Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-246

128 CCX LVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 23. 1868.) ház asztalára tisztelettel leteszem. (Atalános élénk helyeslés.) Nem foglalja ezen törvényjavaslat magában az ösBzes népoktatási kérdést, melynek egyik legfontosabb ága a felsőbb nevelés, a középtanodák rendszere, mi egy későbbi törvényjavaslatnak tartatott fen; de magában foglalja azon intézkedéseket, melyeket arra, hogy hazánkban a népnevelés végre egy, az ország állapotához méltó állást foglaljon el, szükségesnek tartok. S miután ezt épen a közoktatásra szükségesnek tartom: ezen része az, melynek megállapítása a nemzet legnagyobb részének leginkább érdekében fekszik; s miután valamint alkotmányunk alapja demokratikus, ugy összes közoktatásunknak alapját is a népnevelésben kell keresnünk : azt hiszem, ez minden esetre az első lépés, melyet ezen pályán tenni kell. Szükségtelennek tartom, hogy a tisztelt házat ezen törvényjavaslat vagy inkább tárgya fontosságára figyelmessé tegyem. Felíogásom szerint, ha fontos, hogy tökéletesbitett közlekedési eszközök által ezen haza anyagi érdekeiről gondoskodjunk, nem kevésbbé fontos, hogy gondoskodjunk azon közlekedési eszközökről is, melyeken az eszmék közlekedhetnek. (Helyeslés.) Ilyeneket pedig csak az iskola által építhetünk. (Igaz!) Mai időben teljes meggyőződésem szerint minden áldozat, melyet az anyagi czélok előmozdítására teszünk, közlekedési eszközeink megjavítása, pénzügyi viszonyainkat szabályozó törvények, mind nem fognak czélhoz vezetni, még-az anyagi érdekek terén sem, ha nem gondoskodunk mindenekelőtt a népnek értelmi neveléséről. (Atalános helyeslés.) A népnek értelmi emelésében fekszik legbenső meggyőződésem szerint ezen haza egész jövője. (Tetszés.) Ettől függ, hogy nemzetünk, mely ezen földet vitézsége által fegyverrel foglalta el, azt értelmesége által megtartsa. (Elénk tetszés.) Most Európának ezen helyén más nemzetnek, mint valóban civilizált nemzetnek, helye nincs. (Igaz!) Nem akarok szólani a törvény tárgyának fontosságáról; de engedje meg a t. ház, hogy annak sürgősségéről szóljak egy pár szót. (Halljuk !) Sürgető szükségnek tartom, hogy a t. ház ezen javaslat felett minél előbb határozzon. Először azért, mert ne feledjük el, hogy ezen hazában két millió 500,000 iskolaköteles gyermek van, s hogy az sem mellékes kérdés, vajon ezen 2,500,000 gyermek nevelése egy évvel előbb vagy később kezdetik-e meg? (Helyeslés.) Másodszor azért, mert bármily roppant a felelősség érzete, mely rajtam fekszik, miután a népnevelés vezetése reám van bizva, én kötelességemet teljesiteni képes nem vagyok, ha a törvényhozás bizonyos elvetet nem mond ki, melyek a népnevelés alapját képezik. Ilyen például az iskola-kötelezettség, ilyenek azon eszközök, melyek által az iskolamesterek ellátásáról s müveltetéséről gondoskodnunk kell. Harmadszor végre teljes őszinteséggel be kell vallanom, hogy épen a népoktatás terén megváltozott viszonyaink nem csak haladást nem idéztek elő, hanem egyes esetekben visszalépést is. Az előbbi absolut rendszer alatt nem lévén törvény, az, hogy törvény nem létezik, senkit abban, a mit tett, nem akadályozván, az egyes megyékben a szolgabirák és megyefőnökök az iskolakötelezettséget törvényként kimondották, és azon szülőket, kik gyermekeiket iskolába nem küldék, bizonyos birságra ítéltekéi, úgyszintén ráoctroyálták az egyes községekre az összegeket, melyeket ők az iskolamesternek fizetni tartoznak, vagy azon munkát, mely szükséges arra, hogy iskolaépületek állíttassanak fel. Mi, mint az országnak alkotmányos kormánya, csak ott és annyiban rendelkezhetünk, a mennyiben a törvény arra jogosít. És így mindaddig, mig törvény nem létezik, sem az egyes szülőket arra, hogy gyermekeiket iskolába küldjék, sem az egyes községeket arra, hogy iskolamestereiket ellássák vagy iskolaépületeket állítsanak fel, nem kényszeríthet] ük. Ennek folytán biztossá tehetem a t. házat, hogy több helyen, mint én hittem, az iskolába járó gyermekek száma nem csak nem növekedett, sőt megfogyott; és minden, a mi ezen bajoknak elhárítására részint a népnevelési egyletek alakitása, részint hírlapok utján eszközöltetett, nem vezethet czélhoz, ha a kormány, midőn a népnevelés érdekében rendelkezik, nem támaszkodhatik törvényre. Megengedi tehát a t. ház, hogy midőn ezen törvényjavaslatot asztalára leteszem, egyszersmind azon kérésemet fejezzem ki, hogy bármennyire legyen elfoglalva a t. ház más nagyfontosságú tárgyakkal, ezen törvényjavaslatot minél előbb tárgyalás alá venni méltóztassanak, mert teljes meggyőződésem szerint az 1848-ki törvények valóban biztosítva, valóban végrehajtva csak azon napon lesznek, melyen a t. ház a népnevelésről gondoskodott. (Atalános élénk helyeslés.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Egy interpellatiót intéztem a kormányhoz, melyben megkértem, vajon szándékozik-e és pedig mielőbb a közoktatás tárgyában kielégitő törvényjavaslatot előterjeszteni ? Ezen nyilatkozatomra az igen t. közoktatási miniszter úr nem azzal válaszolt, hogy bizonyos idő múlva törvényjavaslatot fog előterjeszteni , hanem azzal, hogy magát a törvényjavaslatot letette a ház asztalára. Elismerem, hogy ez a legkielégitőbb válasz, mit interpellatiómra nyerhettem. A t. közoktatási miniszter úr mai nyiiakozatában megemlité, hogy midőn az 1848. XX. törvényczikk 3-ik szakaszára hivatkoztam, nem idéz-