Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-257
348 CCLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 8. 18680 csekély felfogásom szerint oly téveszmének tartok, a mely e helyen hirdettetvén, ha nem is ezáfolatot, legalább ellenmondást kivan: ez azon elv, mely épen a kisebbségi külön véleményen vörös fonalként végig vonul, s melyet én hibásnak tartok, hogy a házbéradónak egyedüli alapja az, hogy átruházhatás, t. i., hogy az illetők által áthárittassék másokra ezen adó terhe. T. barátom, a pénzügyi bizottság többségének előadója is nagyobb mértékben deíérált e felfogásnak, mint én óhajtanám, noha ő is már értékét devalválta annak. Megengedem, hogy egy váczi utczai ház boldog birtokosa örül az adó felemelésének, mert mikor az 5%-kaI felemeltelik, ő megteszi azt a szivességet. hogy mindjárt 7%,-al többet vet ki lakóira, (Egy szó 10 0 / u-kal többet!) és az illető boltosok a helyett, hogy sietnének p. o. az országúton megalapítani az annyira óhajtott boulevardot, inkább megmaradnak régi helyükön és megfizetik a rajok vetett nagy sarczot; de méltóztassanak csak megkérdeni a józsef- vagy ferenezvárosi háztulajdonost: vajon ha az adó felemeltetik s rajok kivettetik, képesek-e a legjobb akarattal és szeretettel is, melylyel lakóik iránt viseltetnek, képesek e rajok kivetni az adó terhét? Ez tehát a helyi körülményektől függ. De annyi bizonyos, hogy ezt elv gyanánt kimondani nem szabad, ha csak miután eltöröltük a nemesek adómentességét, most — legalább in thesi, mert in praxi amúgy is kivihetetlen — egy uj osztály adómentességét nem akarjuk megállapítani, t. i. a háziurakét. (Egy szó: Hőt a tökepénzesek?!) Igaz, hogy némi analóg eset van például az adósokra nézve: ott sem mondja ki az állam, hogy a tó'kepénzeket nem adóztatja meg, mert azt meg kell adóztatni, noha tudjuk, hogy a mi pénzügyi viszonyaink közt a hitelező többnyire visszahárítja az adósra, és ez kénytelen megfizetni. Ennélfogva, mivel azon, szerintem hibás elv a kisebbség véleménye módositványán vörös fonalként végig vonul , mivel abból még következtetések is vonatnak, még pedig mint a jelenre, mind a jövőre nézve, és mivel most is legközelebb t. barátom ezt indokolásul ujolag is felhozta : szó nélkül nem hagyhatom. Sajnálja t. barátom, hogy nem fogadtatott el a külön vélemény elve, t. i. a osztály adó elve. Előttem szólott és nálamnál szakavatottabb t. barátom Kerkapoly számokkal bizonyította be, hogy t. barátom s illetőleg érdemes választói és mindazok, kiknek érdekeit szivén hordja, nem neyernének, hanem talán még veszítenének az osztályozás által, főleg pedig veszítenének kétségen kivül, ha az osztályozás oly nagy mértékben emeltetnék föl, mint a kisebbség külön véleményében hozatott javaslatba: mert ha tekintetbe veszszük. valóban megdöbbentő, hogy egy fenálló adót egyszerre minden fokozódás néküí háromszorosan kiváitnánk fölemelni. Tessék a külön véleménybe szőtt táblázatot megtekinteni: a hol eddig egy adótétel például 71 írtnak van véve, ott most javaslatba hozatik 210 írt, tehát 3-szor annyi, és pedig minden fokozat és átmenet megvigyázása nélkül. Ez megdöbbentené az országban mindazokat, kik nem igen nyugszanak meg a mi működésünkben és a mi népszerűségünknek nem igen nagy terjesztői az országban csak azért, mert kénytelen-kelletlen a haza nagyobb tekintetű érdekei miatt valóban kénytelenségből megszavaztunk több oly adónemeket, melyeket eltörölhetni vagy legalább leszállítani óhajtottunk volna. Valóban nem nagy vigasztalást fognak meríteni, ha látják, hogy azok, kiktől sokkal kedvezőbb eredményt vártak volna jövőre nézve, főleg azok, kik minket csupán hídnak tekintenek, melyen keresztül egy más, a nép érdekeit nagyobb mérvben érvényesítendő ujabb kormánynak fognának utat törni, ha majd azt látják, hogy az adók kérdésében ezek sem jobbak nálunknál, sőt oly elveket, fogadnak el, melyek minket is megdöbbentenek: mert mi fokozatot akarunk, mi az osztályadót 50%-al, és a hol motiválva van, 100%-kalfelébb emeljük, és pedig felébb emeljük nem alapos ok nélkül; de a kisebbség külön véleménye valóban megdöbbentő módon, egyszerre 3-szorosau akarja felemelni minden átmenet nélkül. (Helyeslés jobb felöl.) En tehát részemről azt, hogy o helyett a központi bizottság a valóságos házbér megadóztatását fogadta el, épen nem sajnálom, sőt valóságos előmenetelnek tartom. Elismerik mindnyájan, hogy ez igazságos elv, nem is tehetünk ellene ellenvetést, csupán csak a kivitel nehézsége miatt ellenzik a külön vélemény aláírói. Már, t. ház, azt érteném, ha mi kívánnánk reformokat vagy egy létező igazságtalanság megszüntetését, és ha a kormány állana elő azzal, hogy : „Uraim, hisz igazságos az, a mit kívántok, de a kivitel nehézségébe ütközik, s összeirásokat, uj táblákat s mindenfélét kívánna, mire most nem érünk reá.'"' De midőn maga a kormány lép elő ily tervvel, mi tegyünk-e ellene a kivitel nehézsége miatt kifogást ? Ezt, bocsánatot kérek, részemről felfogni nem tudom. (Helyeslés. Derültség.) Ennélfogva ragaszkodom a házbér, mint valóságos jövedelem megadóztatása elvéhez, s a javaslóit módositást illetőleg, azokra nézve, miket Kerkapoly is már előadott a számok gruppirozására nézve, bátor vagyok még figyelmeztetni a t. házat, hogy azon fokozatot is méltóztassanak szem előtt tartani, mely a javaslott szövegben megtartatott, előbb van t. i. 16, azután jön 20. azután 24,
