Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-255
296 CCLV. ORSZÁGOS ÜLÉS (Július 6. 1868.) terium oda van utasítva, hogy mielőbb terjeszszen , elő törvényjavaslatot. Ha már most a minisztérium előbb terjesztene elő törvényjavaslatot, ebből összeütközés támadna, és ennek értelme nem is volna. Azért bátor vagyok ajánlani, méltóztassanak ezen határidőt kihagyni: mert annak csakugyan itt értelme nincs, minthogy ha megelőzőleg terjesztene elő a minisztérium törvényjavaslatot, ennek értelme egészen megszűnnék. Nyáry Pál: T. ház! A hazánkra mind politikai, mind nemzetgazdasági tekintetben nyomasztólag ható absolut rendszernek valamint minden mivelete tökéletlen volt, ugy az általa az 50-nes években önkényileg s rögtönözve behozott földadórendszer is telve hibával. Mellőztetett ezen rendszer fölállításakor mindjárt a rendszer első conceptiójánál minden magasabb államtekintet, mellőztetett minden elismert közgazdasági elv; de különösen azon rendelkezés, mely az állampolgárok tulajdonából adóezim alatt többet levon, mint a mi épen az állam jól értelmezett szükségleteinek fedezésére és hasznos beruházásokra elkerülhetlenül szükséges, semmi egyéb, mint egyenes megsértése a tulajdon szentségének ; s ezt másból vonni le, mint egyenesen s kirekesztőleg a tiszta jövedelemből, annyit tesz, mint megtámadni a nemzet tőkevagyonát. Tudjuk, hogy ezen rendszer felállításakor j nem a földbirtok adóképességének lelkiismeretes j kinyomozása és hiteles megállapítása után méretett ki azon összeg, mely adó fejében a földbirtokra rovatott, hanem megfordítva előleg meghatároztatván a kivetendő összeg mennyisége, ezen mennyiséghez idomíttatott át mesterségesen a kataster. {Ugy van!) Tudjuk, t.ház, hogy még az ily módon erőszakosan megállapított mennyiség sem maradt változatlanul, hanem időről időre fokoztatván, 13 millióról 1850-től 1860-ig kétszer annyira, azaz 26 millióra emelkedett fel az adókulcs, azon magaslatra, mely ijesztő már azért is, mert hozzá hasonló egyetlen alkotmányos országban sem található. Ezen magaslaton a földadó terhét viselni lehetetlen; lehetetlen lenne még azon esetben is, ha az a valóságos tiszta jövedelem után volna kiróva; lehetetlen lenne még oly országokban is, melyeknek kormánya, egyesülten a törvényhozással, a földipar érdekében a közlekedési eszközök szaporítása, azok tökélyesbitése, olcsó pénzhez jutás tekintetéből bankok, hitelintézetek felállítása s különösen a földiparnak ikertestvére és leghatályosabb elősegitó'je, a gyáripar fejlesztése által mindent megtett a földipar emelésére. Nálunk megfordítva áll az adóképességgel azokhoz mérve az adómennyiség, nálunk, hol mind azon segédeszközök, melyeket emiitettem, ' vagy egészben vagy legnagyobb részben hiányoznának. Ez tény, tehát ez előtt a törvényhozásnak szemet hunyni nem lehet. Nincs oly kataszter, nincs oly legpontosabban kiszámított tiszta jövedelem, a melyre rovott 30 °/ 0 a dó elviselhető legyen. Minthogy ez tény, bátorkodom a t. ház elé a szőnyegen lévő törvényjavaslatnak három első pontjára módositványt terjeszteni. {Halljuk!) Nem tartozom azok köxé, t. ház, a kik azt hinnék, hogy a baj, mihelyt elismertetik, azonnal mindig egészen elhárítható is. Jól tudom, tisztelt ház, azt is, hogy oly államban, mint a mienk, melynek minden napjára oly igen nagy teher van nehezedve, az állampénztárt bármi czimen megrövidíteni sem nem tanácsos, sem nem lehet egyszerre; tudom azt is, hogy jelenleg mi, különösen pénzügyminiszterünk, körülbelül azon helyzetben vagyunk, mint a melyben lenne azon gépész, kinek elébe föladatul tűzetnék: kicserélni egy hibás kereket a nélkül, hogy a gép mozgásában megakadályoztassák. Ennélfogva én nem fogom javasolni azt, hogy az adó leszállítását azonnal határozzuk el a földadót illetőleg, hanem javaslatba hozom azt, hogy elismervén lehetetlenségét a földadó ily mértékű hosszabb ideig viselésének, már a jövő törvényhozás idejére utasítsuk miniszterünket oda, hogy az adókidcs leebb szállitása iránt tegyen javaslatot. (Helyeslés.) Javaslatom így szói: „Aminisztérium az adórendszernek átalában, különösen a földadórendszernek a tényleg fenálló adókulcs leebb szállítása megkezdésével törvényhozás utján leendő megállapítása iránt már az 1870-ik évi deczember 31-ike előtt kimerítő törvényjavaslatot terjesztend elő.'' Módositványom indokolására nem élek elméleti érvekkel; egyenesen a gyakorlati térre megyek át, és e gyakorlati téren tényeket hozok fel oly államból, mely a világon legelső államnak el van ismerve, oly államból, melyben majdnem egy évszázadon keresztül a politikai pártok folytán változtak a kormányok: a köztársaságiakat felváltották az absolutisták, követték a monarchisták ; mindenben változott nézetök, de egyben nem, abban t. i., hogy a földet adóval szerfelett terhelni nem szabad. Tényeket hozok fel ezen államból, mely Francziaország. Tudjuk, hogy 17y0-ben a köztársasági kormány és törvényhozás 1200 millió frankban állapitván meg az állam földbirtoki tiszta jövedelmét, erre az évenkinti adót 240 millióban vetette ki. De csakhamar meggyőződvén, hogy ez szerfelett terhes, már 1797-ben 23, 1798-ban 11,
