Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-241

CCXLI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Június 17. 1868.) 7 emelnék is, a szabad verseny a dolog természete szerint az árakat bizonyára csakhamar lejebb fogja szállítani. Végre a Maros, melynek vidéke oly nagy kiterjedésű erdőségekkel van ellátva, szintén nincsen messze Temesvártól, s ha egyszer a vasúti összeköttetés Árad és Temesvár közt létesül, az bizonyára a faáraknak még további lejebb szállását fogja eredményezni. De mindenekfelett meggyőző indok előttem arra nézve, hogy ezen panaszoknak alapos oka nem lehet, az, hogy biztos adatok alapján állithatom, miszerint Temesváron a legjobb hazai kőszénnek, t. i. az oraviczai kőszénnek s? ázsája 60—70 krért kapható. Ily körülmények között, midőn a fára nézve a szabad verseny lehetősége fenáll; midőn a város és vidéke a legjobb kőszénnel magát a pesti árhoz képest majdnem fele áron elláthatja.- a pénzügyminisztert mégis arra kárhoztatni akarni, hogy az államnak az erdőségben fekvő vagyonának jövedelmét ne emelje : oly követelés , melyet az átalános közérdek világos megsértése nélkül teljesíteni nem lehet. (Helyeslés.) Egyébiránt a mellett, hogy a szerződésben ki van kötve miszerint annyi fát, a mennyit eddig a kincstár Temesvárra eladott, a vállalkozók is kötelesek eladni, a kincstár fentartotta magának azon jogot, hogy a saját és a hivatalok szükségletét, valamint a hivatalnokok failletékét, továbbá a két erdei hivatal kerületében levő községeknek, azok lakóinak és iparosainak házi szükségletök fedezésére megkívántató éjJületi szerszám- és dorong tűzifát kiszolgáltathassa. Végre még az ügy állásának felvilágosítására meg kell említenem, hogy midőn Temesvár városa értesült, hogy a pénzügyminisztériumnál a faeladási szerződés már pontozva és jóváhagyásom alá terjesztvevan, küldöttei által előttem megjelent ; midőn azonban felajánlottam, hogy az általam jóváhagyni szándékolt szerződést kellő biztosítás nyújtása mellett vegye át maga Temesvár városa, a küldöttség ezen ajánlatomat visszautasította. 18,000 öl fának átvételére hajlandónak nyilatkozott ugyan; de mindenki, ki az erdei kezeléssel ismeretes, tudni fogja, hogy az erdő értékesítésénél nem az a feladat, az évi termelésnek egy részét biztosan eladni, hanem a jövedelem csak akkor eszközölhető teljes mértékben, ha az összes évi termelés biztosan eladható. A megkötött szerződésben még azon előny is foglaltatik a kincstárra nézve, hogy az évenkinti vágásokban találtató épület- és haszonfa a vállalkozók által köblábonkint 10 krjával vétetik át. Ily nagy mennyiségű fának megvételére és haszonfának átvételére Temesvár város küldöttei hajlandóknak nem mutatkoztak, sőt azt nem is vállalhatták, sha vállalják, bizonyosan rósz üzletet csinálnak, mert ilyen nagy üzletre haszonnal csak valóságos üzletemberek s nem törvényhatóságok vállalkozhatnak. Ezek után, ugy hiszem, a t. képviselő úr meg lesz győződve, hogy ámbár igen sajnálom, hogy Temesvárra nézve elmúlt azon idő, midőn talán kivételes árak mellett kapta faszükségletét; de a kincstárnak ilyen nevezetes érdekével szemben máskép nem cselekedtem, nem cselekedhettem. Ezeknek előre bocsátása után a kérdésekre válaszolok, ámbár azokra, ugy hiszem, a válasz magától értetik. Az első kérdés: Igaz-e hogy ezen szerződés megköttetett? Válaszom: Igaz. A második kérdés: Mi indította a pénzügyminisztert erre ? Feleletem: Az állam java, az állami adók. A mi azt illeti, hogy miért nem szerződött Iicitatió utján ? ugy hiszem, t. ház, az iránt intézkedni, mely utón hiszi a pénzügyminiszter az állam érdekeit legjobban előmozdítani, ez egyenesen bizalom kérdése, s azon felelősség terhénél fogva, melylyel minden alkotmányos országban az állam vagyonát a pénzügyminiszter kezeli, és azon bizalomnál fogva, mely feltételtezi, hogy képe3 megitélni azt, hogy mely tárgyaknál hasznos a nyilvános árverés és melyeknél nem, (Igaz! Ugy van /) és melyeknél van az állam érdekében — nem mondom „kéz alatt*, mert hogy így adatott volna ki, ezt egyenesen visszautasítom — hanem egyezkedés utján azoknak kiadni, kik a legezélszerübb ajánlatot teszik és a legnagyobb biztosi íe'kot képesek adni, annyival is inkább, mert a tapasztalás számtalanszor azt tanúsította, hogy a nyilvános árverés, a mennyiben mindenütt, hol számosak a versenyzők, czélszerü, gyakran káros is, midőn oly tárgy iránti szerződésről van szó, melynél verseny nem lévén, összejátszástól lehet tartani. (Élénk helyeslés.) Ezen kérdés a felelősség, a bizalom kérdése. Mindaddig, míg a t. ház többségének bizalmát birni szerencsés vagyok, mindig azon utal és módot fogom magamnak választani, melyet az állam érdekében legczélszerübbnek tartok, (Helyeslés.) A mi a harmadik kérdést illeti: vajon vissza vonhatatlan-e a már megkötött szerződés? arra azt felelem, hogy az. Egyébiránt előadtam azon körülményeket, melyek szerint gondoskodva van. hogy, nem ugyan privilegialis, de rendes árak mellett, a vidék háromszor annyi fát kaphat, mint eddig. (Tetszés és éljenzés a jobb oldalon és középen.) NiCOliCS Sándor: A pénzügyminiszter úr előadására lesz szerencsém némelyeket válaszolni, miből ki fog tűnni, hogy nem érzem magamat a mondattak által megnyugtatva. Először is a tisztelt pénzügyminiszter úr azon kérdést intézte hozzám , hogy a pénzügymi-