Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

CCL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) 223 készséggel járultam azon indítvány elfogadásához, hogy a tudományos és jótékony intézetekre teendő hagyomány ok és ajándékok díjmentesek legyenek; de ahhoz, a mi most inditványoztatik, nem járul­hatok , mert itt egészen másról van szó. Itt bizo­nyos országos intézetekről van szó, melyek földbir­tokot, azaz fekvőségeket birnak, s melyekre nézve, ugy hiszem, a magánjogi szabályokat kell fentar­tani. Ez tehát egészen más természetű ügy. s ha adandó is kedvezmény, de nem oly széles értelem­ben, mint előttem szóló képviselő úr kívánná. Na­gyon is elég azon kedvezmény, mi a törvényjavas­latban czéloztatik, annyival inkább, mert ha a tett indítvány elfogadtatnék, ez az állam jövedelmé­nek oly nevezetes csonkítását idézné elő, melyet, különösen ily átmeneti korszakban, czélszeríinek tartani nem lehet. Ajánlom tehát annak elfogadá­sát , hogy ezen szakaszban foglalt intézetek által az illetéknek csak fele fizettessék. (Helyeslés.) VuCSetícS István : Elállók a szótól. Édes Albert : Tisztelt ház ! (Nagy zaj.) Máskor sem szoktam hosszasan beszélni; most is rövid leszek. Azon egyházakat, melyek 300 év óta istápoltattak és azon szegény-alapból tartattak fön, melyet az egyházaknak oly szegény emberek adományoztak, kik mindennapi consurntiójokra is alig tudtak elég jövedelmet teremteni, s kik az egyházaknak 300 év óta gondatlanságát vagy inkább az államnak mostoha bánásmódját pótol­ták saját erejökből, holott azt az állam egyformán köteles volna föntartani, ezeket az egyházakat csak­nem koldussá tette a szerfölött nagyra nőtt adó. Én ezen szegény egyházakat, melyeknek nincs annyi bevételük, hogy consurntiójokra legyen elég, ez adó alól kivétetni óhajtom. Deáky LAJOS : Én ezen egyenértékű adót minden adó közt legigazságtalanabb adónak tar­tom, kivált ha tekintem annak alkalmazását, a mint az p. o. nálunk Közép-Szolnok megyében gyakorlat­ba vétetett. Ott a pipi lakoktól, a tanári épületektől, templomtól, iskolától, tanszobáktól, sőt a tanesz­közöktől és minden ingó és ingatlan birtoktól meg­vették az egyenértékű adót; pedig vélekedésem szerint, ha az egyes adományozásokból s adókból nem állittattak volna fel mindazon épületek és be­ruházások, az államnak kellett volna gondoskod­ni, hogy fölállitassanak. Én tehát járulok azon indítványhoz, hogy az egyenértékű adó teljesen és tökéletesen megszüntessék, a mint azt Vállyi Já­nos képviselőtársam indítványozta. Ivánka Imre: Nem pártolhatom előttem szóló képviselőtársam indítványát, mert olyan tes­tületek megadóztatásáról van szó, melyeknek igen nagy fekvő birtokaik vannak, és melyek el nem múlnak soha, igy tehát örökösödés alá nem is es­nek , ez utón tehát az adó alól ki levén véve, so­ha nem fizetnek örökösödési adót. Én ezeket épen ugy meg akarom adóztatni, mint megadóztatnak a családok örökösei. Az állam jövedelmeit nem vethet­jük mind a földadóra és a direet adókra, s ezért én a holt kéz birtokát a megadóztatás alól kivenni nem akarom. KacskoviCS IgnáCZ: Az ingatlan javakra, melyek felett az ily tudományos és egyházi inté­zetek rendelkeznek, én sem óhajtom az adómen­tességet kiterjesztetni, hogy az egyenértékű adó alól fölmentessenek; de annyival méltányosbnak tartom, hogy az isteni tis'zteletre szánt épületek, a tudományos intézetek épületei s fölszerelései ez adó alól ki legyenek véve. Én olvastam, kérdeztem az illető avatottakat, hogy van-e valami a templo­mokból adó ídá vetve? És nekem azt mondták, hogy még a kelyheket és más egyházi fölszerelé­sekel is megbecsülik. (Zaj.) Én, t. ház, az isteni tisztelet helyeit, a tanépületet és a taneszközöket az adó alól kivétetni óhajtom, legyen az akár fekvő, akár tőkeérték; s azért indítványozom e szakasz­hoz hozzátétetni, hogy: „az országos tudományos köztanintézetek, továbbá ez isteni tisztelet helyei, felszerelései hitfelekezetek különbsége nélkül illeték­mentesek ; azonban azon ingatlan javak értékétől, melyek azoknak mint erkölcsi testületeknek kizá­rólagos tulajdonai" stb. A többiben maradna a tör­vényjavaslat a mint vau. BÓniS Sámuel: Bátor vagyok ezen indít­ványt a t. háznak figyelmébe ajánlani. Ezen indít­ványra szükség nem volna, ha eddig gyakorlati­lag a templomok aequivalens adót nem fizettek volna; de gyakorlatilag igen is fizettek. (Ellenmon­dás.) Én például, mint tractus curatora, tudom, hogy fizettek. Én nem látom okát, miért ne men­jen be a törvénybe, ha már egyszer a kétség föl volt hozva, hogy a templomok és tanintézetek he­lyei kivétessenek. (Helyeslés.) Szabó Imre (pápai): Ugy látszik, némely képviselő urak kétségbe vonják azt, fizetnek-e a templomok egyenértéki adót vagy nem? Én is sa­ját tapasztalatomból mondhatom, hogy ezen adó minden legkisebb falusi templomra ki van vetve. Én ezt nem találom igazságosnak, mert nem akarom a templomot adó alá vetni; hanem igenis, ha vala­melyiknek fekvő birtoka van, legyen az akár er­kölcsi személy, az vétessék adó alá. Egyúttal kérném még a t. képviselőházat, méltóztassék figyelmét oda is kiterjeszteni, hogy a lelki pásztornak nem csak a földtől, mely fen­tartására van hagyva, az aequivalens adót meg kell fizetni, hanem meg kell fizetni még könyv­tárától is, meg kell fizetni a szobájában lévő bú­tortól, meg kell fizetni a falon függő képektől. Vajon ezek az egyenértékű adó méltó tárgyai vagy nem ? méltóztassék a t. ház elhatározni.

Next

/
Thumbnails
Contents