Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-255

CCLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 6. 1868.) 311 Ha itt elfogadjuk, el kell fogadni a házadónál is : ez nagyon természetes. De mi történik, ha ezt most elfogadjuk? Meglehet, hogy az első' fél évben megfizetné ez adót a tőkepénzes, hanem tüstént felmondaná a tökét, ha csak a birtokos nem fizeti meg azt az adót is, a mit különben a tőkepénzesnek kell fizetni. Ez sok kellemetlenségre adna alkalmat, s még iá utoljára is a földbirtokosnak kellene megfizetni az adót, csak ugy, a mint most fizeti. Nem tartván ez inditványt kivihetőnek, nem pártolhatom. Bezerédj LáSZló : T. ház! Én is azt gondolom, hogy in thesi ugyan igazságos volna azon indítvány, melyet Bónis képviselőtársunk előterjesztett. Hanem azt látom , hogy ő ezzel könnyebbséget akarna szerezni az illető adóssággal terhelt földbirtokosoknak ; ezen könnyebbség pedig illusorius. Hivatkozom példákra. Tudjuk, hogy a szomszéd lajtántúli örökös tartományokban ez divatos. Igen is, ott a bekeblezett adósságokból a kamatoknak illetőségét lehúzzák. De mi történik ? Előre kikötik magoknak a tőkepénzesek, hogy magoknak nem engedik lehuzatni, s ha a földbirtokosok ezt nem teszik, tüstént felmondják a pénzt. Vannak esetek, hogy a blanquetteket ugy szolgáltatják ki, hogy a lemondások ebben ben foglaltatnak , s igy csak a státus viseli azon kárt, a birtokosoknak pedig semmi hasznuk sem volna belőle, mert kötelesek mégis a tőkepénzes helyett megfizetni. S ez drágítaná is a kölesönöket. Nyilvános intézeteknél mi fogna ennek folytán történni ? Az, hogy pl. a magyar földhitelintézet tüstént fölmondaná a kölcsönöket. {Igaz!) Ennek folytán Bónis képvisdő úr indítványát nem pártolhatom. TiSZa LáSZlÓ : T. ház! Bocsánatot kérek, hogy mint egyátalában nem pénzügyi talentum ezen kérdéshez hozzászólani bátor vagyok. Hozzá szólok azért, mert ugy látom, nem értelmeztetett Bónis képviselőtársam indítványa a túlsó oldalon ug-y, a mint az téve volt. Ugyanis itt mind a két részről azt az ellenvevetést hallottam — most először ezt az egyet említve meg előleg -— hogy nem egyezne bele a hitelező, hogy a kamat neki levonassék. Bónis t. barátom inditványában én az én gyenge pénzügyi felfogásom szerint ebből legkevesebbet sem láttam. Ugyanis is ezen indítvány nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy miután a hitelező tőkéjétől már bizonyos jövedelmi adót fizet, ugyanattól a tőkeértéktől még egyszer adót ne fizessen a földbirtokos is, a kinél azon érték, a melyre a kölcsönzött tőke be van táblázva, csak fictiv vagyon. Felfogásom szerint Bónis indítványa csak is erre. semmi egyébre nem vonatkozik. De áttérek a számokra. A hitelező fizet a kikölcsönözött 100 forinttól — csak tetszés szerinti számokat veszek fel — 3 forintot, a földbirtokos fizetni tartozik azon földtől, melyre ezen 100 forint biztositva van, 7 forint adót. Bónis Sámuel képviselőtársam azt mondotta, hogy miután ezen tőke értékéért már 3 frtot fizet a hitelező, a kölcsönt vevő és betábláztató birtokos ne fizessen csakis 4 frtot. Miután 3 meg 4 tisztán 7: én az államra abból semmi kárt háramlani nem látok. {Helyeslés a bal oldalon, ellenmondás jobb felől.) Ha méltóztatnak kihallgatni, igazolom állításomat. {Halljuk!) Igaz, hogy 7 meg 3 az minden esetre 10, és igy az államnak látszólag 3 forint kára lenne ; hanem, engedelmet kérek, nem hiszem, hogy akár miféle tőke értékét is a világ-on helyes legyen vagy csak joga is legyen az államnak két oldalról megadóztatni, míg más vagyon csak egy oldalról terheltetik. Bátor vagyok tehát ismételni azon állításomat, hogy az államra ebből nem fog kár háramolni. (Ellenmondás jobbról/) Másik oldala a dolognak az, mit hasonlókép mondottak : hogy visszaélésre adna az indítvány elfogadása okot. En nagyon tekintetbe veendőnek tartanám ezen ellenvetést azon esetben, ha egyébről és nem betáblázott, tehát telekkönyvileg, vagy a hol még, fájdalom, telekkönyvek nincsenek, megyei törvényszékileg hitelesen kimutatható terhekről lenne szó; mondom, elismerném az ellenvetés alaposságát, hanem ilyen, de másnemű valóságokról volna szó, nem betáblázottakról, melyek egyenesen a fekvő vagyonra s nem a személyes hitelre vonatkoznak. Igy azonban az ellenvetésnek erőt tulajdonítani képes nem vagyok. Ennél fogva teljes mértékben pártolom Bónis képviselő társunk indítványát azon értelemben, a mint én felfogtam, s a mint, úgy hiszem, ő is értette. BóniS Sámuel: Engedje meg a t. ház, hogy azon ellenvetésekre, melveket tisztelt barátom Be/eredj indítványom ellenében tett, egy pár szóval feleljek. (Halljuk!) Megvallom, az ő észrevételeiből nekem ugy tetszik, mintha őa tőkét nem akarná megadóztatni: különben ellenvetése az én indítványom ellenében teljességgel semmi nyomatékkal nem bir. Merfc ha a tőkét és szintén annak tiszta jövedelmét ő is meg akarja adóztatni, amint kell is, hogy akarja, akkor szeretném látni, micsoda különbséget tesz a tőkepénzesre nézve az indítvány V Mert hiszen a tőkétől tartozik megfizetni a hitelező a törvényben megszabott százalékot, és akkor nem áll azon ellenvetés, hogy ha ezen indítvány keresztül megy, akkor a tőkepénzes felmondja a kölcsönt, mert az reá nézve semmi ujabb terhet nem fog maga után vonni. {Helyeslés balfelöl.) Indítványomnak, t. ház, azon jogi alapja