körülmények, a melyek a törvénynek módosítását e helyekre nézve szükségessé teszik, s ez oknál fogva helyeslem, hogy Erdélyre, Árva, Turóez és Liptó megyére s a napirenden levő javaslatban megnevezett egyéb területekre nézve engedmények tehetők. Azonban ezen kivételes engedményeket ugy tartom helyeseknek, ha véleményem szerint mindazon helyeken alkalmaztatnak, a hol hasonló viszonyok forognak fen, a melyek azon kiváltságokat előidézték. Már most vizsgáljuk meg, mik lehetnek azon körülmények, a melyek ezen három éjszaki megyére, már a régi törvényekben foglalt s most ujolag javasoltatott kiváltságokat megszerezték. Legelőbb a törvény szolgál útmutatásul, nevezetesen 1548. XXDL. t. czikknek szavai, a miként már Madocsányi képviselő úr elmondani szíveskedett. E szerint felhozatik első okul a kozzáférhetlenség a máramarosi s egyéb magyarországi sóaknákhoz. Már méltóztassék bárki is Magyarország térképére egy pillantást vetni, s lehetetlen , hogy meg ne győződjék arról, hogy Trencsén megye sokkal távolabb fekBzik a máramarosi sóaknáktól, mint azon három megye. De a közvetlenül ezen időszak után bekövetkezett törvényhozás is elismerte ezen törvény tarthatatlanságát, s már az 1550. LXYIH. t. ez. többé nem a három megyéről, hanem átalában a felvidékről szól. E vidékbe foglaltatik véleményem szerint Trencsén megye is. A második ok volna a három megyében létező szegénység. Már, tisztelt ház, én határozottan állithatom, hogy olyan szegénység, mint a milyen Trencsén megyében, főkép annak két járásában létezik, sehol másutt nincs. Kitetszik abból, hogy számos népessége nem nagyobb társaságokban,hanem családonkint szétszórva szanaszét a hegyekben lakik, s csak legnagyobb erőfeszítéssel képes mindennapi kenyerét a zab és burgonya termesztésével megszerezni. Boldog közölök az, a ki az évnek legnagyobb három ünnepén marhahússal élhet. De szegénységük kitetszik még inkább gazdasági módjokból, melynél a marhát épenséggel nélkülözik, s igy a szántást a kapálással pótolják s a trágyát hátukon kénytelenek földeikre kihordani, s daczára e mostoha körülményeknek e hegyi lakók ragaszkodása a magyar hazához határtalan. Végre a harmadik ok, s ez nagy igazságtalanság : hogy megyénkben majdnem egy negyed rész földet tartalmazó rósz fekete wielicskai só árultatik ; s árultatik oly árban, mint másutt a máramarosi só. Mindezeknél fogva alázatosan kérem a t. házat, méltóztassék azon három megyére szolgáló kedvezményt Trencsén megyére is kiterjeszteni: kiterjeszteni pedig annál inkább, minthogy ez Trencsén megye részéről számos alkalommal s több országgyűlésen gravamenkép felhozatott; nevezetesen az 1832. és 1836-ban a szabadelvű párt s közte több itt jelenlevő nagyérdemű képviselő ez igazságtalanságot belátván, meg akarta szüntetni, de az akkori udvari párt ezen nemes törekvésöket érvényesíteni nem engedte. Ennélfogva én ujolag ajánlom a t. háznak a módositvány elfogadását. Vitolay József: Előttem szóló képviselőtársaim mindazon érveket, melyeket én felhasználni akartam, felhozván, azokról nem szólok; egyedül a só árát és minőségét akarom kiemelni. Mi felvidékiek azon szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy az alvidék azt sem tudja, mily sót kell használnunk. Wielicskán van t. i. három osztályú só: az első, a mely legjobb, az úgynevezett sibiksó, ez hasonló a máramarosihoz ; másik osztályú az úgynevezett zöldsó, ez nem oly tiszta ugyan, mint az előbbi, de jónak mondhatni; harmadik osztályú a spiza, ez már azon só, melyben ezentúl a t. miniszter úr módositványa folytán a trencsénmegyeiek egyformán részesittetnek a zöldsó árával, s ezen úgynevezett spizasó sokkal roszabb a marhasónál, mert a spizasókövekben felinél több sár és iszap tártaim aztatik. Megeshetik az is, hogy szerződés folytán az illető társulat, mely a sót a wielicskai aknából Zsolnára szállitandja, kénytelen lenne szerződésileg
