Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-247
150 CCXLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 24.1868.) szabni, csak hogy engedtessék meg a kis üstökben való főzés, s ne helyeztessenek abba az állapotba , a melybe jutottak ama szerencsétlen rendszer által, melynél fogva az megtagadtatott. Zmeskál Mór : Árva megye hiven teljesiti kötelességét az alkotmány iránt és készséggel fizeti adóját; de a mostoha természet elvont tőle minden anyagi jóllétet, és ugy hiszem, hogy e körülmény is felébresztheti a t. ház atyai gondoskodását, hogy e szegény nép sorsán segitsen. Hogy ha a szeszadó nagysága által még a marhatenyésztés is gátolhatni fog, akkor, megvallom, hogy attól tartok, hogy e szegény nép végkép tönkre jut. Bátorkodom tehát felhívni a t. házat, miszerint azon concessiót, melyet a székely földnek nyújt, Árvára is, mint Magyarország egyik legszegényebb megyéjére, kiterjeszteni kegyeskedjék. Antally Károly: Bocsánatot kérek, t. ház, ha előttem szólott képviselőtársamazon kifejezését, hogy ez fajkedvezmény volna, el nem fogadhatom. Én ezt nem fajkedvezménynek, hanem ama nép egyik főbb érdeke kielégítésére, még pedig a közös haza közérdeke megcsorbítása nélküli kielégítésére szánt bölcs és czélszerü gondoskodásnak nevezem. Eme szó: kedvezmény, privilégiumot involvál magában; már pedig, megvallom, hogy privilégiumot nem óhajtok s nem is kértem, nem is pártoltam soha. Azt, hogy még a zabot is csak minden két évben, és akkor is csak alig termő, rósz, kopár föld holdját kisebb adóval terhelik, mint a búzát és a repczét termő hason nagyságú földet, senki sem nevezte privilégiumnak. Elismerem, hogy a hasonlat tán nem tökéletes, de legalább felvilágosító; és bátor vagyok megjegyezni, hogy a székely népnek privilégium nem adatott soha és senkitől, sőt, míg mások privilégiumokat szereztek, mondhatnám, minden fejedelem alatt egygyel-egygyel szaporították azokat: addig a székely nemzettől sorba vétettek el ős nemzeti jogai: ha csak privilégiumnak nem akarjuk nevezni azt, hogy mig a székely földnek minden fegyverfogható fiai, még pedig sarkalatos törvényeink daczára, távol a szülő földtől véreztenek el a hazáért, addig a bizonyosnak vélt prédára törő ellenséges hadak ellenében ifjak, asszonyok és leányok védték a tűzhelyeket, a mint ezt a történelem tanúsítja ; ha csak privilégiumnak nem akarjuk nevezni azt, hogy donatiót adtak az első foglaláskor szerzett, székely birtokra és nemességet adtak az egyenlően nemes székelyeknek. De ez olyan volt, mint: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne : mert becsempésztetett ez utón a jus regiurn, melynek keserű izét most is érezzük, és mely csak néhány hónappel ezelőtt is élénk vitára adott alkalmat a lapokban. Azonban mindezeket mellőzve, áttérek a tárgyra. Azt tartom, hogy az a legjobb törvény, mely minden érdeket, legalább minden érdeket, mely a közhaza érdekével nem ellenkezik, kielégít. Ilyen érdeke a székely földnek a pálinkafőzés. . Szükségtelen tán felhoznom, hogy azon földről van szó, melynek alig tized része művelhető föld; azt is mellőzöm, hogy azon népről szól e törvényjavaslat, mely a törvény értelmében régen adót nem ismert, s melyre midőn a jog- s védelmi harcz tragikus befejeztével minden adó és teher egyszerre rakatott, egy volt,mi leginkább felingerelte ellenszenvét: a pálinka kis üstben főzésének betiltása, s a kezelésnél még fájdalmasabban tapasztalt önkénykedő zaklató eljárás. Felhozhatnám, hogy nincs e földnek és népének kereskedelme és gyáripara; felhozhatnám azt, hogy a lakosság számarányához felette csekély termő földje lévén, inkább marhatenyésztésre van utalva, s a szorgalom és munkásság netovábbjának kifejtése mellett sem képes soha annyit termeszteni, a mennyi belszükségletére elegendő volna. Felhozhatnám, t. ház, hogy a végett, hogy adóját és mindenapi kenyerét megszerezhesse, kénytelen elárasztani Erdélyt és a szomszéd MoldvaOláhországot napszámosokkal. Ezeket nem mellőzhettem a helyzet jellemzéséül. Talán még felhozhatnám jellemzésül, és fel is hozom azt, t.ház! hogy most épen 104 esztendeje annak, hogy a történelemben is ismeretes madéfalvi vérfürdő, az úgynevezett siculicidium kívántatott meg arra, hogy a hatalom a jogai védelmében fegyverre kelt székelyek lemészárlásával az életben maradottaknak nyakába rakja a fegyvert.' És fájdalom, magam is nagyon csodálkozom rajta , de találkoznak nálunk olyanok, kik ezen jogtalan állapotba visszavágynak, és azt mondják: akkor még is kedvezőbb volt a helyzet, nem voltak oly nyomasztók a körülmények , katonatisztek fizetéséből és más katonai kiadások által még is volt némi pénz forgalomban. Továbbá még egyet jegyzek meg. Azt is mondják, hogy akkor az úgynevezett revindicált havasok pénztárából a szegény székely ember nyomasztó szükségei fedezéséi-e mérsékelt kamat mellett vehetett fel pénzt, mig most ezen revindicált havasok máig is az állam kezében vannak, jóllehet ez a székely nemzetnek kétségbevonhatlan tulajdona. És még azt is megjegyzem — mert láttam az államköltségvetés egy lapján — hogy ez az államnak valóságos deficitet, még pedig pár ezer forintnyi deficitet okoz. De ha mind ezeket elmellőzöm, nem mellőzhetem el megemlíteni a székely kivándorlást, a magyar nemzettestnek nyitott sebét. Sokan voltak közülünk, uraim, kik érezték a
