Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-242

CCXLII. OESZÁGOS ÜLÉS. (JUDÍUB 18. 1868.) 45 zem az 1548. XXIX. tör vény ezikkre való hivatkozást, mely azon rubrum mellett : „Salium Maramarosieusium cura habenda, unde non exiguus proventus regi accrescit," a 3-dik szakaszban világosan és határozottan kifejti azon viszonyt, melyben a három megye a sójövedékre nézve Magyarországhoz álí, következő szavakkal élvén : „Utque trés comitatus videlicet, Thurocz, Árva, Liptó, qui et longe absunt, et fere inaceessi sünt propter Alpes, juxta vetera eorum privilegia polonicis salibus utantur." Az 1715. XIII. törvényczikk is rendelkezik e tárgyban, s felemiitvén azt, hogy Árva, Liptó és Turócz megyék Magyarországból a sót szabadon behozhatják és használhatják, az 1-ső szakaszban csak azon megszorításnak ád helyet, hogy ezen sót csak saját határaik közt legyen szabad árulni: „Cujus tamen quaestum nonnisi intra suos limites admitti." Továbbá kimondja : „Sublatu etiam denariorum viginti quinque ex articulo 15-o 1681. deductorum exactione;" s befejezésül a következő fentartással él : „Salva nihilominus et regii salis in eosdem comitatus inductione." Törvénveink tehát más megszorításról emlitest sem tesznek, csak hogy a lengyel sót más megyékbe vinni nem szabad. A magyar állam pedig azon fentartási zárad ékkal, mely szerint a királyi sónak azon megyékbe való bevitele épségben hagyatik, a sóvári főzött són kivül mai napig sem él. A három megyének ezen jogszerű viszonya a só dolgában akkor is tiszteletben tartatott, a mint Graliezia osztrák birtokba került, s mindig olcsóbb sót kaptunk a -wielicskai sóaknából, jóllehet ekkor már az osztrák kormány a wielicskai sóárakra nézve absolut hatalommal rendelkezett. így 1847-ben a rózsahegyi kincstári sóházban a galicziai kősó mázsánkint . . 4 frt 45 kr ., „ hulladéksó (Fnsssalz) 2 „ 26 „ a sóvári főzött só ..... 4 „ 4 „ minden megszorítás nélkül áruitatott: azaz daczára annak, hogy a körül fekvő vidékeken sokkal magasb sóárak léteztek, mégis minden egyes lakos annyi sót kapott, a mennyit szükségelt, a fenálló óvó intézkedések egyedül a csempészkedésnek gátlására lévén irányozva, mely előfordult esetekben kellőleg meg is fenyíttetett. 1848-ban a status quo fentartatott; de annál több. felette sújtó változások jöttek azóta létre: az absolut osztrák hatalom kénye szerint rendelkezett minden viszonyaink felett, s igy Árva, Liptó és Turócz megyék törvényszerű viszonya a só dolgában sem hagyatott érintetlenül; a bécsi pénzügyminisztérium jónak találta a százados joggyakorlat önkényes eltörlésével a kedvezményi sóárak eszméjét minden azzal járó megszorítások- és különféle rendszabályokkal életbe léptetni, vagyis elhatározni , hogy csak a személyes szükséglet fedezésére kívántató — limitó sónak elnevezett —• sómennyiség legyen olcsóbb, a ki pedig a személyek után kivetett járandósággal be nem érhetett, az kapott ugyan több sót is, de már jóval magasb árakon, s ezen felcsigázott áru só comerz-sónak kereszeltetett el. Eleinte 27 fontot adtak egy személyre; del857ben, az akkori összeírás alapján, a személyenkinti illetményt 12 fontra szállították, míg 1863-ban, a nélkül, hogy a népességnek idő közben szaporodását figyelembe vették volna, 18 fontra emelték. Továbbá, jóllehet köztudomású dolog, hogy a wielicskai sóaknákban három külön osztályú s minőségű kősó, úgymint sibik-, zöld- és spizasó termeltetik , mégis annak daczára, hogy a kedvezményi só kirekesztőleg a személyes szükségletre van szánva, ennek fedezése felerészben a 2-od osztályú zöldsóval, másik fele pedig a földrészekkel vegyitett s aljas minőségű spizával, a wielicskai sónak azon nemével fedeztetett, melynek minőségét Szepessy Mihály ^Ausztria birodalmi adórendszere" czimü kitűnő munkájában a 111-dik lapon ekként jellemzi : (Zaj. Elnök csenget) „Noha ugyan, mint emlitém, a gorczra csak a tisztátalan sónak kellene kivettetni, minthogy | azonban a máramarosi só egyátalában oly kristály | tisztaságú, hogy annak még úgynevezett tisztáI talán része is tisztább, mint p. o. a wielicskai spizasó, mely mindamellett is 6 frt 62 krért adatik el,

a stb. A bajt még növelték a szerfelett complicált kezelésnek számtalan árnyoldalai, melyek a három megye szegény lakosságát mindinkább sújtották: | mert a kincstári sóházak megszüntetése után ezen vidéknek sóval ellátására egy társulat vállalkozván, minden községben a limitó-sónak kiszolgálta[ tásával külön egyéniségek bízattak meg , s mivel I a személyenkinti járandóság kielégítésére a minőségre nézve egymástól igen távol álló két osztályú kősó, úgymint a zöld- és spizasó szolgált, könnyen elképzelhető, mennyi súrlódással járt ez, a megbízottak legjobb akarata mellett is. I De átalán véve, annak bebizonyítására, mily i kezelési rendszerrel terheltetett a három megye la[ kossága, elégségesnek tartom azon felette sújtó | kényszernek fölemlitését, hogy Liptóban 1867-ben hét különféle sóárak léteztek. Ugyanis a vállalkozó társulat lerakó helyein : a wielicskai limitó zöldsó kelt . 5 frt 90 kron, „ „ spizasó . . . . . 5 „ 60 „ „ „ kereskedelmi zöldsó 8 „ 40 „ „ „ „ spiza-só 7 „ 82 „