Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-250

CCL. ORSZÁOGS ÜLÉS. (Június 27. 1868.) 219 az illetékmentességet kívánom fentartani. Épen azért a 18-dik szakaszt eredeti szerkezetében kívá­nom elfogadtatni. Csik Endre: Én ezen pontot a központi bizottság módosításával együtt egészen kihagyan­dónak vélem, még pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ne legyen a közönség helyzete roszabb, mint volt az absolut rendszer alatt: mert akkor nem vettek semmiféle illetéket, sem a válóperek­ben, sem a becstelenitési és erőszakossági perekben. E szakasz szerint a jelenlegi állapot roszabb volna az előbbinél. Molnár Pál: Bónis Sámuel képviselőtár­sunk azon állítását, hogy a sz. szék tagjait az állam fizeti, ellnem fogadhatom. Tinku Ábrahám: T. ház! Ha Halász Bol­dizsár indítványa elfogadtatik, nem szólok töb­bet ; hanem a mi a központi bizottság által ajánlta­tik, hogy házassági, becsületsértési perekben bé­lyeget kell fizetni, arra nézve azt nyilatkoztatom ki, hogy ez által a t. ház semmit sem nyer. Most szólni akarok Tisza Kálmán és Tokody képviselő urak indokairól. Ezek fő indokai épen indítvá­nyom mellett szólanak. Én görög-keleti szempont­ból indultam ki s épen a jogegyenlőséget akartam helyreállítani. Előhozatott, t. ház, hogy a görög­keletieknél a peres felek fizetik az egyházi bíró­ságot, s ha még bélyeg is adatik rá, kétszeresen fizetnek, holott azon hitfelekezetüek, kik a világi birák előtt viszik ügyeiket, nem fizetnek esak egy­szer. Csak ezeket akartam mondani. Elnök: T. ház ! Miután Tisza Kálmán kép­viselő úr és többen az eredeti szerkezetet a köz­ponti bizottság által tett módositás nélkül pártol­ják, ennek következtében legelőször is az eredeti szerkezet fog szavazás alá feltétetni. Azért kérem azon képviselőket, a kik az eredeti szerkezetet a központi bizottság módosítása nélkül, a maga ere­detiségében elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Ennélfogva a szerkezet ngy, a mint van, elfogadtatik, Horváth Lajos jegyző (olvassa a 19-ik szakaszt, mely szó nélkül elfogadtatik. Olvassa a 20-dikat.) VucsetiCS István: T. ház ! Azon meggyő­ződésben levén, hogy alkotmányi polgári jogait csak oly nép képes gyakorolni, mely a szellemi és értelmi művelődésben előhaladt,hogy az alkotmány fentartására szolgáló legczélszerübb eszköz a nép­nek műveltsége, s hogy az alkotmány fejlesztése csak is a tudományokban, polgári erényekben mű­velt néptől várható : bátorkodom a tisztelt háznak módositványomat benyújtani, melynek elfogadása kétségkívül ezen czél elérését elő fogja mozdítani az által, hogy a közművelődésre szánt hagyomá­nyok épségben tartását ajánlja. Véleményem sze­rint az államnak főfeladata s hivatása a tudományt méltányolni, azt minden szabad kitelhető esz­közzel terjeszteni, s fejlesztését és .ielvirágozá­sát előmozdítani. De főkép a mi államunk feladata ez, mert tudva levő, hogy hazánkban a tudomány, műveltség és ipar nem áll azon a fokon, mint a többi civilizált népeknél; s ha ezen jelenség okát fürkészszük, megvallom, jó lelkiismerettel mond­hatom, nem mi vagyunk ezen elmaradásnak okai, hanem azon nyomasztó viszonyok, a melyeket át­éltünk. Azon körülmény, hogy Európa a béke gyümölcseit élvezte, hogy a tudománynak legjobb erejét szentelhette, hogy tevékenységét semmi sem gátolta: lehetővé tette előre haladását; mig ellen­ben hazánk czélul tűzte ki magának elszántsággal és önfeláldozással ellent állani a szilaj keleti népek romboló dühének, és keblét érez falként ezélpon­tul kitűzni a muzulmánok vad megtámadásainak; s midőn azt vélte magával elhitetni, hogy szent ügyért nagy áldozatot hozott volna, be kellett látnia, és hogy elmondhassa az irás szavait: „mag­num certamen certavi*, be kellett látnia, hogy nagy tévedésnek adta oda magát: mert a mit béke idején szorgalmas méhként összehordott, prédául kellett oda dobnia a mindent megsemmisítő szom­szédnak. Ezen szomorú napok elmultak, a feltor­nyosult fellegek eloszlottak, és egy jobb jövő fény­sugara látszott szegény elpusztított hazánk látha­tárán feltünedezni, midőn a nép, mely annyit szen­vedett, mint semmi más, Európát lakó nép, remény­leni kezdett egy jobb jövendőben. De ezen remé­nyében csalatkozott, mert az idegen kormány fél­tékenységből, vagy Isten tudja, mi okból, gátló­lag lépett fel jobb sors után küzdő nemzetünk el­len. De most, midőn nemzetünk erélyes kitartása által országunk az őt megillető önmaga feletti rendelkezési jogot kivívta , látjuk kormány­férfiainknak minden teendőit oda irányulni, hogy a szenvedett mulasztások pótoltassanak. Igaz, hogy mindent egyelőre, ugy a mint mi kívánjuk, el nem intézhetünk ; de az alap le van téve, me­lyen módosított viszonyainkhoz képest erős ha­zát teremthetünk. Műveljük népünk erkölcsi és vallási érzelmeit, terjeszszük a tudományokat, emel­jük az ipart: és meg vagyok győződve, hogy e nem­zet, hogy hazánk — miután nemzetünknek a mű­velődésre képessége megvan és hajlandósága nem hiányzik — minden civilizált népekkel fog versenyezhetni. Én részemről, azon kérdésre: ki van hivatva ezen czél valósitására ? azt felelem, főkép a status, és az egyesek. A status egy részről az által, hogy buzditólag hat a szellemi művelődésképviselőire, hogyiskolákat és tanintézeteket alapit, hogy a taneszközök előállí­tásában segéd kezet nyújt, és a hiányokat pótolja. 28*

Next

/
Thumbnails
Contents