Képviselőházi napló, 1865. VIII. kötet • 1868. junius 17–julius 9.

Ülésnapok - 1865-246

CCXLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 23. 1868.) U 7 addig pedig kérem, méltóztassanak azt figyelemre méltatni és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadni. Elnök: Ki fog adatni a pénzügyi bizottságnak. Napirenden van központi bizottság jelentése a Máramaros megye lakossága részére kiszolgáltatott só áráaak meghatározása tárgyában és a tett ínódositványok. Csengery Imre jegyző (olvassa a központi bizottság jelentéséd); továbbá Kurcz György módositványát, mely szerint a 9-ik §. e szavai titán : #Rónaszéken 4frt. 90 kr.

u helyett tétessék: „4 frt. 60kr;

CÍ végül Bónis Sámuelmődositványát, mtly szerint Maramarosían a só ara mázsánkint 4 frt. 90 kr. helyett 4 frtban állapíttatnék meg) Várady Gábor: T. ház! Nem Máramaros megye érdekében szólalok fel, rnert különben el kellene mondanom, követve a múlt napokban nyilatkozott néhány szónok példáját, hogy azon megyebeli derék orosz nép, melynek a hazai kenyérnek, mondhatni, legbarnábbja jutott, mindig hive volt a hazának és hive jelenleg is. (Éljenek!) El kellene mondanom, hogy román népünk semminemű bujtogatásra nem hallgatva, hogy többet ne említsek, 1848—49-ben is mindig velünk harczolt az alkotmány és törvény védelmében. (Éljenek!) El kellene azt is mondanom, t. ház, hogy azon magyarság, mely a vég ponton mintegy előőrsül állíttatott fel, ön megtagadással és gyakran ön feláldozással teljesítette és teljesiti hazája iránti kötelesség-ét. (Eljemk!) Mindezt, t. képviselőház, és ehhez hasonló érveket kellene elmondanom, hanem tudnám, hogy itt nem hazafiúi érdemek mérlegezése és jutalmazásaról, hanem csupán arról lehet és van szó, hogy a só egyedáruságból a honpolgárokra háramló teher miként osztassék fel igazságosan, méltányosan, az állampénztár minél kevesebb vesztesége nélkül. Tehát, mint mondám, nem Máramaros megye érdekében szólalok fel, hanem felszólalok csupán azon tiszteletnél fogva, melylyel tartozom a t. háznak, és mely rám azon kötelességet rója, hogy figyel meztessem a t. házat, miszerint ha a központi bizottság javaslatát elfogadná a ház, következetlenséget fogna elkövetni. (Halljuk!) Én, t.ház, a központi bizottság javaslatát több tekintetben indokolatlannak és szemben az erdélyi és sóvári sóárra nézve tett megállapodással következetlennek is tartom. Mondva volt,t.ház, és én ismétlem, hogy midőn Máramaros Magyarországhoz visszacsatolta') Lásd az Irományok 255-ik számát. tott, a reiucorporationale diplomában Mármarosra nézve ugyan azon sóár biztosíttatott, mely Erdélyben van, íi ezen sóár Erdélyben az 1848-iki időkig 3 frt 15 kr. volt pengő pénzben. Én óhajtottam volna, t. ház, ha a központi bizottság kifejtette volna azon érveket, melyek ösztönözték arra, hogy az Erdélyre nézve megállapított sóártól egészen eltérőleg csupán Máramarosra nézve tegyen kivételt, és pedig minden alapos indokolás nélkül: azon megyére nézve, mely aránylag több sót termel, mint egész Erdély ; azon megyére nézve, melynek viszonyai az erdélyi viszonyokkal szemben, az egybehasonlitást mindig kiállják; azon megyére nézve, t. ház, mely az én meggyőződésem szerint egyátalában nem érdemli, hogy midőn a t. ház Erdélyre és Sóvárra nézve a sóár megállapításánál a méltányosság mértékével mért, akkor Máramarosra nézve mostohább és nézetem szerint egészen indokolatlan szigor vétessék alkalmazásba. Mit mond, t. képviselőház! a központi bizottság ? 4 frt 80 krt hoz javaslatba, tehát csak 10 krral kevesebbet, mint a mennyi a minisztérium által előterjesztett javaslatban foglaltatott, talán csupán azért, hogy a legközelebbi napokban elejtett 4 frt 90 kr. csekély és majdnem nevetséges változtatással ismét visszahozassék a törvényjavaslatba. (Ellenmondás a jobb oldalon, ügy van! a, bal oldalon) Én, t. képviselőház, ezen intézkedést, ezen illusorius eljárást a képviselőház méltóságával egyátalán nem tudnám megegyeztetni. Azt, hogy a t. ház Erdélyre nézve kevés különbséggel az 1848-iki sóárakat állapította meg, illetőleg állította helyre: azt értem. Azt is értem, hogy Sóvái-ra nézve bizonyos kedvezményi árt léptetett életbe. De azt. t. képviselőház, hogy a központi bizottság szemben az erdélyi már megállapított sóárral csak 10 krnyi árleszállítást hoz javaslatba: azt nem értem. Annyival kevésbbé értem, mert a központi bizottság még azon arányt sem tartotta meg, mely arány Máramaros és Erdélyre nézve a sóárt illetőleg az eredeti törvényjavaslatban fentartatott. Ugyan is a törvényjavaslat szerint Erdélyben csak 30 krral lett volna csekélyebb a só ára, mint Máramarosban, Erdélyre nézve 4 frt 60 kr, Máramarosra nézve 4 frt 90 kr., hozatván javaslatba. Ezzel ellenkezőleg, t. ház! a központi bizottság, egészen eltérve a 30 krt tevő differentiától, minden indokolás nélkül egy egész írt különbözetet hozott javaslatba. Azért ismétlem, t. ház! hogy én a központi bizottság érveit, indokolását felfogni egyátalán nem vagyok képes. Én tehát, t. képviselőház! bár meg vagyok győződve, hogy Máramarostol a reincorporationale