Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.
Ülésnapok - 1865-246
OCXLVI. ORSZÁGOS ÜL lönben vámvonalakat kellene fölállítani. Ez eddig sem volt; ott vannak akamaránaksócsempészetiőrei. azok képesek arra felügyelni, hogy sócsempészet ne történjék. De egyébiránt, t. ház, nem tulajdonítom én ezen szigorú intézkedést magának a kormánynak, hanem tulajdonítom igenis azon hivatalnak, mely a máramarosi korouai javakat kezeli, melyben rejlik azon népfaj, melynek feladatához tartozik az, hogy Magyarországon minden roszat csináljon, és hogy az ellenszenvet a kormány és kormányzat iránt felébreszsze. Legyen szabad, t. ház, még egy eszmét megpendítenem. {Halljuk!) En méltányossági tekintetből kiindulva azt hiszem, hogy igen nagy igazság rejlik azon latin közmondásban : quod uni aequum, alteri debet esse justum. Ha a t. ház nem tért volna el azon nézettói, melyet Várady képviselőtársam megemlített, hogy az egyedáruságot fogadta volna el, akkor én sem szólanék semmit; de méltóztassék megengedni, mélyen t. ház, akkor, midőn Erdélyben 3 frt 80 krra szállítják le a sót, nem tudom megfogni, hogy miért épen M;íramaros vármegyének lakossága juttassék azon helyzetbe, hogy ahelyett, hogy a törvény által kimondott sóárt, mint kedvezményi árt élvezhetné, a helyett, mondom, még 38 krral drágábban szabatik meg számára a só, mint a törvényben írva van. Hallottam említtetni az osztályban, hogy bizonyos politikai nézetek birták arra a kormányt és a képviselőházat, hogy Erdélyben kedvezményi sóár fejében a 2 frt 80 krt elfogadja. Én nem tudom, kérdeztem ugyan, de nem feleltek rá, hogy minők lehetnek azon politikai nézetek; de — bocsánatot kérek, nem akarnám, hogy szavaim félreértessenek — ha az 1848—49-ki tapasztalukat veszszük figyelembe, akkor Máramaros megye népének sokkal nagyobb előnyben kell részesittetnie, mert Máramaros népe Magyarország három határszélét hiven védelmezte, és Magyarország alkotmányának megvédésében fiai Erdélyben vérzettek el. {igaz ! Ugy van ! a hal oldalon.) És most jutalmul mit kap Máramaros megye ? Azt, hogy a kedvezmény még oly nehezítő körülmények közé szoríttátik, hogy azt ne is élvezhesse. Ezek folytán, miután a mélyen t. háza Szaplonczay barátom által tett és általa módosított, részemről pedig módosítás nélkül magamévá tett indítványt elvetette, hozzájárulok a Bónis Sámuel képviselőtársam által tett inditványhoz azon módositással, hogy méltóztassék, ha nem is mind a két 'sóraktárban, de minden esetre a pustyaházi sóraktárban a só áruihatását megengedni. (Helyeslés a bal oldalon.) Halász Boldizsár: T. ház! Nekem észrevételem van a központi bizottság jelentéséhez, mert abból azt tapasztalom, hogy a központi bizottság KÉPV. H. NAPLÓ. 3 86 & /s- vni. ÉS. (Junius 23. 1868.) 121 magát semmi utasitás által nem kötött testületnek képzeli. Azt mondja ugyanis: tanácskoztunk és ezt határoztuk. Méltóztassanak megengedni, de ha talán ezt a házszabályok 26-ik §-ából némileg ki lehet is magyarázni, de ha meggondoljuk, hogy a 21-ik §-ban az áll, hogy ha már 5 osztály elkészült, akkor a tanácskozás megkezdődhetik, én nem képzelhetem azt, hogy a központi bizottság, t. i. az osztályok előadói egyebek volnának, mint hajdan voltak a megyék utasitással ellátott követei, azaz nem az a kérdés, mit akarnak ők, hanem mit akar az osztályok többsége , mely őket nézete képviselőiül választotta ? mert hisz különben illusorius volna a házszabályok 21-ik §-a, mely azt mondja, hogy az osztályok a tanácskozás előkészítése végett alakittatnak. Mert ha az osztályok előadói osztályaik véleménye ellen szavazhatnának, nem | kellene egyebet tenni, mint azt mondani: válaszj szanak az osztályok előadókat, és azok jőjenek össze és határozzanak : mert mi czélja lenne az osztályoknak, ha utoljára is az előadók határozhatnak és az ellenkező véleményt érvényesíthetik, I mint a mely az osztályok többségéé'? Ezt előreboI csátva megjegyzem, hogy e szerint én részemről nem tudom, mit állapított meg az osztályok többI sége; csak azt tudom, hogy az előadók többsége ! mit határozott. Most a tárgy érdemére röviden áttérve, nem akarom ismételni azon észrevételeket, melyeket előttem szóló Várady Gábor, Szaplonczay József i és Markos István képviselőtársaim felhoztak; hanem valóban előttem is igen feltűnt, hogy midőn Szaplonczay képviselő úr 3 ft 80 krban központosult módositványa pénzügyminiszter űr által bizonyos kihagyással már el lett fogadva, akkor — nem akarom ismételni, mit Várady Gábor képviselőtársam mondott — hanem annyit kijelentek, hogy a kérdés elintézése egy sajátságos manőverrel az osztályokhoz visszautasittatott. Mi lett az eredménye ? Az, hogy a központi osztályok előadói azt mondják határozatilag ki, hogy a kérdéses só ára 4 frt 80 krban állapíttassák meg. Ha mellőzöm is azon politikai nézeteket, melyeket indokolva Markos képviselőtársam előhozott; de figyelembe veszem azt, hogy míg az ország csaknem minden vidékei a sóárakra vonatkozó kedvezményben részesültek: akkor Máramaros megye, melyben legtöbb só terem, sóárkedvezményben [ nem részesült, hanem körülbelül 1 fttal legyen drágább ottan a só azon árnál, mely már a pénzügy; miniszter által el lön fogadva. Bátor vagyok megkérdezni a központi osz! tálynak többségét, miként számitnák ki azt, hogy j miként regressirozza magát a t. financzminiszter | úr a már engedélyezett kedvezmények ellenében 1 az által, hogy megvonja Máramarostól azon kedvez18
