Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-252

252 COLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1868.) Nem szándékom egyes személyek védelme tekintetéből emelni szót, mert hiszen, ha ott bün­tettek követtettek el, bűnhődjenek azok, kik a büntetésre méltók; de mert, meggyőződésem sze­rint a félegyházi események alkalmakor ily bűn­tények nem követtettek el, lehetetlen, hogy azok czáfolatába ne bocsátkozzam, a mik itt a t. minisz­ter urak által elmondattak. Az mondatott a t. miniszter urak által, hogy itt elfogatásoknak kellett történni azért, mert ez alkalommal lázító beszédek olvastattak fel: az mondatott itt, hogy el kellett egyes embereket fogatni azért, mert nem engedelmeskedtek a fél­egyházi biró azon felhívásának, hogy rögtön utaz­zanak vissza oda, a honnan jöttek. Már én meg­vallom egész őszinteséggel, hogy az olyan alkot­mányosságról még csak fogalmam sincsen, a mely alkotmányosság nekem azt tenné kötelességemmé, hogy ha valakinek nem tetszik, hogy én valahol megjelenek, egyes ember felszólítása következté­ben (De hatóság!) kényszerítve legyek onnan rög­tön elmenni. Ily alkotmányosságot ismerhet a jelenlegi minisztérium, ily alkotmányos téren mű­ködhetik ő; de megvallom, hogy az ily eljárást másnak mint zsarnoki önkénykedésnek nem ne­vezhetem. (Nagy zaj. Nevetés.) Én, t. ház, csak annyit emiilek fel: tény az, hogy Félegyházán elfogatások történtek, elfoga­tások történtek a nélkül, hogy az illetők előlege­sen megidéztettek vagy kihallgattattak volna, da­czára annak, hogy ősi törvényeink, nevezetesen az 1-ső rész 9-dik czime tisztán kimondja , hogy senkit megidézetlenül vagy hallgatatlanul elfo­gatni nem lehet. (Zaj.) Meglehet, t. ház, hogy talán ezen törvényezikkelyt a jelenlegi kormány a maga hajlamaiból kiindulva ugy szereti magya­rázni még most is, mintha azon törvény csak a kiváltságos osztályt fogadta volna védelmébe. (Felkiáltások a jobb oldalon: Rendre!) Rendén van ez. uraim. Tudom én, hogy nem örömest hallják önök az igaz szót. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Miután azonban az 1848-diki magasztos törvé­nyek az alkotmány sánczaiba bevették a nép min­den osztályait, ugy vagyok meggyőződve, hogy a félegyházi polgároknak minden kihallgatás és vizsgálat nélküli elfogatása világos törvénye­inkbe tényleg ütközik. Tudom, hogy régibb tör­vényeinkben is jelöltettek meg esetek, melyekben igenis mindenkit el lehetett, sőt el kellett fogni; de tagadom, hogy a félegykázi események azon tör­vények súlya alá vonhatók lennének. Tény továbbá, hogy Félegyházán fegyveres erő használata következtében az ottani hivatalno­kok befolyása következtében gyilkolási merény­let követtetett el. (Zaj. Ellenmondás a jobb olda­lon.) Igenis, uraim, gyilkolási merénylet: mert ok nélkül meggyilkolni, megölni egy embert min­dig gyilkossági merénylet. (Ellenmondás jobbról.) Kérdem a t. kormányt és közegeit, képesek-e fel­mutatni csak egyetlenegy törvényt a sötétség kor­szakából, mely megengedné, hogy a félegyházi eseményekhez hasonló körülmények közt gyil­kolni szabad legyen ? (Zaj.) Uraim, azt hiszem, hogy ily eljárások esak a Oarafák és Haynau­ok idejében voltak napirenden. (Zaj. Rendre!) Rendén van az, a mit mondok, bár önöknek nem tetszik. Egyébiránt, t, ház, engem az eljárás, melyet a korma iy közegei a félegyházi események alkal­mával követtek, egyátalában nem lepett meg: mert a történelem bebizonyította, hogy mindazon kor Leányok és közegeik, melyek a nemzetek alkot­mányos jogainak romjain emelkedtek a magas­latra, még az általok hozott törvényeket sem szok­ták szenteknek tekinteni, s csak akkor teljesitik, ha czéljaik kivitelére szükségesek. (Zaj.) Ily előzmények után, nekem meggyőződésem szerint az lenne kötelességem, hogy a nézetem sze­rint törvény ellen eljáró hivatalnokok és közegeik ellenében bűnvádi kereset kéressék a t. országgyű­léstől; (Nevetés) de mert meg vagyok győződve, hogy a loyalis többségtől e kérelmem elutasittat­nék, (Igaza van!) jelenleg csakis kárhoztatásomat mondom ki a történt eljárásra. (Zaj. Nevetés.) Besze János: (Halljuk !) Csanády képviselő úr a meghozott törvények tiszteletén kezdte szó­noklatát. Tudja, kell tudnia, hogy a meghozott szentesitett törvények jelenben az 1867-ek. Ha ő e törvényeket tiszteli mind azon merényletek után, melyek elkövettettek e törvények ellenében, hogy a népet ellene felizgassák, és mielőtt még e törvé­nyek jótékonyságát élvezhetné (Nem is jog ja él­vezni! a szélső balról) a nemzet, már e törvények ellen az agitatiók megkezdőitek, ők, kik a demo­krata köröknek egyedül ezen czélját tűzték ki : valóban a fenálló törvények tiszteletben tartásával nem tudom hogyan kezdhetik szónoklatukat. Azt kérdem én Csanády úrtól, ha az 1848-ki időben vagy az 1849-ikiben köröket kezdtek volna alakítani, hogy az akkori törvényeket megdöntsék : igy jártunk volna-e el? Akkor kissé csiklandósabb baj lett volna. (Zajos tetszés) A törvénynek mindig egy az ereje. Most az 1867-ik törvény van azon erőben, melyet minden honpolgárnak tisztelnie kell; és ha valaki az ellen agitál, ki az ellen a népet izgatja, zúdítja, társula­tokat alkot: azon kormány, mely ily társulatokat megtűr, ezen törvényhozó testületnek, ezen nem­zetnek méltó kormánya nem lehet. (Elénk helyes­lés.) A jelen esetben nem csak nem volt szí goru a kormány eljárása, de valóban gyönge is : mert a

Next

/
Thumbnails
Contents