Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-256
COL VI. ORSZÁGOS ULES. (Julim 7. 1868.) 325 nul büntettetik, mig ellenben a másik szintén saját okozása nélkül kevesebb adót fizetvén, mintegy nyereségben részesül. Én tökéletesen pártolom Horváth Döme képviselőtársam nézetét és a 14. szakaszt kérem csak igen kevés változtatással oly értelemben módositani, hogy a múltra nézve ne csak az adózók kérhessenek megtérítést, hanem az állam is követelhessen utólag, ha az adózó nem volt kellőleg megróva. (Zaj. Ellenmondás. Szavazzunk !) Szaplonczay József: T. ház! Ezen H-ik szakaszban nem csak méltánytalanságot, hanem, megvallom, igazságtalanságot is látok, ennélfogva el nem fogadom. Igazságtalanság azért, mert azon túlterhelést, mely igazságtalanul történt, és még most is fenáll, az állam magának fentartatni kivánja és követeli, hogy az többé vissza ne követeltessék, sőt még, hogy e tekintetben felszólítás se történhessék és azon igaztalanul kivetett tulterheltetés ezután is megmaradjon. Vannak vidékek, és már itten számtalanszor el volt mondva, különösen a felső vidékek, hol az erdők annyira tul vannak terhelve, hogy temérdek adóhátralékot viselnek. Ha ezen szakasz, ugy mint van, elfogadtatnék, természetes következése lenne az adóhátralékoknak bekövetelése. Ezeknek megfizetésére az illető erdőtulajdonosok teljesen képtelenek; képtelenek azért, mert a becslési eljárás körül oly hibák követtettek el, melyeket magok a becslő biztosok is jól láttak, észrevettek, de a min a Bécsből akkor vett utasítások nyomán nem segíthettek. Tudjuk, hogy az erdőbecsléseknél nem csak az erdő, hanem a mellékhaszonvételek is mindenütt figyelembe vétetni rendeltettek. Már pedig azon rengeteg erdőségeknél, hol maga az erdő haszonvehetetlen, ha még mellette a mellékhaszonvételeket fizetni kell, melyek nem léteznek, azon vidékeken, hol a makk is csak minden tiz évben érik meg egyezer, ott minden évben fizessenek a mellékes haszonvételektől adót, és a legelőktől, a hová a marhával férni nem lehet, fizetni kell, mert az utasításban ben van: ez igaztalan. Micsoda igazság volna abban, midőn a pénzügyminiszter átvesz annyi millió adóhátralékot, melyet a múlt kormány bevenni nem tudott, mert behajtani teljes lehetetlen volt, ha ő azon adóhátralékokat is, melyek már akkor elviselhetlenek voltak, követelné? Ez által az adófizető azon vidékeken, hol kiváltképen az erdő van tulherhelve, habár a tőkéhez fog folyamodni, de fizetni teljesen képtelen. Annálfogva én ezen szakasznak egészen kihagyását ajánlom, és felhivandónak vélem a t. pénzügyiminisztert, hogy e tekintetben terjeszszen elő törvényjavaslatot és hozzon indítványba olyat, mely által létesíthető' lenne az, hogy minden ilyes hibák és szembeszökő tulterheltetések kijavíttassanak és ilyenek a múltra nézve is, legalább annyiban, a mennyiben igazságosak, kárpótoltassanak. Deáky Lajos: T. ház! Ha visszatekintünk az 1861. országgyűlésre, s olvassuk a kormány és az azt pártoló többségnek ezen már többnyire törvényesített adónemeknek törvénytelensége ellen tartott beszédeit, és összehasonlítjuk a mostani törvényjavaslattal, mely akkoron törvénytelennek ítéltetett el, s látjuk, hogy az igazságtalan adóztatást a kormány és pártja most még nem hogy orvosolni ajánlaná, hanem a túlterhelést jövőre nézve törvény által akarja biztosítani: megvallom, csodálkozom az embereken, mikép férhet meg valakiben két oly különböző elem. A törvény, különösen a Verbőczy prológusa megmondja, milyennek kell lenni a törvénynek, s többek közt azt is mondja, hogy annak rationabilisnak kell lenni, (lex est recta ratio ab aequitate tracta); én pedig abban rationabilitást nem látok, hogy ha valaki tul van terhelve, annak sérelme ne orvosoltathatsék, sőt sérelme orvoslásától eltiltatván, az egyenlő közteherviselés igazságszolgáltatása helyett , annak ellenkezője, a panasz visszautasítása, az igazságtalan nyomás, mit még az osztrák se követelt, decretáltassék. Ha magát a partiumot veszem föl: adózás tekintetében a partium, minthogy ilyen amphibiális életei; élt, hogy most Erdélyhez, majd Magyarországhoz tartozott, az erdélyi adózások szerint terheltetett, hol egyszer a földmérés ugy hajtatott végre, hogy terület tekintetében minden községi föld többreméretett, mint a mennyi az igazsággal megegyezett volna. Annakutána a föld jövedelme többre becsültetett, mint a mennyi jövedelmet valósággal beadott. Ezen rósz mérés s ezen rósz becsű következtében. (Nagy Zaj. Elnök csenget) tehát, mondom, ezen rósz becslés és osztályozás következtében a partium az erdélyi adózás szerint már tul volt terhelve, 10%-nyi földadót fizetvén. Midőn Magyarországhoz csatoltatott, a javadalmakban nem részesittetett ugyan, de a mi a terhet illeti, 10% helyett 16%-nyi földadóval rovatott meg. 1866-ban, midőn az absolut kormány még fenállott, a korlátnok elismerte, hogy e tekintetben a partium méltatlanul van terhelve, és reményünk lehetett az orvoslás iránt. Most szomorúbb helyzetbe esünk ezen törvényjavaslat elfogadása által, mert még azon reményünk sem lehet, hogy legalább egyszer valamikor sérelmeink orvosoltatni fognak. A mi magát a tulterheltetést illeti adó tekintetében, a partium egy szinvonalon áll Debreczennel; ellenben a mi a jótéteményeket
